A világ elvesztette erkölcsi normáit. Hiszen az erkölcsi mérce az Isten-hit
volt, amelyet a kommunista és a liberális szellemiség, a szabadosság és az egoista
szemlélet semmivé tett. Mert jobb keretek nélkül, élvhajhász módon élni, mint
betartani azokat a normákat, amelyek a világot kétezer évig irányították,
fenntartották. Könnyebb gyűlölni, mint megbocsájtani, könnyebb az esküt megszegni,
mint harcolni érte és megtartani, jobb érzés lenézni mindenkit, mint alázatot
gyakorolni, s könnyebb abortuszra menni, mint felnevelni azt az életet, amely
csak arra számíthatott volna, aki megölette, s könnyebb a gyermek lelkébe
taposni saját érdekünkben, mint saját érdekeinket, érzelmeinket sutba dobni és
a gyermekért élni, s könnyebb lopni, mint tisztességesen megdolgozni értékeinkért,
vagyonunkért… és folytathatnám.
A világot a kapzsiság, a hataloméhség és a szabadosság tehát, olyan szintre
süllyesztette, mint amelyen a háborúk idején állt. A legalja ennek az, amikor a
legkiszolgáltatottabbakat, a gyermekeket vetik be a harcba. Amikor katonaruhába
öltöztetve küldik a frontra, amikor őket állítják az utcára, abban reménykedve,
hogy az ellenség nem lő rájuk. Amikor megtanítják őket a fegyverek használatára
és a gyilkolásra, amikor más nemzetek gyűlöletére oktatják őket az iskolákban,
amikor lefejezni tanítják egy vallásra hivatkozva… s amikor politikai tiltakozásul
nem engedik őket iskolába, vagy a politikai célok okán odaállítják egy
színpadra gyűlölködni, noha semmi köze nem volna ahhoz, amiért a tiltakozás
folyik.
Effélét látunk a történelemben, az első világháborúban, majd Hitler és
Sztálin hadseregében, most pedig az ISIS terrorszervezet hadviselésében.
Hasonló lelketlenséget tapasztalunk más háborúkban is, amikor gyermekeket
pusztító bombákra, gyermekek írnak soha el nem olvasható üzenetet… s
gyermekeket ölnek vallási, politikai okokból, területszerzés érdekében. Ám,
gyermekek elleni bűn az is, amikor elveszik az anyanyelv használatának jogát,
amikor az iskolákban megkülönböztetik őket származásuk és nyelvük miatt,
vallásuk vagy nemzetiségük okán.
A gyermek lelkének megsarcolása, tönkretétele, a legsúlyosabb bűn, amelyre
aligha lehet bocsánat. A Szentírás Jézus szavaiban figyelmeztet erre: 6 Aki
pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak,
ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tenger mélyébe vetik. 7 Jaj a világnak a
botránkozások miatt! Mert szükséges, hogy botránkozások történjenek, de jaj
annak az embernek, aki megbotránkoztat." (Mt. 18:6-7)
A gyermek jónak születik, szeretetre vágyik és szeretetben, boldog
családban akar felnőni. Azonban, a környezet, a mai világ gyűlölködő, kapzsi és
hataloméhes Isten nélküli szellemisége vagy semmibe veszi Isten tervét és már a
születése előtt megöli a magzatot, vagy gyermekként olyan negatív hatások érik,
amelyek egész életére kihatnak. Hiába a család szerető gondoskodása, ha a
szülők valamelyike önérdekből megszünteti azt. Ha a politika megfertőzi, ha az
iskolában nem azt kapja, ami minden gyermeket megillet: a tudást, az erkölcsi
nevelést, a műveltséget.
A mai magyarországi, ellenzék által generált politikai helyzet tehát a
gyermekek ellen van, s ami a legrosszabb ebben, hogy a szülők és a pedagógusok –
akik tudatában vannak a gyermeknevelés módszereinek és a gyermek lelki igényének
–, viszik bele a gyermekeket a gyűlölet, az egyet nem értés, a szeretetlenség,
a széthúzás útvesztőjébe azért, hogy saját politikai nézeteiket szolgálhassák. Ezzel
a nemzet jövőjét is a nemzetellenes és keresztényellenes politika aljasságának
teszik ki. A pedagógusnak ezzel szemben az a kötelességük, hogy megteremtsék a
gyermek számára – személyre szabottan is – a nyugodt és kiegyensúlyozott
mindennapokat, a tanulás lehetőségét, a szellemi és lelki fejlődés feltételeit,
a nemzeti hovatartozás érzésének igényélt. Hiszen, ha ez utóbbi elmarad, akkor
kimondhatjuk, hogy a hazaszeretet nélkül felnevelt, vagy a hazaszeretetet
gúnyolva nevelt gyerek lesz az, aki elhagyja a hazáját, nem érzi a haza iránti kötelességtudatot.
Ma, amikor a liberális és (ál)szocialista milliárdos vezetésű ellenzék azzal
vádolja a kormányt, hogy az elvándorlásnak is ez a kormány az okozója, s közben
a gyermekeket használja fel a hazaárulás és a nemzetellenesség szolgálatában, akkor
kijelenthetjük: ezzel neveli bele a következő generációkba az ország elhagyásának,
a haza iránti hűtlenségnek természetességét. Önmagával is ellentétes tehát
mindaz, amit ma a gyermekek ellen, politikai érdekből, a kommunista-liberális pedagógusok
szakszervezete tesz. Ugyanis fellépésük sem a pedagógus társadalmat, sem a
gyermekek érdekeit nem szolgálja, csupán aljas politikai érdekek mentén
szervezkedik, ami elítélendő, tűrhetetlen és nem megengedhető, mert a gyermekek
alapvető jogai ellen való, amit a nemzetközi szerződések és törvények is
tiltanak.
A szülők is meggondolatlanul járnak el, hiszen saját gyermekük ellen
tesznek, amikor nem a fegyelmet, a kötelességtudatot és a hazaszeretet, hanem –
mérhetetlenül ostobán –, a politikai pártok érdekeit erőltetik rájuk a
politikai hazudozások alapján. Hiszen a szülőknek semmilyen érdekük nem fűződik
a liberális milliárdosokkal való szolidaritáshoz, mert a bukott és hazaellenes politikusokat
sem a szülők, tehát a választók, sem a gyermekek érdekei nem érdeklik, csupán
saját politikai előmenetelük, hataloméhségük, és a nemzetellenes lázításért a nemzetközi
pénzhatalomtól kapott apanázs számít. Az áldozat pedig a gyermek. Ám, ahol a
gyermekből áldozatot csinálnak, ott győzelem aligha várható, hiszen maga a
gyermekellenes magatartás igazolja a szeretetlenséget, a szűklátókörűséget és a
jövő iránti felelőtlenséget. Az erkölcstelenség pedig bukáshoz vezet, mert az
erkölcs épp úgy regenerálja magát, mint a természet. Ugyanis az erkölcsi épp úgy
védekezik az erkölcstelenséggel szemben, mint a Föld hatalmas természeti erői,
amelyek előidézik a földrengéseket, az árvizeket, a viharokat… Azt azonban nem
tudhatjuk, hogy az erkölcs visszaállításához milyen erők jelennek majd meg, s milyen
drámai változásoknak kell bekövetkezniük ahhoz, hogy a világ újra emberséges,
szeretetteljes és alázatos legyen. Mert nem az a kérdés, hogy bekövetkezik-e a
változás, hanem az, hogy mikor következik be. Ugyanis amikor a gyermekek
kihasználásával akar bárki hatalomra törni, amikor a gyermeket használta fel
bárki a gonoszsághoz – mint igazolja ezt a történelem – mindenkor elveszett a
gonosz akarat, az erkölcstelenség és az ezt generáló szervezet, hatalom.
Nyitva áll a békés változtatás lehetősége, az ésszerű és emberséges
megoldás. Ezzel élni kell mind a szülőknek, mind a tanároknak. Gyermekeink és
jövőnk jól felfogott érdekében!
A politikát szolgáló kommunista és liberális szellemiségű, milliárdosok
által szervezett, gyermekellenes tüntetéseken hangadó pedagógus szakszervezet
egyszer s mindenkorra levizsgázott: Elégtelen…
Jó volna inkább azt látni, hallani, hogy melyik milliárdos politikus mennyit
adott vagyonából egy-egy tanintézmény fenntartásához, a gyermekek üdültetéséhez
vagy hány doboz krétát vett ajándékba… Talán szebb volna úgy a világ…
Stoffán György