Ha a kommunizmus bűneit vesszük górcső alá, akkor meg kell állapítanunk, hogy azok a bűnök a világtörténelemben egyedülállók, máig megtorlatlanok, és hatásuk még évtizedekre kihat, illetve olyan vissza nem fordítható folyamatokat indítottak el, amelyek a liberális szellemiséggel párosulva rákos daganatként bontják le az európai és hazai erkölcsi normákat, a vallási hagyományokat és a nemzetállamok szokásait.
Az emberiség ellen követte el a bűnöket a kommunista-liberális szellemiség, hiszen e kettő Magyarországon – tudjuk jól –, kézen fogva jár 1919. óta. Hogy kik voltak ennek a szellemiségnek a generálói, működtetői, arról még ma is tilos beszélni, hát erről nem beszélünk. Tetteik azonban égbe kiáltanak. Többek között Thormay Cecil remek könyveiből megismerhetjük a kommunista 133 nap gyilkos történetét, s majdnem minden családban van valamilyen drámai emlék a kommunista korszak(ok) idejéből. Hiszen az emberélet ennek a söpredéknek mit sem számított. A páncélvonat az ország minden területére eljutott és az abban utazók öltek, mert az volt a dolguk. Papokat, nagybirtokosokat, egyszerű parasztembereket, akik nem értettek egyet Mária országának lerombolásával, a moszkvaista elvekkel, a vörös ördög magyarországi ámokfutásával.
A
második hatalomátvétel 25 évvel később történt meg, de ne feledkezzünk meg az
1944-es hatalomátvételről sem, amely ugyan fasiszta hatalomátvétel volt, ám a nemzeti
szocializmus ikertestvére az internacionalista szocializmusnak. Ez utóbbi azonban
a hazaárulást is magában hordja, mint az máig látható a hazai ellenzék magatartásából,
amely nem habozott hatalma teljében békés emlékező magyarokra lőni… 2006-ban.
Ne
szaladjunk előre. A történelem elmúlt csaknem száz esztendeje alatt „A kommunizmus
fekete könyve” szerint a kommunizmus számlájára
mintegy 100 millió áldozat írható (s ezek csak a halálos áldozatok!):
·
Szovjetunió:
20 millió áldozat;
·
Kína: 65 millió;
·
Vietnam:
1 millió;
· K N
D K: 2 millió;
·
Kambodzsa:
2 millió;
·
Kelet-Európa: 1 millió;
·
Latin-Amerika:
150 000;
·
Afrika:
1,7 millió;
a nemzetközi
kommunista mozgalom, illetve a hatalomra soha nem került kommunista pártok
számlájára pedig körülbelül 10 000 áldozat írandó
A magyar áldozatok száma a halottakkal, az elhurcoltakkal,
a megkínzottakkal és a bebörtönzöttekkel együtt 1.000.000-ra tehető. A
végrehajtók, a kommunizmus kiszolgálói több társadalmi rétegből tevődtek össze,
de a második világháború után legfőképpen az életben maradt hazatért zsidók,
a nyilasok, és a 19-es, Moszkvából a Vörös Hadsereggel visszajött kommunisták,
valamint az erkölcsileg korábban is értéktelen örömlányok és stricik voltak.
Ezekből tevődött össze a kegyetlen verőlegények-, és lányok, a irgalmat szintén
nem ismerő kihallgatók, valamint a börtönőrök sokasága.
Sok visszaemlékezésben olvashatunk erről, s ezeknek az
embereknek a tetteiről. Tudjuk az adatokat, s ma az a dolgunk, hogy emlékezzünk
a méltatlanul elfeledett korszakról és annak áldozatairól, s ne felejtsük el,
hogy annak a pártnak és szellemiségnek a követői szabadon grasszálhatnak, de
épp olyan gyilkos buzgalommal látnának neki a gyilkosságoknak, mint eleik – ha módjuk
volna rá.
Az ismert tények boncolgatása helyett inkább azt vizsgáljuk
meg röviden, hogy a kommunizmus csak Magyarországnak milyen károkat okozott, s azoknak
melyek a mai hatásai.
1./ Azzal, hogy 1950-ben megszűntek az egyházi
iskolák, ezzel együtt a papképzést is szigorú keretek közé szorították, elindult
a lavina, amely erkölcsileg és tudásában megcsonkította a magyar fiatalságot.
Az erkölcsi romboláshoz az is hozzátartozott, hogy a fiatalok kommunista
táboraiban megszűntek az erkölcsi normák, és elterjedt a szabadosság az élet
minden területén.
Ma is érezhető hatás: Ma nincs elég pap, nincs
műveltséget és erkölcsi tartást is adó iskola, a család és lelki
szeretetközösség csak szűk körben ismert fogalmak.
2./ A szerzetesrendek feloszlatása számos szociális
intézmény működését lehetetlenítette el. Megszüntette a hivatástudatos
utánpótlást a betegápolás terén, de a szerzetestanárok tanítástól való
eltiltása is hatalmas károkat okozott, hiszen a pedagógusok nagy részének
kellett kényszerűen szakítania a tanítással, s helyükbe gyorstalpalón végzett asztalosok,
szabólegények, szatócsok és kocsisok léptek.
Ma is érezhető hatás: A kórházak személyzetének
kérdéses működése, a pedagógusok tudásának és műveltségének súlyos
hiányosságai.
3./ A hit- és erkölcstan megszűnése az egész
társadalomra nézve óriási veszteség, mert csak a családokban még meglévő
erkölcsi nevelést kaphatta meg a felnövekvő generáció, ám ez az erkölcsi rend a
világi társadalomban pillanatok alatt szertefoszlott, az ígért jólét és az élet
örömeinek láttán. Néhány generáció után szinte teljesen megszűnt a társadalom
józan, és erkölcsi normákra épülő értékítélete. A társadalomnak csak az a része
maradt értéktisztelő, etikus magatartást gyakorló, hazáját szerető, amelynek
erős családi kötődése volt/van az erkölcshöz és/vagy templomi, egyházi közösségek
tagjai.
Ma is érezhető hatás: Ennek a ténynek a mai magyar társadalom,
a demográfiai mutatók, és a hazai politikai ellenzék a bizonyítéka.
A világ átalakulóban van, s ez az átalakulás is a szocialista
és liberális – tehát a fent említett háborús bűnökkel és az emberiség ellen
elkövetett bűnökkel terhelt – szellemiség vezéreinek irányításával történik.
Sem a felelősségre vonásra, sem az erkölcsi értékek visszaállítására nincs
remény mindaddig, amíg az európai társadalmak nem ismerik fel ennek
szükségességét. Hiába tesszük közszemlére a besúgók, a tűzparancsot adók és az
ÁVH-s parancsnokok névsorát, ha ez az egyetlen, amit megteszünk a Hitler
rendszerével azonos bűnöket elkövetett kommunista-liberális rendszer
elítélésének érdekében. Hiszen ezzel nem állítottunk vissza alapvető erkölcsi
értékeket, nem bizonyítottuk, hogy ezek bűnösök voltak, s nem teszünk az ellen
sem, hogy e párt szellemi utódai ellehetetlenüljenek a politikai életben.
Hitler nemzeti szocialista pártját betiltották, a kommunista pártokat nem. S ez,
ezernyi kérdést vet fel. A válaszokat pedig mindennap láthatjuk, amikor az Unió
vezéreinek demagóg megnyilatkozását közvetítik a TV-csatornák.
Azért mégsem fölösleges emlékezni a kommunista
hatalmak bűneire, áldozataira… két okból is.
Látnunk kell:
a./ mi vár ránk az Unióból, ha az itthoni liberális és
szocialista ellenzéket támogatjuk...
b./ mi az, ami ellen a magyar kormány harcol, s amit
egy emberként minden magyarnak támogatnia, segítenie kell.
Mécsest gyújtok tehát ma, a kommunisták által tönkretett
hazámért, az áldozatokért, a nemzetért… s ez a mécses fogadalmi tűz is egyben. E
lerombolt, szétszaggatott, megtizedelt, és a kommunisták által máig gyűlölt Kárpát-hazában,
akit lehet, írásaimmal igyekszem tanítani, szinten tartani: érezni, hazát- és
embert szeretni, soha nem lemondani arról, ami a miénk, és soha nem felejteni
azokat, akik nekünk ártottak. Ordítozás és gyűlölet nélkül feljegyezni mindazok
nevét, akik hazát árultak és árulnak – hiszen a számonkéréskor kell majd a
lista… és erősödni mindazok példáján, akik életüket adták hazáért, egyházért,
nemzetért… S teszem mindezt Szolzsenyicin szellemében, aki a kommunistákról a
közismert mondatokat fogalmazta meg:
"A kommunistánál kártékonyabb és
veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk,
szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és
szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista
ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és
fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A
kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet
kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista
szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak
személyes boldogulása így kívánja.”
Stoffán György