2017. december 14., csütörtök

Nyílt levél a Jobbik parlamenti frakciója tagjainak

Hölgyek és Urak!

Hosszú ideje várom, hogy egy is Önök közül feláll és minimum átül a függetlenek közé, hogy ne érje az árulás és a köpönyegforgatás vádja. Hiába vártam. Néhány cinkos és/vagy cinikus mosolyon kívül nem tettek semmit. Nem voltak képesek arra, hogy ahhoz a választóhoz, azokhoz a magyar emberekhez, Isten és a Szentkorona előtt tett esküjükhöz híven megtegyék azt a lépést, amely igaz magyarságuk, emberségük bizonyítéka, és párttársaik, de az egész magyar nemzet épülésére szolgálhatott volna, példát adva a jellem és a tisztesség terén.  

Nem valamilyen párt tagjaként, nem politikai ideológia alapján, hanem keresztény magyar íróként, újságíróként, látó, gondolkodó emberként szólok Önökhöz, mert fáj, hogy értékesnek tudott emberek önnön lelkük, valójuk és emlékük bemocskolói legyenek, bármilyen okból. 

Érthetetlen a számomra az, ami Önökben munkál. Érthetetlen számomra, hogy egy párt, és a párt által, a frakciótagság, a parlamentárius mivolt biztosította anyagi haszon többet jelenthet az adott szónál, az elvnél, az eskünél.

Nem azt vártam volna el Önöktől, hogy a Fideszbe üljenek át, hogy a Fideszt támogassák, csupán annyit, hogy ahhoz az eszméhez maradjanak hűek, amely eszme Önöket egykor Jobbikossá tette. Aminek a szolgálatában vállalták a Haza, a Nemzet, a kereszténység védelmét, megmaradásának biztosítását.

Önök azzal, hogy ma is abban a frakcióban ülnek, nem csak a hitelüket vesztették el, de elvesztették a jogot is arra, hogy azokat képviseljék, akik Önöket odaültették, akiknek a bizalma alapján Önök parlamenti mandátumhoz jutottak. Mert Önök ma már nem e magyar választótömeget szolgálják, hanem egy világpolitikai, liberális, keresztény-és egyben magyarellenes hisztériát, amelynek érdekében Önök nem csak a saját elveiket – ha voltak ilyenek –, hanem a nemzetet, a kereszténységet, a Kárpát-haza lelkét és megamaradása lehetőségeinek egy szegmensét is sárba taposták, tapossák. Mert Önök egy szegmense voltak e megmaradás lehetőségének, hiszen nemzeti érzelmű és gondolkodású, jó szándékú magyar emberek álltak az Önök háta mögött, bízva az Önök esküjében, adott szavukban, az ígéretekben. S erre Önök hosszú hónapok óta rácáfolnak, szembe hazudják mindazokat, akik Önöket megválasztották.

Ha Önök az első kérdéses pillanatban, amikor pártvezérük egyértelmű jelét adta az árulásnak, felállnak, akkor ma is van Jobbik, ma is van összetartás és egység azon elvek mellett, amelyek nem a személyes gyűlölködésen, hanem a Haza védelmének, megtartásának és túlélésének szilárd meggyőződésén alapulnak. Önök elvetettek mindent, ami a fentieket biztosíthatta volna. Épp úgy, mint az adventi keresztállítást… amely tény bizonyítja jelen  - aggódó és figyelmeztető -soraim szükségességét.

Hölgyek és Urak!

Az erkölcs és a jellem elválaszthatatlan. Jellemtelen ember, a priori nem tud erkölcsös maradni, de az erkölcstelen is magában hordozza a jellemtelenséget. Ha pedig valaki az esküjét szegi meg, az kiírja magát a keresztény magyarság sorából. Önök e pillanatban ebben a helyzetben vannak és csak saját maguk tudnak ezen a méltatlan és megalázó helyzeten változtatni.

Kövessék meg hát az elfecsérelt lehetőség, és át nem gondolt időhúzás okán/miatt választóikat, és esküjükhöz híven tegyék a dolgukat, akár mint független képviselők, akár mint a politikától a továbbiakban távol maradó civilek, keresztény-keresztyén magyarok! Mert ma még módjukban áll és lehetőségük van erre, de holnap talán már nem lesz.

Kérem, ne kockáztassák anyagi javakért a nemzet biztonságát, a haza függetlenségét, és szabadságát, s ne bélyegezzék meg önmagukat egy életre, s talán – ha lesz ilyen – a történelem lapjaira se, mint árulók kerüljenek be. Az emberséget, a jellemességet, a tisztességet, a hazafiságot, a hitelességet, a keresztény magyar eszmét semmi sem éri meg eljátszani, megszentségteleníteni.

E gondolatokkal kívánok Önöknek Áldott Karácsonyt, remélve, hogy Jézus születése (majd szenvedése, halála és feltámadása), az Önök részére, az Önök szellemisége szerint sem volt hiábavaló… amint nemzetünk történelmének megalkuvást nem ismerő, a Hazát és a Nemzetet, mindig és mindenek elé helyező nagyjaink, szentjeink, papjaink, lelkészeink és politikusaink példája, áldozata sem.

Isten áldja Önöket!

Stoffán György

író, újságíró