Tagadhatatlan: egy, az
igazságszolgáltatás elől megszökött, magyarországi zsidó jogász, a
demokratikusan megválasztott magyar kormányt és kormányfőt – ezzel pedig
a választókat is – halálosan fenyegető üzenetet küldött Izraelből.
Többek között azt írja:
„Juhász Péterék és a bátor füttyös
demokraták nem a nemzeti ünnepet zavarják meg, hanem a szemét geci,
hazaáruló Orbán Viktort. Azt a mocskos, köztörvényes tolvaj diktátort,
aki már hosszú évek óta köpi arcon a magyar demokráciát és a magyar
társadalmat. De meg fogja kapni a méltó büntetését, méghozzá veletek
együtt, szarházi, hazug origós zugfirkászok! Nemsokára a börtön
faliújságján fogtok firkálni, nem pedig állami támogatásból, azaz
közpénzen, szabadon! Orbán Viktor és aljas, fideszes bűntársai vagy
lógni fognak vagy a börtönben fognak megrohadni és ha majdan ügyészként
szerepet kapok ebben, akkor garantálom, hogy minden családtagjuk és
minden bűnsegéd stróman vissza fog adni minden lopott és elsikkasztott
vagyont, földet, céget, sőt még a trafikokat is. Legalábbis, ha majd pár
év múlva én hallgathatom ki őket ügyészként, akkor biztosan… Az pedig,
hogy ma Orbánék megünnepelik március 15-ét, nos az morális értelemben
nagyjából olyan, mintha egy pedofil banda tartana gyermeknapi
ünnepséget! Az orbáni diktatúra és a köztörvényes fideszes tolvajok
ugyanis teljes mértékben méltatlanok 1848 szellemiségéhez! Erről
ennyit.”
Nos, nincs különbség Khon Béla, Szamuely
Tibor, Eisenberger Benjámin, Rosenfeld Mátyás és az ezek követő, gyilkos
hajlamú liberálisok és kommunisták között. S nincs különbség e mai,
Izraelből fenyegetőző, sípoló senkiháziak, és a Nizzában, Berlinben a
nép közé hajtó pogány gyilkosok között. Ugyanis nem a tett, hanem már a
szándék is gyilkossá teszi az elkövetőt, a politikust, a hazaárulót. E
gyilkossági képzelgésben segítő kézként és támogatóként lép fel a bíró,
aki engedi a füttyögést, mert szerinte a rendzavarás és a provokáció is
alapvető emberi jog, s emberi jog egy nemzet méltóságteljes ünnepét
megzavarni.
De mindez nem is olyan furcsa, hiszen
immár száz esztendeje lassan, hogy benne élünk. S ha szót emelünk, az
elkövetők kilétét is említve akkor az antiszemitizmus vádjával találjuk
szembe magunkat. Pedig csak tényeket mondunk, tényeket sorolunk… Az
igazi baj azonban e kérdést illetően az, hogy amikor az öreg zsidó
rabbinak a fülébe súgta valaki, hogy nem szereti a zsidókat, hát olyan
Canossa-járás kezdődött, mint 1077-ben… Áder Jánostól, Erdő Péterig
mindenki megkövette a professzort, aki már maga is kényelmetlenül érezte
magát, hiszen nem ezért mesélte el hivatalában a történteket, hogy
utána, aki élt és mozgott az hűségesküre járuljon hozzá. Ő mindössze
érdekességképpen mondta el az esetet… Nem úgy, mint most az izraelben
bújkáló provokátor.
Ma egy nemzetet fenyegetnek, árulnak el,
vádolnak közismerten magukat zsidónak nevező politikusok, s az
igazságszolgáltatás elől Izraelbe menekült véresszájú ügyvéd. Hangosan
és a világ előtt harsogják – zsidó mivoltukra is sokszor hivatkozva –,
hogy itthon diktatúra van, hogy nincs sajtószabadság, és mindenki
antiszemita… Nos, kikérem magamnak ezt az aljas magatartást!
Mert engem sért ez a magatartás, mint ahogyan sért és csalódást okoz egy
másik magatartás is: Jelesül, hogy minden zsidó szervezet hallgat, nem
határolódik el, nem utasítja rendre hittestvéreit, s hallgatásával
beleegyezését adja a vádaskodásokba, a magyar-, és
keresztény-köpködésbe.
Igen, lehet hivatkozni arra, hogy a bölcs hallgatás önmagában elhatárolódást jelent, de ez hamis hivatkozás. Miért
kell nekem hallgatnom, nekem eltűrnöm a folyamatos sárdobálást, mert ha
szólok, azt mondják, hogy durva, antiszemita kirohanást követtem el.
Nem! Csupán megpróbálom védeni a nemzetet, a hazámat, a kormányomat, a
kormányfőmet, és a zsidó hitközségeket is. Úgy bizony, őket is! Mert
érezhető egész Európában egy újabb üldözés szele, pont az efféle
cinikus és hazug magatartások miatt. S ha az a szél ideér, ismét az
ártatlan, a békében élni akaró zsidó honfitársainkat fenyegeti, mert
akik generálják az ellenérzést hamis vádaskodásukkal és magyart gyalázó
magatartásukkal, azok héthatáron túl lesznek a nehéz időkben – mint
egykor azok, akiket a német repülőgépek vittek biztonságos helyekre.
Meg kellene tehát gondolni egy
következetes és fajsúlyos elhatárolódást, a béke és a világos
helyzetértékelés érdekében a Mazsihisz és a többi zsidó szervezet
részéről. Mert nem csak engem sért az izraeli D. Péter üzenete, és a
füttyögő lumpenek magyargyűlölete…
Stoffán György