Az év utolsó napján az ember igyekszik nem megfeledezni arról, hogy barátainak, szeretteinek boldog új évet kívánjon.
Jól is van ez így, de mégsem... Hiszen ez csupán egy jó szokás, egy szép megemelékezés, egy őszinte mondat, amelyben valami olyasmi rejlik, amit másképpen nem is tudunk kifejezni.
Az elmúlt esztendő kissé nyomaszt, mert rövidebbé válik az élet, tornyosul az el nem végzett és pótolni való feladat, de az jövő ismeretlensége, mai bizonytalansága is ott lapul tudatunk alatt, gondolatainkban. És a kívánt „boldogság” az új esztnedőben nem jön csak úgy magától. Tennünk kell érte akkor is amikor magunknak kívánunk szebbet és jobbat, de akkor is tennünk kell érte, amikor azoknak kívánjuk, akiket szeretünk, akik a barátaink, akik számtanak ránk...
Az egész esztendőben kötelez bennünket ez, az év végi jókívánság. Mert kötelességünk hozzásegteni másokat ahhoz, amit kvántunk Nekik. A dolog pedig nem komplikált, nem eshet nehezére az embernek. Hiszen csak emberként, emberi módon kell élni ahhoz, hogy 2018 minden egyes napja ebben a szellemben teljék el.
Ma elsősorban a magunk számára kívánjunk sokkal több szeretetet, alázatot, türelmet, hitet, kitartást és tisztánlátást. S, ha mindezekkel élünk is, akkor a környezetünk lelkileg tisztábbá, emberibbé, boldogabbá válik.
Áprilisban országunk és nemzetünk jövőjéről kell döntenünk. Jól dönteni pedig csak hittel és nemzettudattal lehet. Kevés arra hivatkoznunk, hogy védeni kell a keresztény értékeket, ha nem tudjuk mik a keresztény értékek, és azt sem, hogyan kell keresztényként élni... Teljenek meg tehát jövőre a templomok, gyermekeinket írassuk be hittanra, s példátmutatva éljünk sok-sok türelemmek és szeretettel, ellenségeinkről pedig szó se essék, mert méltatlan, lelket romboló dolog... elég a magunk baja.
Nos, efféle gondolatokkal kívánok minden Kedves Barátomnak, Olvasómnak Kegyelmekben gazdag, Istentől áldott, hitben erőstő és a Magyarok Nagyasszonya védelmében megélt 2018-as esztendőt!
Ha Isten velünk, ki ellenünk?
Stoffán György