A primitív oláh akasztani akar...

Az alkoholista oláh miniszterelnök, aki székelyeket akar akasztani... 

Talán nincs is annál aljasabb féreg, mint a rablógyilkos… aki még fel is akasztaná azokat, akiktől lopott. Akárcsak a náci vagy a kommunista időkben, amikor hasonló megtorlás volt, de nem jogi eljárásban. A haláltáborokba menők vagyonának az elrablása, és a haláltáborból hazatért, de vagyonához ragaszkodó zsidó elleni megtorlás, ha a vagyont, a házat, a boltot… valami kommunista már kinézte magának. Ez esetben a zsidó ment a Gulágra. A másik, amikor az arisztokrata, az iparos, a paraszt, a vendéglős, vagy az egyház vagyonát lopták el Rákosi pribékjei… ott sem élte túl a dolgot, aki ellenkezett. Tehát, amikor a lopás a gyilkossággal is párosult, azt a történelem legaljasabb időszakaiként emlegetjük.

Az oláhok ma ismét erre a szintre süllyedtek. Ugyanis nem igaz, hogy csak a miniszterelnök, hogy csak egy ember hányta ki magából a székelyek felakasztásának már-már miniszterelnöki rendeletként megjelenő ötletét, hanem maga a nacionalista, ostoba és végtelenségig primitív választók is egyetértenek, akik erre az alkoholista birkapásztorra adták le a voksukat.

Ám, várhatunk-e mást egy olyan képződményből kiáramlani, amelynek történelme nincs, Nevét Andrássy gróftól kapta, amely a lopáson, áruláson és a hazudozáson kívül semmit nem tudott felmutatni a történelem során, s amelyben a gyűlölet és az istenfélelem teljesen abszurd módon van jelen.

Igen, Tudós Miska 2018-ban akasztana a székely zászló mellé… egy-egy székelyt. Ám Tudós Miska két cujka között nem gondol arra, hogy akinek eddig efféle embertelen ötlet eszébe jutott, az egy sem végezte emberhez méltó módon. Csak példaként említem nemzeti hősüket Avram Jankut, aki vérfürdőt rendezett Zalatnán és környékén, de bomlott elmével a hegyekben pusztult el… Mert emberhez méltó módon csak emberhez méltó élet után végezheti – az ember… Aki azért akasztana, mert saját szülőföldjén a székely csupán azt szeretné, amit az oláhok 1918-ban megígértek Gyulafehérvárott, hát az a legkevésbé sem nevezhető embernek. Mindössze egy vadbaromnak, aki a saját nemzete meglehetősen kis létszámú értelmiségét is a porig gyalázza.

Bízom abban, hogy a tősgyökeres erdélyi románság is megelégeli egyszer ezt a bukaresti elmebajt, és hangot ad elszakadási törekvéseinek, amelyek hála Istennek egyre élesebben rajzolódnak ki Bukaresttel szemben, de nem ellenségesek az erdélyi magyarság irányában. Mert Tudós Misi féle akasztós elgondolás kissé megkésett, és az erdélyi román értelmiségiek és a jó akaratú emberek is jobbára megvetik.

Csupán azokat a „művelt” oltyánokat lehet az ilyen vérszagú ötletekkel oláh hazafiasságra tüzelni, akik Bukarestben azt kérdezték néhány éve, hogy Erdélyben tényleg forint-e a fizetőeszköz…

Stoffán György