 |
| Forrás: CTV – Vatican |
Nem mindennapos helyzet alakult ki Európában, amikor a migránsáradattal szemben nem a klasszikus határvédelmi és törvényeket betartató szellemben jártak el, hanem a liberális árulás szemlélete alapján a „befogadás”-t hirdették meg mind világi, mind egyházi részről, s ezt az elmeháborodott elképzelést megfűszerezték evangéliumi idézetekkel. Ebből egy teljesen elmebeteg és meghasonlott helyzet alakult ki, amelyből egyre nehezebb kikászálódni, mert hazugságokra és félretájékoztatásra épült az egész mai európai rendszer.
Hiába volt Köln, Párizs, Nizza, Brüsszel, hiába ölték meg Jacques Hamel atyát, hiába erőszakoltak meg fiatal fiúkat, védtelen lányokat és asszonyokat, épp temetőt látogató matrónákat, a beteges migráns-simogatás nem maradt abba sem egyházi, sem világi részről, hanem újra és újra egy hazug magyarázkodás, indok kap lábra…
A baj az, hogy miközben ez a liberális, és Krisztus tanításával hamisan „takarózó” szemlélet lassan Európa végét hozza el, senki egyetlen szóval sem próbálja védeni egyházi vagy világi oldalról az európai embert, az európai nők méltóságát, az anyaságot, a gyermek szentségét, a keresztény értékrendet.
Ma a félelem, a hazudozás, a liberális világhatalmi elképzelések jól fizetett követése vezérel mindenkit. Ám, sem az igazi okokat, sem az Európai ember védelmét, sem az valódi keresztény szemléletet nem képviseli senki. Európa ma egy hatalmas ön- és közveszélyes betegek, ápoló nélküli bolondháza. A visegrádi négyeken kívül még a védekezés sem merül föl egyik állam vagy az Unió a vezetőinek aberrált, beteges agyában. Csak a migránsok emberi jogait, a letelepítésük, elosztásuk forgatókönyvét próbálják az európai lakosság érdekeivel ellentétben Európára erőltetni. A keresztény egyházak pedig asszisztálnak ehhez a gyilkos és öngyilkos folyamathoz.
MI is a hiba voltaképpen?
A hazudozás elsősorban. Hiszen a tömeges európai megszállás, amit a zöldhatáron, papírok nélkül beözönlő emberek milliói követnek el semmiképpen nem nevezhető menekülésnek. Az sem igaz, hogy a világ 128 országából egyszerre volt „kénytelen” elindulni minden muszlim Európa felé, miközben az imámok Európa elpusztításáról prédikálnak a mecsetekben.
A menekült az, aki az első olyan országban menedéket kér, ahol nincs háború és életét nem fenyegetik. A menedékkérés persze papírokkal, és a kijelölt határátkelőknél kell, hogy történjék. Mivel pedig az európai kultúrát, az európai embert meg kell védeni, minden más határátlépést meg kell akadályozni. Az eszközök adottak, csak használni kell, mint ahogy évszázadokon keresztül használta is minden nemzete védelmére felesküdött hatalom. Azonban ilyen menekült alig van a beáramlott embertömegben.
A másik axióma, hogy a hazáját legtöbbnyire csak az hagyja el, akiben nincs kellő hazaszeretet, aki gyáva szembeszállni az ellenséggel, aki gyáva harcolni nemzetéért, a békéért. Hiszen látjuk, százezer számra jönnek hódítani a muszlim fiatal férfiak Európába, miközben lányok és asszonyok fognak fegyvert Szíriában is, a haza védelmében, a béke megteremtése érdekében. Nem jöttek el azok sem, akik vértanúhalált szenvedtek keresztényként szülőhelyükön. Eljönni tehát, csak azok tudtak, akik dollár vagy euró tízezreket kaptak azoktól, akik rávették őket Európa megszállására – saját érdekükben.
Mindez persze az USA demokráciaexportjának, és Sorosék aljas, Európát megsemmisíteni akaró mesterkedésének a következménye. Döbbenet viszont, hogy 500 millió európai ember sem képes ennek a helyzetnek a megszüntetésére. A nemzetállamok vezetői saját lakosságukat terrorizálják, s a muszlim fasizmust szabadjára engedve minden állampolgárt halálos veszélybe sodornak. Miért is van ez így? Mert a második világháború lezárása óta az európai embereket megfosztotta a liberális szemlélet a nemzettudattól, a hazaszeretettől, az erkölcstől, a szabadság megvédésének belső indíttatásától, a hittől, és mindentől, ami nemzethez tartozó, hazaszerető, hitben gazdag emberré tette az embert. A német nemzetet ezen felül a kollektív bűnösség aljas elve alapján szellemileg és lelkileg roncsolták össze azzal, hogy nácinak, antiszemitának stb… titulálták őket, beléjük oltva egyfajta kollektív lelkiismeret furdalást, amely az összes önvédelmi reflexüket lebénította… (Ezt próbálta eljátszani velünk, magyarokkal is néhány liberális szervezet, amikor előírták, hogy kinek állíthatunk szobrot, kit szerethetünk múltunk nagyjai közül, s akire azt mondják, hogy antiszemita volt, azt azonnal törölhettük „szoborlehetőségből”… Csakhogy… velünk, sokkal nehezebb volt elbánni és nem is sikerült egészen. Hiszen mi tudjuk, hogy sem a múltban, sem ma nem volna képes a magyarság olyan aljas tettekre, amilyenekkel megvádolták sokan és sokszor. Az egyes ember cselekedeteit pedig, nem lehet rávetíteni a nemzetre. Aki vádaskodik, az saját magán kívül senkit nem képvisel. Hiszen a történelmi mérce egészen mást mutat, mint amit szeretnek hangoztatni a magyarsággal kapcsolatban egyes szervezetek, személyek. Viták és parttalan vádaskodások helyett inkább azt tartom egészségesnek, amit magam is tapasztalatból leírhatok. Együtt „harcolunk” a mindnyájunkat halálosan veszélyeztető muszlim megszállás ellen azoknak a leszármazottaival, akiket szüleink, nagyszüleink mentettek meg a vészkorszak embertelen és aljas cselekedeteitől, a haláltól úgy, hogy saját életüket is kockára tették zsidó testvéreik érdekében.)
Vatikáni hozzáállás
Sajnos az európai muszlim megszálláshoz asszisztál a Vatikán is, amikor csatlakozik az „menekült” hazugsághoz ahelyett, hogy a határok védelmét és csak a kijelölt határátkelőkön érkező, üldözött keresztények emberséges ellátási rendszerének megszervezését sürgetné, valamint kiállna az európai kereszténység, a keresztény értékek, és a hívő európai nép érdekében. Ma ugyanis súlyos probléma, hogy a katolikus közösségek nem látnak egyértelmű iránymutatást egyházuk részéről migrációs ügyben. Ahány ország, ahány püspöki kar, ahány plébános, ahány segédlelkész, mind mást és mást mond, de legtöbbnyire homlokegyenest ellenkezően vélekednek az ismert és alapjaiban is téves vatikáni véleménnyel szemben. Az világos és egyértelmű, hogy ezt a problémát és az európai történelmet jól ismerő papság félelmei és véleménye tükrözi a realitásokat, nem pedig a törvénytelenül Európára rátörőket védelmező, a szeretetre és az irgalmasságra balgán hivatkozó pápai megnyilvánulások. Ugyanis a tények, az eddig elkövetett terrorcselekmények, és a megszállók ideérkezésének körülményei cáfolják annak a jó szándékú pápai megközelítésnek az alapjait is, miszerint ezek menekültek, rászorulók és nekünk kötelező támogatni őket.
Vannak persze egyes papi körök, amelyek magasabbra helyezik a pápa személyét, mint Jézus tanításait, mint a hívő európai nemzetek érdekeit, hiszen magam tapasztaltam, hogy amikor az egyház és a hívő nép érdekében, nem durván, de igazságérzetemnek világosan hangot adva bíráltam az argentin Bergogliót, néhány - barátomnak hitt - pap-ismerősöm nemtetszését fejezte ki. Pedig az egyházamhoz, katolikus vallásomhoz és Jézushoz hűen, az életemben pápai trónra került hét pápa közül csak egyet mertem bírálni egy olyan ügyben, amely nem egyházi, hanem politikai, és mind az egyház, mind a civilizált Európa végét jelentheti.
E jellemtelen támadások egyes papoktól bár csalódást okoznak, de nem tartom tragédiának, mert majd egy másik pápa másik véleményével is egyet fognak érteni és akkor részükről minden rendben lesz… hisz ők, mint a katonák, csak parancsot teljesítettek… ám ők, Krisztussal és az európai emberekkel szemben… ellenük…
Mi is lenne tehát a keresztény ember, a keresztény egyházak helyes magatartása?
Krisztus tanításának betartása. Befogadni, segíteni a keresztény üldözötteket, ha ezt ők kérik és a törvényeknek megfelelően járnak el. Imádkozni a megszállókért, hogy megvilágosodván ne azoknak a háborús elképzeléseit szolgálják, akik ideküldték őket, hanem a Szentlélek világosítsa meg elméjüket és akarjanak hazatérni békében. Imádkozni Európáért, hogy annak vezetői végre a helyzetnek megfelelően kezeljék ezt a problémát és elkerülhessük a vérfürdőt, amely ránk vár, s ne kelljen ölnünk, hogy megvédjük értékeinket, keresztény és nem keresztény embertársainkat, családjainkat, egyházunkat. Hogy ne a rettegés, a félelem és a gyűlölet uralkodjék el bennünk, hanem a józanság és a hit, az Isten iránti töretlen bizalom és hűség. Mentsük meg magunkat a népszavazással, de merjük és tudjuk azt mondani, hogy: „Uram bocsásd meg bűneimet, kezedbe ajánlom hazámat, népemet, Európát… hogy Te segíts elhárítani ezt a borzalmat. Ámen”
Stoffán György