2017. március 16., csütörtök

Anarchia, bírói segédlettel



Amíg a társadalom hörögve, gyűlölködve és egymásra vicsorogva politizál, addig nem tud gondolkodni. Mert az ember, ha dühös, képtelen normálisan gondolkodni. Ez még azokra is ez vonatkozik, akiknek van hitük, kereszténynek mondják magukat, ám olykor – s ebben magam is érintett vagyok – minimum „pofánveréssel” kísért illemtanórát tartanék olyan ostoba buta proliknak, akik miatt tegnap, alig hallottam Orbán Viktor ünnepi beszédét. Megjegyzem, nem értem mi volt, ami nem tetszett ennek a vén kumenista proli csőcseléknek, akik évtizedekig azt a rendszert szolgálták, amelyben az efféle viselkedésért, amit ők 2017. március 15-én tanúsítottak, minimum a gumibotozás lett volna a viszonzás. Persze nem is róluk szeretnék írni, mert bár a magyar nyelv igen gazdag,  mégsem találtam rájuk illő jelzőt, ugyanis a mindennapi életben már elkoptak a „büdös primitív proli”, az „ócska kommunista”, a „buta mint a segg” kifejezések. Így nem maradt olyan találó jelző, aminek súlya lenne és illenék is a füttyögős, zavarodott elmék magatartásához. Ők egy párhuzamos kisebbségi társadalom, amelynek valaki mindig megmondja hol, és kinek kell tapsolni és kit kell utálni, mert nincs sajtószabadság… ellopják a pénzt… meg az a Lőrinc, aki gazdag… pfúj… 

Körülbelül ennyi a szellemi ereje azoknak, akik sípokkal a szájukban mondtak véleményt – önmagukról és a magyar bíróságról. Ez a sípolós briganti banda a társadalom legalja, amely még a nemzet ünnepét is semmibe veszi néhány szemét, és igazán börtönbe való politikai kaszkadőr parancsára. Rendőrségi tiltás, de a rendőrséget hülyének néző bírósági ítélet alapján. Legyen ez azonban az ő dolguk… Elég szórakoztató söpredék, vezetőstül, mindenestül, s csupán akkor zavarnak, ha a fülembe sípolnak… azért haragszom. 

Ja, és nagyon haragszom a fülembe sípolás miatt dr. Bögös Fruzsinára, aki egy politikai kisebbség kedvéért megengedte, hogy ne halljam Orbán Viktort, hogy ne tudjak saját hazámban a nemzet ünnepén zavartalanul megemlékezni és az általam is választott miniszterelnök beszédét ne halljam. Haragszom, mert ez az a bírói magatartás, amely teljesen egyértelműen politikai, hiszen csak egy fél érdekét látja, és nem vesz tudomást sem nemzeti ünnepről, de ítélete társadalmi veszélyességéről. No és persze a rendőrség hitelét és közmegbecsülését sem szolgálja, amikor egy teljesen nyilvánvaló provokációnak enged. Lehet, hogy liberális vagy kommunista a bírónő, engem azonban mélyen sért és megaláz, s velem együtt sokakat, akik nem süketségük, hanem a bírónő sípolása miatt nem hallhattuk az Orbán-beszédet. 

Az ilyen bírók engedik ki a bécsi kisfiút az uszodában megerőszakoló afgánt, a kölni támadókat, a budapesti erőszakolót, akit sikerült ugyan elfogni, de el kellett engedni, s az ilyen bírói ítéletek divatosak ma az Unióban, hiszen nem a többség, a józan és senkiit nem bántó polgár számít, hanem a füttyös szarházi, aki semmi mást nem akart, mint kellemetlenkedni… rendőrségi tiltás ellenére, bírói  engedéllyel. Ma pedig jön az elképesztően hülye magyarázat Handó Tündétől, miszerint a bírónak nem a társadalmat kell kiszolgálnia… Csókolom! akkor kit? Nemde a társadalom erkölcsi színvonalának a fokmérője a bíróság? Kit kell szolgálnia a bírónak? A politikát? George Sorost? Szerintem az erkölcsöt, a paragrafusok és a józan emberi ítélőképesség alapján. Bögös bírónő ezzel szemben nem tett mást, mint egy olyan politikai kisebbségnek engedte, hogy provokálja a többséget, amely kisebbségi párt vezetője – feltehetőleg – idegen érdekeket szolgál, külföldről kapja a  támogatást, egykor bűnözői kapcsolatai lehettek… Ergo: egy niemand, aki hazaárulást és provokációt követett el. Bírói – nem egészen függetlennek tűnő – támogatással.  És ez nem jó jelzés. Ha ugyanis a bíróság enged az anarchiának, akkor az anarchia kiterebélyesedik és elönti a társadalmat… Bírói határozat alapján – Kedves Handó Tünde! A bírónak igenis kutya kötelessége a társadalom biztonságának és erkölcsének szolgálata! Minden más szánalmas, és ostoba magyarázkodás, ami csak mélyíti a szakadékot a társadalom és a bíróság között… 

Stoffán György