2017. szeptember 27., szerda

Ha szólhatnék a Nemzethez…

Írásom egy esztendeje jelent meg. Azonban ma sem tudnék jobban és többet mondani ... ezért ma is aktuálisnak tartom, hiszen behelyettesíthető ma a nemzeti konzultációval és a tavaszi választásokkal az, amiért az írás egy éve megszületett.... 

Stoffán György / Fotó: Nyári Steindl Andrea
Stoffán György / Fotó: Nyári Steindl Andrea
Magyar Testvéreim!
Tudják meg a liberális, szocialista-felforgatók, fenyegetők, hogy így érzek én, így érez egy magyar keresztény újságíró, aki ragaszkodik az európai erkölcsi értékekhez! Törhetetlen lélekkel, akár a szabadságom vagy épségem veszélyeztetésével, keresztény lelkületem minden törekvésével dolgozni akarok a romboló liberális értékpusztítás ellen, Hazámért, Istenért! Hirdetem most is, amit eddig harminckét éven keresztül hirdettem: – az Istent, a hazaszeretet, felebaráti szeretet, minden felekezeti, minden egyéni érdek és különbség nélkül. Azt hirdetem most is, amit hirdettem a kommunista diktatúrában, és a szocialista kormányok idején – a társadalmi, az isteni igazságokat és elveket. Ezek az elvek azok, melyek képesek a könnyeket letörölni és a szociális sebeket behegeszteni.
Magyar Testvéreim!
A jövő hét végén súlyos felelősséggel bíró esemény részesei leszünk. Olyan eseményben vehetünk részt kard és puska nélkül, amely nem kisebb súlyú, mint 1552-ben Eger védelme… ma nekünk a Hazát kell megvédenünk. Hogy a történelembe azt írhassuk: megnyertünk minden csatát, és megnyertük a háborút is! A Gondviselés szent titkába van írva, hogy mire volt jó az, hogy a megfáradt nemzet, roppant áldozatok és veszedelmek ellenére győzni tud a népszavazással. Igaz, nem úgy győz a magyar nemzet, ahogy győznie kellene: „nemzeti ügyben nemzeti összetartással!” Hiszen az ellenzéknek nevezett hazaárulók hazugságokkal vezetik félre a nemzet egy részét. Beleharaptak a szent földbe, már rágják a tisztesség és az erkölcs idegszálait, mint a féreg a friss növény gyökerét. Megosztanak bennünket. Távol van még a „Tedeum!” Ezért első szavam hozzátok szól – akik visszatértetek Igen-nel szavaztok magyar nemzetünk szabadságára…
Isten áldjon benneteket is, akik idegen földről is, a meghódított területekről is bágyadtan, de lelkesedésetek végső szikráját összeszedve – a nemzettel tartotok. De engedjétek meg, hogy még előbb üdvözletet, fohászt küldjek azokhoz, azokért, akik már nem szavazhatnak, de akiknek a példája révén áll fel ma a nemzet, hogy megvívja harcát a küldő és a belső ellenséggel szemben. Hányatoknak a lelkében ott van e példaképek hangja, üzenete… Száll a lelkem és megkeresem újra és újra ezeket a nagyszerű embereket, akik nélkül ma már nem volna hazánk. Örök nyugodalmat adj nekik Uram! Virrasszon felettük a mi szent hitünk és a keresztény magyar nemzet összetartása, béke és szabadságvágya, hűsége és bátorsága! …
De testvéreim, oszoljanak szét a fellegek, mert nem az Isten, nem a Gondviselő volt az, ki végiggázolt rajtunk és összesűrítette fölöttünk a napsugarat tőlünk elrabló felhőket! Százszor mondtam és írtam, majdnem börtönbe kerültem érte; hogy 10–15 embert akasszatok fel és vége lesz ennek a gyalázatos liberális hazaáruló világnak. Mert csak ennyien vannak azok, akik milliók lelkén és szívén: gyermeken, hitvesen, édesanyán és minden magvar szívén végiggázoltak…
Legyen úgy, mint régente: ne szégyelljétek édesanyátok mellé állni, vele együtt letérdelni a „Szegediek Segítő Asszonyának” oltára előtt! Ne szégyelljetek úgy tenni, mint régen, összekulcsolni a kezeteket – és könyörögni: bocsásd meg vétkeinket… legyen meg szent akaratod! … Legyen úgy, mint régen! Csak ez által lehetünk újból boldogok. E nélkül lehet talán különböző pozíciókat elérni, de nem boldogulhatunk. Nem azt mondom, hogy ne követeljetek jogokat. Van jogotok a Hazához! De ahhoz, hogy a Haza földjét élvezzem, ahhoz érdeklődés kell. Azt cammogó, lusta, beletörődő, felelősséget vállalni nem akaró lélekkel nem érjük el. Hogy ügyeinket jól végezzük, ahhoz elevenítő erő kell és az Isten! … Engedjétek meg, hogy széttárt karokkal imádkozzam az Írás szavaival: „Bocsásd beléjük a Te Szentlelkedet és újjászületnek és megújul a föld színe!..” Hogy tudjatok újból örülni, újból szeretni, újból érdeklődni és ezáltal tudjatok újból boldogok lenni. Így megújhodva lélekben, kezdjük magyar keresztény testvéreim – a múltat megátkozva – kezdjük az új Haza építését!
Új haza! Milyen haza? Ezekben látom az új hazát: 1. független önállóság, 2. a nagy békének megteremtése, 3. a nemzet és a vele együtt élő nemzetek egészséges egyensúlyának megtartása, hogy ne mondhassa meg senki, kivel éljünk együtt, s hogy határainkat ne bolygathassák hívatlan gyilkosok, értékrombolók.
Ez a magyar Szentháromság, amelyet ha iparkodik a kormányunk diadalra vinni, én minden erőmmel buzdítom magyar testvéreimet ennek a támogatására!
S most áttérek a legégetőbb kérdéseire. Úgy-e van jogom ehhez, mert „én” vagyok, van jogom, mert „magyar” honpolgár vagyok, van jogom, mert „íróember” vagyok. – Tehát ha úgy tetszik – mint magyar írónak jogom van hozzá, hogy mindazon dolgokat, melyek a társadalomban szóba kerültek – itt, írásban, maradandóképpen szóvá tegyem. Mit szólok hát a most röpködő jelszavakhoz: emberi méltóság, liberalizmus, migránsbefogadás, testvériség, szakszervezet, köztársaság, internacionalizmus?
Mi a szabadság? A szabadságnak rajongói vagyunk! Azért ráztam le magamról mindazt, ami lenyűgözött; azért vettem magamra az írás, a tanítás keresztjét. Szeretem a szabadságot. A szabadságot! Nem a szabadosságot! A durva lélek azt gondolja, hogy a szabadság az, ha foghatja botját és ablakokat beverhet.
A szabadság az, ha követelem az életet önön magam számára és – megadom másoknak is! – Jézus mondotta, hogy az a szabadság, melyet Ő hirdetett, tettekben nyilvánul. Tehát már két évezred előtt megmondta Jézus, mi a szabadság. Ez: „Amit nem akartok, hogy nektek tegyenek, ti se tegyétek másoknak!” – Ha nekem nemes valami, ne bántsa senki; ha nemes, amiben a másik jár, nincs jogom, hogy én őt abban a meggyőződésben bármiképpen megakadályozzam. Azonban ha erkölcstelen és ártó, megbotránkoztató és hazaellenes, akkor büntethessem akár magam is. Akkor meg kell akadályozni, mert a szabadságot védeni kell mindazoktól, akik más értékrendjük alapján a miénket el akarják pusztítani.
Ne legyen hát szabadosság Magyarországon és ne legyen pusztító gyilkos erő sem! Ne legyen egyneműek között házasság, ne nevelhessen gyermeket a szodomista, a beteges hajlamú, s ne lehessen irányadó a liberális értékrombolás jelszótömege és politikai korrektségnek nevezett értékrombolása. Szabadon, a keresztény erkölcsi normák és Jézus szabadsága alapján akarjunk élni. Erről is szavazunk október 2-án.
A testvériséget is emlegetik manapság azok, akik gyilkos szellemi eleik ostoba szlogenjeit összekeverik a keresztény értékrenddel s minket, keresztényeket akarnak a szeretetre, egymás megbecsülése tanítani.. Tehát, félre a békétlenséggel! Én is hirdetem, hogy ne legyen széthúzás köztünk. Legalább tűrjük meg, ha már nem is szeretjük egymást.
Évtizedek óta, mint író, újságíró igyekszem védője lenni a liberális és szocialista szennyáradattal szemben hazámnak és egyházamnak. Hiszen nehélz elmagyarázni a magyar- és keresztényelleneseknek, hogy mi magyarok egy édesanya gyermekei – testvérek vagyunk! Mi sem Galíciából, sem Romániából nem jöttünk! Édestestvérek vagyunk! Nem vagyunk hazátlan bitangok a Kárpát-medence egyetlen táján sem! Mi megvédtük azokat, akiket üldöztek más országokban, mi iskolát adtunk a velünk élő nemzetiségeknek, befogadtuk a zsidókat, a lengyeleket és mindenki mást, akinek az élte veszélyben volt. Bújtattuk azokat, akik egy-egy háború alkalmával vallásuk vagy nemzetiségük miatt kiszolgáltatottakká váltak. Cserébe ország-rablást, halált, hazugságot, vádaskodást, kitelepítést, börtönt és rágalmakat kapunk és kapunk immár 96 éve egyfolytában.
Ma a piszok és a gyűlölet ömlik ránk, mert a liberális és szocialista csőcselék fellázadt és újra végiggázolna rajtunk más nemzetek segítségével – de igazság mégis győzni fog! Javunkra tanúskodnak a fájó nyugat-európai terrorcselekmények, az erőszak, tömegek fenyegetése városok és országok elvesztése. Arat a megszállók kaszája…
Hivatásom és felelősségem teljes tudatában mondtam ezeket, és figyelmeztetek mindenkit: ne csűrje-csavarja, magyarázgassa rosszakaratúan szavaimat, mert le van írva minden, szóról-szóra. A szennymédia, a testvériség helyett a gyűlöletet hirdeti, – de ez is pusztítja majd el őket, hiszen gyűlöletből nem lehet végtelenségig erőt kovácsolni. Az emberek megunják, elegük lesz a lázítókból és elkezdenek világosan látni. Mi békére szomjasak pedig megkapjuk a békét! Ha nem tudjuk egymást szeretni, legalább tűrjük meg egymást. Ennyit kívánok, ennyit követelek a nagy Szeretet – Jézus nevében. Nálunk nem tudják felforgatni az igazi szabadság, testvériesség eszméjét ezek a szeretetre képtelen szocialista és liberális erők. Visszahat rájuk az emberek felháborodása, amikor a nép nagyobbik része így vélekedik: – Ti magatok, – akik a békétlenséget szítjátok –, ti magatok tüntetitek el magatokat és embertelen, ostoba, gyilkos eszméiteket a társadalomból, a politikából, a világból…
Néhány szóval megvilágítom még a köztársaság fogalmát, mert ez a szó a hazafiasságunk sírja újra és újra, pedig értéktelen rossz szlogen csupán, mint a nem létező demokrácia hajtogatása. !
A köztársaság mindenekelőtt gúnytárgyává tette a régi mondást: „Isten kegyelméből!” Uralkodni, országot vezetni nem lehet mással, mint erővel. Ezt az erőt nem a test adja! – Amint az édesapáknak, édesanyáknak, hogy a családban mind legyen, kell, hogy bennük legyen a tekintély – éppúgy, aki országot ural, abban is kell, hogy tekintély és erő legyen. Nem erő ez, nem szuronyerő, nem ágyúerő, nem is a nép adta erő! –, hanem valami más erő. Ez erőt jellemezzük e mondással:„Isten kegyelméből”. Hiába valaki akár köztársasági elnök, ha nincs ez benne! Enélkül csőd felé indul az ország! Valami szellemi fölény ez, amely megtisztelteti a személyt és szentesíti a törvényt! – Ez a valami maga az Isten! Ha kidobjuk a kormányzó hatalomból, összeomlik minden… Összeomlik ezért Európa is…
A köztársaság hazafiatlanságba, internacionalizmusba vezetett. Mert nem vigyáztunk, hogy ez a forrongás, amely máig tart, amely  kivetkőztette a társadalmat magyar érzelméből és az internacionalizmus karjaiba dobta a társadalom egy részét! Mindegy ma már a szocialista és a liberális rétegnek, hogy kit szolgálnak, csak az ne magyar és ne keresztény legyen. Legyen magyarellenes, gyűlölködő, köztársaságpárti és demokrata!
Az internacionalizmus az, hogy egyenrangúsították, egyetlen lélektelen pénzimádó kapitalista, embertelen uralom alá vonva az egész világot!
Magyar Testvéreim!
Az igazságok, melyek akár társadalmi, akár természettudományi igazságok, azok igenis internacionálisak. Azok mindenkié, töröké, magyaré, franciáé, angolé. Így vallás, szellem, tudomány szempontjából „internacionalista” vagyok. De dacára, hogy a nagy igazságok lehetnek mindenkié – a nemzeti, a magyar érdekek – nem lehetnek mindenkié! Lehetek internacionalista tudásommal, vallásommal, de nem lehetek magyar meggyőződésemmel. Ez az én földi, nemzeti és hazafias érdekem! E magyar érdeket ápolom a milliók lelkében! Milliók! Ne zavarodjunk hát bele az internacionalizmusba! Ez – mint látjuk a baloldal magatartásán és a liberálisok nemzetgyalázó viselkedésén –, hazánk feladása! Azt látjuk, hogy azok, akik kínálgatják nekünk az internacionalizmust, az angolok, a németek, franciák, a belgák – elvesztették hazájukat? A legnagyobb fokban nacionalisták voltak, de feladták önmagukat, feladták hitüket, és történelmüket! Mára elveszni látszanak a muszlim megszállásban… Bennünket; szegény kis nyomorgatott országot, is erre akartak rávenni, azokkal a hazaáruló senkiháziakkal, akik azt hazudják, hogy csupán 1000 embert kellene befogadnunk… a muszlim világ, a gyilkos terror karjaiba akarnak dobni bennünket is, hogy megszűnjék a keresztény ország, megszűnjék a magyarság a Kárpát-medencében. Ehhez találtak minden társadalmi rétegben árulókat. Már pedig a mi, magyar Hazánkat nem adhatjuk fel! Ezért kérem az ország lakosságát, kérem nemzetünk minden tagját bárhol éljenek is a világban, hogy egy hét múlva szavazzunk, védjük meg Magyarországot, legyünk Nándorfehérvár, Mohács, Eger, Temesvár, Szigetvár hőseinek méltó utódai, s mutassuk meg a világnak, hogy még mindig „él nemzet e hazán!” Mutassuk meg a világnak, hogy van egy nemzet, amely akkor is egységes tud maradni, ha országát feldarabolják, ha a szocialista söpredék nemzetünket szétzavarta a világ minden tájára… A haza védelme ma egy NEM-szavazattal megoldható… nem kell kard és kasza… nem kell életet áldoznunk, csak el kell mennünk szavazni arra, hogy idegenek, idegeneket ne tudhassanak idetelepíteni, hogy ne ismétlődhessék meg Trianon. Ha nem teljesítjük október 2-án kötelességünket a haza és utódaink érdekében, méltatlanok vagyunk arra, hogy hazánk legyen, s elmondhatja rólunk az utókor, hogy ennél a nemzedéknél aljasabb és ócskább nemzedéke nem volt a magyarnak, mint ez, az utolsó… Nem válhatunk olyan értéktelen és aljas férgekké, mint az ellenzéknek nevezett árulók, akiknek se istenük, se hazájuk, se lelkük, se világos értelmük nincs.
Isten legyen irgalmas és kegyelmes hozzánk, fordítsa felén arcát, s világosítsa meg értelmünket, hogy a Tőle kapott országot megvédjük és így adhassuk át az utánunk jövő magyaroknak… Ámen!
A felhívás megírásához segítségül hívtam P. Zadravecz István ferences püspök Szegeden, az Alsóvárosi Ferences templomban 1918. december 1-jén elmondott beszédét…)
Stoffán György