2015. augusztus 27., csütörtök

Bejczy Antal temetésén...- 2015. augusztus 27.



Minden megemlékezés arról szól, hogy mi milyen nagyra értékeljük a professzor tudományos munkáját, s hogy e munkával mekkora elismerést szerzett szülőhazájának, Magyarországnak. Ezek tények ugyan, de volt a professzornak egy másik arca is: a hívő keresztény magyar emberé... az emberé. Azé az emberé, akiről mindenkor példát lehetett és lehet venni. Mert ért volna-e bármit is a Mars-jármű, a Washington Egyetemi katedra, a tudomány iránti elkötelezettség az ember, a hívő keresztény lélek nélkül?

Bejczy Antalt idézem: - „Isten nélkül sem a tudomány, sem az ember nem ér semmit. Mindennek a mozgatórugója a hit. A legjobb műhely a templom, az Istennel való közös gondlkodás.. mert Ő vezet rá minket minden megoldásra.”
 
A fenti mondatok egy baráti ebéd alkalmával hanzgottak el Besnyőn, a plébánia épületében a Magyarok Nagyasszonya templom tatarozását követő összejövetelen. Ebben a templomban hallgatta a méltatlanul elfeledett plébános,  dr. Füzy Sándor szentmiséit a háborús években, s ezt a templomot újította fel a falu lakossága 1945 és 1947 között a professzor úr édesapja, Bejczy Jenő - a Gróf Wimpffen-birtok főintézője - vezetésével, majd e felújítás emlékére 2002-ben, a professzor finanszrozásának köszönhetően.  Nem kellett kérni, könyörögni csak elmondtuk, hogy templomot tataroznánk, de nincs miből...

Mától végső nyughelyén pihen a professzor úr, a Szent István Bazilika altemplomában. Egy kis - feledékeny - falu néhány lakója azonban nem  a Mars-járműre gondol vasárnaponként, hanem örömmel megy faluja templomába, amely Bejczy Antalnak köszönhetően meggyönyörködteti az arrajárót, s örömel tölti el az Isten házába járókat. 

Mert élt egy példamutató keresztény magyar ember, aki nem várt – s nem is kapott! - köszönetet, de hittel és elkötelezettséggel újjá varázsolta Besnyő templomát... s ezzel beírta magát egy nép olykor fájdalmas, olykor örömteli tölrténelmébe.... Isten Önnel professzor úr!

Stoffán György