Mihai Tudose úrnak
Románia miniszterelnöke
Bukarest
Excellenciás Miniszterelnök Úr!
Köszönet illeti Önt a minapi fenyegetőzéséért,
amelyben akasztással riogatja azokat a székely honfitársaimat, akik egyelőre
az Önök fennhatósága alatt kénytelenek élni, de akik veszik a bátorságot, s ki
merik tenni a székely zászlót.
Nos, nem az akasztás ötlete érdemel köszönetet,
hanem az a szolgálat, amelyet Ön tett azért, hogy a haza iránti
elkötelezettségről, Erdély revíziójáról, valamint az irredentizmusról már-már megfeledkező magyar társadalom ismét felébredjen, és nemzeti érzésében, elkötelezettségében, székely testvéreink védelmében
újra, ritkán tapasztalt erőt és inspirációt kapjon - Öntől, Románia miniszterelnökétől.
Hiszen a székely jó szándékú és hajlamos is elhinni
az Önök valóságtartalom nélküli gesztusait, ígéreteit, de már annak is örül,
ha nem találnak ki Bukarestben valami újat, ami ugyan velejéig törvénytelen, aljas, de legalább árt a magyarságnak (persze hosszútávon inkább Önöknek!). Hiszen Önök száz
év elteltével is rettegnek tőlünk, mi viszont száz év elteltével sem mondunk le
jogos, és Istentől kapott tulajdonunkról, a Magyar Királyság területéről, a Partiumról, és Erdélyről sem. Mi több! Mint a jó gazda, úgy szemléljük az Önök jelenlegi pusztító
működését, és jegyezzük is mindazt, amit Önök a székelység és Erdély kincsei ellen
tesznek. Jegyezzük, amíg az Úr Isten méltónak nem talál bennünket arra, hogy
visszaadja nekünk azt, ami ab ovo a miénk. S utána majd a feljegyzett lista alapján elszámolunk! Mert eljön az az idő... Excellenciás Uram.
Ehhez azonban kellenek azok az inspirációk, amelyeket
Önöktől, s legutóbb személyesen Öntől kapott a magyar társadalom széles e Kárpát-hazában. Mert egyet jól jegyezzen meg Excellenciád! Mi akkor
erősödünk és tartunk össze, ha el akarnak tiporni minket, s akkor lanyhul még a
nemzeti érzés (is) bennünk, ha szabadságban, autonómiában és zavartalanul élhetünk… amire
persze Mátyás király óta nem volt módunk.
Mindazonáltal köszönöm a kijelentésével nekünk nyújtott
kiemelkedő szívességét, hiszen ismét ráébredt a magyar anyaország népe, hogy nekünk fáj, és számunkra egyszersmind tűrhetetlen is, ha székely testvéreinket valaki fel akarná akasztani… Kivált, ha
Önök közül jut eszébe bárkinek efféle „pajkos cselekedet” Avram Jancu gyilkosságsorozata vagy a Maniu gárdák gyilkos söpredékének vérszomjas öldöklése után. Mert Önök éppen
eleget gyilkoltak és sanyargattak már az elmúlt századok alatt székelyt s
magyart egyaránt…
Önnek tehát jár a Gyurcsány Ferenc díj, amit akkor
alapítottam lélekben, amikor a "mi Ferink" saját pártját is szétverve segítette hatalomra
azt keresztény magyar kormányt, amely hosszú évtizedek után, végre a magyar
érdekeket és a magyar nemzetet védi, szolgálja, s amelynek Ön szintén olyan
lelki segítséget nyújtott eme akasztgatós, miniszterelnökhöz Európában méltatlan és a tisztességes, jó szándékú, békét kívánó román nemzetet is lejárató kijelentésével, amelyet ritkán
kapunk, mert más országok vezetői tudják, mit beszélnek…
Köszönettel maradok tehát, a magyar nemzeti
összetartást elősegítő, újrateremtő kijelentéséért:
Stoffán György író