Ha
Jézus ma élne, minden bizonnyal éppen úgy keresztre feszítenék, mint akkor, ama
pénteki napon…
Hiszen, augusztus 20-ától máig látjuk, hogy a katolikus hit
tanítása elviselhetetlenné, érthetetlenné vált a társadalom számára. Az a szomorú ebben,
hogy nem csupán a hitünket nem értő, nem ismerő fogadatlan pró(vo)kátorok
szólalnak meg a püspököt gyalázva és mindenféle ostobaságot harsogva e kérdésben,
hanem katolikusok is berzenkednek bizonyos erkölcsi tanítások hallatán,
megmagyarázva, hogy mert a világ változik, Jézusnak is kötelessége változni,
illetve a mai embernek joga van a jézusi tanítások mai értelmezése szerint élni
– katolikusként. Nos, a tévedés végzetes. Ugyanis a liberális világszemlélet,
amelyet én inkább szalonképesített sátánizmusnak neveznék, aprólékosan
kidolgozott lépcsőzetes rombolást hajt végre a világban. A fő támadás ebben az aprólékos rombolásban az
egyház és az Isten-ellenesség mellett a család, az érzelmek és a tiszta
erkölcsök ellen irányul, hiszen ha nincs család, ha a gyermekvállalás
liberalizálása és a gyermek létrehozásának szabadossága megvalósul, akkor a
keresztény társadalmak alapja roppan meg, romba döntve keresztény létet, életszemléletet,
jövőt. „19 (Mt.,5.)
Veres püspök tehát nem tett mást augusztus
20-án, mint egy alapvető krisztusi tanításra hívta fel a keresztény emberek
figyelmét egy szentmise keretében, s efféle megtörténik minden nap a katolikus
templomokban. Néha persze nem rossz, ha olyanok is hallgatják a katolikus
tanítást, akik protestáltak ellene vagy nem is ismerték azt korábban…
Miért is hisztériázik a társadalom egy része?
Mert szembe kell néznie azzal az alapigazsággal, hogy az emberi élet a teremtés
nagyszerűségében rejlik, Isten akarata szerint. Bármilyen beavatkozás
ellenkezik Isten akaratával és az isteni akaratból és emberi természetből
fakadó teremtésben való részvétellel. Ha két ember – egy férfi és egy nő – tiszta
és őszinte szerelme valamint Isten akarata egybeesik akkor, amikor az új élet
megfogan, amikor az ember társa lesz Istennek a teremtésben. Ezzel szemben a
lombikprogram miről is szól? Arról, hogy az ember, vélt tudásának birtokában
képesnek gondolja magát felülmúlni az isteni akaratot és döntést. Pénzért. Mert
az egész lombikprogram arról szól, hogy veszek egy gyereket magamnak… nagy
pénzért, mert megtehetem.
Nem a már megszületett kicsinyek ellen szólt a
püspök, és én sem ellenük szólok, hanem egy erkölcsi irány ellen, amely
beletartozik a szalonképesített sátánizmus, azaz a liberalizmus lépcsőzetes
térnyerésének programjába. Hiszen a lombikprogram ellentétesnek látszik az
abortusszal, de egy tőről fakad. Egybetartozik. A finoman, „nem kívánt terhességnek”
nevezett áldott állapot alanyát a „kedves
mama” és a Hippokratészi esküt tett gyilkos bármikor megölheti, mert ebben az
esetben nem számít embernek a megfogant élet. A lombikprogramban azonban a
lefagyasztott sperma is aranyat ér… és ez benne a sátáni!
Épp olyan kettős mérce ez, mint az élet bármely
területén tapasztalható „demokratikus” mércék. Minden a pénzen, az anyagiakon,
a gazdasági előnyökön múlik. A bíráságoktól a kutatóintézetekig…
A lépcsőfokokat ismerjük tehát: – abortusz,
lombikprogram, Gender-elmélet, szexuális szabad(os)ság, pedofilia…
A katolikus szemlélet hangoztatása persze stupid,
idejétmúlt ostobaság, amely ellen azonnal fellép az államtitkár, a miniszter, s
érdekes módon a liberális csürhe, a politikai ellenzék… mindenki, mert pap
mondta, mert katolikus püspök mondta, mert Krisztus tanította egykor. A szomorú
ebben, hogy már fel sem háborodom… és nincs is mit mondani azoknak, akik Veres
püspök szentbeszédén elképedtek, akik kézzel-lábbal kapálódznak az evangéliumi
igazságok ellen, akik megpróbálják társadalmilag pozitívnak beállítani a szalonképesített sátánizmus eme nagy
eredményét… amely szerint: okosabbak vagyunk, mint Isten.
Azonban van egy
ingyenes, és mindenki számára elérhető meddőség elleni megoldás, amelyről
kevesen beszélnek, de azért létezik, és bizonyíthatóan sokkal többen voltak
részesei a szülői örömöknek, ezáltal szegényen is, mint a méregdrága lombikban
fogant gyermeki élet által.
A „rendelő” ott
van mindenütt… még csak be sem kell térni sehová… Keresztény hitünk szerint ez
a gyógymód a hit, amelyet bárhol egy-egy fohászban kinyilváníthatunk, és egy-egy
fohásszal kérhetünk is általa… akár még gyermeket is! Ám az sem baj, ha
elmegyünk és helyben intézzük kéréseinket. Csíksomlyó, Czestochowa,
Mariazell, Máriaremete és sorolhatnám az "igazolt helyeket"…
Megoldásként a gyermektelenségre még egy lehetőséget kínál az Isten a gyermektelen magyar szülőknek: Dévát... ahol az örökbefogadással nem csak magunknak, hanem a kis, lehetséges örökbefogadottaknak is vágya és öröme a család. Arra emlékszik itt az ember, amit Jézus mondott: „Amit egynek tesztek a legkisebbek közül, azt nekem teszitek” (Mt 25,40). S mi volna nagyobb tisztesség, mint Jézusnak szívességet tenni?
Augusztus 20-a megint jó bizonyítéka annak, hogy két
lovat ülünk – vagy szeretnénk ülni – egy fenékkel.
Szent István napján a
katolikus hit egy apró szegmensét említette csupán Győr püspöke, s a társadalom
nagyobbik része, amely az európai és magyar keresztény értékek védelmében hangoskodik, most mély
egyetértésben a liberálisokkal olyan ocsmányul és ostobán támadta a katolikus
püspököt, hogy az bizony párját ritkítja…mert hangja van, de hite nincs!
Isten legyen irgalmas hozzánk, az "igen speciálisan" keresztény magyar nemzethez!
Stoffán György