Egyre elkeserítőbb az a politikai anarchia, amelyet
kénytelenek vagyunk megtapasztalni nap, mint nap, mind a jobb -, mind a
baloldalon. A legfájdalmasabb ebben az, hogy a jobboldalon is egyre nagyobb
hanggal és immár nem leplezett gyűlölettel íródnak újságcikkek, olyan stílustalanul
és szalonképtelenül, amely eleddig csak a baloldali, liberális sajtóban volt
olvasható. A jobboldal lesüllyedni látszik a politika mocsarába. Épp úgy, mint
a gyurcsányi szellemiség. A jobbos újságírók és politikusok hitnélkülisége
már-már elviselhetetlen méreteket ölt, s immár a „kereszténydemokrata” név is
csupán politikai köddé vált, noha nem kifejezetten ez volna a párt hivatása…
A jobboldaliság sokkal többet kíván, az e
szellemiséget magukénak tartóktól. Nem lehet jobboldalinak lenni csak politikai
értelemben. Hiszen maga a szó, mint „jobb” kifejezi a jobbá válás, a jobb példa
mutatásának követelményrendszerét. Nézetem szerint nem lehet jobb oldalinak
lenni hit nélkül, identitástudat nélkül, amelyet nem a melldöngetés jelent, hanem
a megfontolt nemzetszeretet, a hazáért és népért való önzetlen tenni akarás
jellemez. A jobboldaliság lelkiismeretet, alázatot, megfontoltságot,
következetességet követel, s mindennek alapja kell, hogy legyen a szeretet.
Továbbmegyek: alapkövetelmény az, hogy az ellenséget is szeretni kell, mert ezt
a parancsot adta a Krisztus.
A politikai életben is ott kell, hogy legyen a krisztianizmus minden
szellemi és lelki megnyilvánulása. A valódi jobbá válás önként vállalása - a
hit által. Ezeknek az alapelveknek a mentén kell a törvényalkotónak, a
törvényhozónak és a jognak is működnie. Ugyanis csak ekkor és így lehet igazán
jobboldali a jobboldali ember.
A mai magyarországi pártpaletta sokszínűségében
egyetlen valódi jobboldali párt sem található, mert a rabló-kapitalista
rendszer, az embertelen és humánum nélküli törvénykezést követeli meg, ami
azonban távol áll mind a nemzeti, mind a jobboldali szemlélettől. S ennek következtében a
jobboldaliság silány és értéktelen politikai elgondolássá degradálódik.
Mert mit is látunk ma? A
politikai pártok egymásnak feszülését, a vádaskodást, a gyalázkodó
felszólalásokat abban a Parlamentben, amelyben egykor nemes és keresztény
szellemiségű emberek vigyázták a nemzet békéjét és megmaradását. Ma politikai
kalandorok, hatalomvágytól égő senkik, magukat félig – vagy akár egészen –
istennek képzelő, műveletlen és emberségükről is megfeledkezők, olykor abból
kivetkőzők ülnek a padsorokban, akik úgy osztják saját igazságaikat, mintha
azok valódi értékek és igazságok lennének. Igaz, az ünnepeken fennkölt
beszédeikkel próbálnak kitűnni, de ostoba, már-már nevetséges közhelyeknél
többre nem telik sokuknak. A hazaárulás és a haza javát hangoztató szó ma a
legtöbb párt sajátja, így képviselőik a tiszteletdíjért e nemtelenségben teljes
mellszélességgel vesznek részt, mit sem törődve választóikkal és a nekik tett
kampányígéretekkel… esküjükkel. Képmutatókká lettek, s a képmutatást, mint bűnt
sokszor megemlíti a Szentírás:
Mt 23,28 - Épen így ti is, kívülről igazaknak
látszotok ugyan az emberek előtt, de belől rakva vagytok képmutatással és
törvénytelenséggel.
Mk 12,15 - Ő pedig ismervén az ő képmutatásukat,
monda nékik: Mit kísértetek engem? Hozzatok nekem egy pénzt, hogy lássam.
Lk 12,1 - Ezenközben mikor
sok ezerből álló sokaság gyűlt egybe, annyira, hogy egymást letapossák, kezdé
az ő tanítványainak mondani: Mindenekelőtt oltalmazzátok meg magatokat a
farizeusok kovászától, amely a képmutatás;
Rm 12,9 - A
szeretet képmutatás nélkül való legyen. Iszonyodjatok a gonosztól,
ragaszkodjatok a jóhoz.
1Tim 4,2 - Hazug
beszédűeknek képmutatása által, kik meg vannak bélyegezve a saját lelkiismeretükben.
1Pt 1,22 - Lelketeket az
igazság iránt való engedelmességben képmutatás nélkül való atyafiúi
szeretetre tisztítván meg a Lélek által, egymást tiszta szívből buzgón
szeressétek;
1Pt 2,1 - Levetvén azért
minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irigykedést, és minden
rágalmazást.
Nem tudnak a magyar parlamentben az e népet szolgáló
választott dúsgazdagok együtt örülni, együtt gondolkodni, csak egymás ellen
acsarkodni, s ezzel mind a nemzetnek, mind saját erkölcsi értéküknek ártani. Ám
ezt éppen úgy nem fogják fel, mint egy szerelmessé vált asszony, aki családját
is képes felrúgni vélt boldogságáért. Mert a parlamentáriusoknak a pénz jelenti
e szerelmet, amelyért „csak” arról feledkeznek meg, akikért ott vannak, akikét
dolgozniuk kellene… akár tiszteletdíj nélkül is. A legaljasabb dolog, amikor a
képviselő külföldön panaszkodik saját hazája és a demokratikusan, a többség
által választott kormányára. Mi több, amikor hazudozik is Brüsszelben vagy
Amerikában, ahol minden van, csak demokrácia nincs… mert Amerika már régebben
elvesztette a hitét, lelki értékeit.
Az igazi jobboldaliság azonban egészen mást kíván.
Feltehetjük a kérdést, miszerint hogyan lehet a politikában hittel és lélekben
is felkészült elkötelezettséggel szolgálni a nemzetet, a hazát? A válasz
egyszerű és kimerítő. Hittel. Hittel Istenben, hittel a hazában, hittel egymásban,
hittel a jövőben és hittel saját magukban. Mert hit nélkül nincs értékteremtés,
nincs kultúra, nincs realitás, nincs hazaszeretet… hit nélkül semmi sem
létezik, csupán egy díszletekkel telerakott hazug ország… hazug és lelki
szegény, szeretetlen társadalom, amelyet a fenyegetések, adók és a törvények
zsigerelnek nap-nap után. Drámai helyzet, amikor a törvények súlya alatt maga a
társadalom is megfeledkezik a hazáról, a kötelességről, az emberségről, a családról,
mert a hasonló gondolkodású és a szürke polgárokat már meg sem értő parlamenti
pártok, képviselők csupán önös érdekektől vezérelve játszanak választóik
jelenével és jövőjével egyaránt, amikor maguknak hoznak olyan törvényeket,
amelyek az ő érdekeiket szolgálják. A szolga, a választott vezető, képviselő e
törvényekkel azokból teremt szolgát, akiket neki kellene szolgálnia… erre
esküdött.
A jobboldalinak nevezett politikai oldal tehát
erkölcsi hitelét veszti, s ezzel bizonytalanságba dönti a magyar népet, illetve
annak azon részét, amely bizalmát és reményét e politikai konstellációba
(Fidesz-KDNP együttállás) vetette. Nincs más alternatíva – mondjuk, mert ez így
igaz. Hiszen a másik jobboldalinak nevezett párt terminológiája sem áll messze
a liberális és szocialista hangvételtől. Keresztényi „elkötelezettségük” és az
ehhez mért sajátos értelező szótáruk pedig, meglehetősen sok kívánnivalót hagy
maga után. Miközben jogokat követelnek fogadatlan prókátorként az elcsatolt
területek magyarságának, saját honfitársaik és politikai ellenfeleikkel szemben
mérhetetlen gyűlölettel és primitív, gyalázkodó hangvételben hirdetik a magyar
jövőt… amely ha rajtuk múlna, már álmodni sem lenne érdemes róla.
A nemzetben gondolkodó keresztény magyar polgárok
képviselet nélkül maradnak lassan, hiszen az a szemlélet és magatartás, amelyet
magukénak tudnak nem található meg a magyar törvényhozásban, néhány valóban
igaz szívű és tiszta lelkű képviselőt kivéve. Így pedig a társadalom nem
kétfelé, hanem mozaik darabkákra hullik szét, amelyet újra összerakni szinte lehetetlen
lesz. A társadalmi feszültségekért tehát nem maga a nép, hanem a nép által
választott, a választási küzdelmet a nép félrevezetésére használó politikai
niemandok generálják, és ennél nagyobb bűnt elképzelni sem lehet.
Mi lehetne a megoldás? Hogyan
kellene a nemzet politikai vezetését rábírni az emberi és valóban a népet
szolgáló elkötelezettség megvalósítására? Struktúraváltással. Bátor
és határozott lépésekkel. Nemzetgyűlés összehívásával, amelyen ott volna a
helye a Kárpát-medence minden magyarjának, illetve a Kárpát-medence minden
magyarja képviselőjének, akiket a helyi nemzetgyűlés, a politikai hovatartozás
figyelmen kívül hagyásával választana meg.
A struktúraváltás elsődleges pontja azonban, hogy (a
későbbi) parlamenti képviselők a meghatározott minimálbért kapják csupán, ne
pedig kiemelt tiszteletdíjban részesüljenek, bizottsági tagságukért külön
pénzeket vehessenek fel, elszámolási kötelezettség nélküli járandóságokat,
ingyen energiát és utazási kedvezményeket élvezzenek. Ugyanis ez nem jár a
szolgának… a szolgának ne lehessen többje, mint urának, azaz a választóknak, s
ne legyen hatásköre és joga saját javadalmazását megállapítania. Hiszen olyan
ez, mintha a pap saját magát feloldozhatná bűnei alól… vagy mintha a bíró
önmaga felett ítélkezhetnék. Ezzel az intézkedéssel a mai képviselők legnagyobb
része nem vállalná a további szolgálatot, s megszűnne végre a korrupció
teremtette képmutatás, a mértéktelen és bűnös pénzszerzés lehetősége. Így mérséklődnék
vagy eltűnne a becstelen hatalomvágy, és a lelkiismeretlen politikai ámokfutás.
Fontos volna, hogy a keresztény nemzetnek lehessenek
keresztény képviselői, azaz létre kellene hozni a történelmileg igazolt
kétkamarás parlamentet, amelyben a vallások vezetői is helyet kapnának.
Jelenlétük korlátozná a törvénytelenségek törvénybe iktatását. Ma a vallását
gyakorló ember nem talál - mint fentebb már mondtuk -, saját szellemiségének
megfelelő képviseltet a politikai életben. Mert nincs a népét szívből szolgáló,
erkölcsileg feddhetetlen, megvesztegethetetlen és nemzetéhez, hazájához hű,
feladatát nem pénzért vállaló, még ellenségeit is szeretni tudó képviselő.
A fentiekből eredően ma a bűnt, az erkölcstelenséget,
a tisztességtelen magatartást törvények védik, s aki szemben száll ezekkel a
botor és a népet semmibe vevő törvényekkel, az hamar a bíróságokon találhatja
magát nem egyszer koncepciós perek vádlottjaként - ahol hiába a védelem -,
elítélik. Más esetben munkahelyéről politikai okokból menesztik, földönfutóvá
lesz, majd belehal… vagy külföldre menekül, mert Magyarország 60 esztendeje
nem jogállam.
Sokan azt vallják, és azzal hárítják el a
felelősséget, hogy „ilyen a világ, ehhez kell alkalmazkodni”. Ez a védekezés
azonban ostobaságra, bűnpártolásra enged következtetni. Az emberre és a
normális társadalomra vonatkozó bevált és igazolt isteni törvények ugyanis nem
változnak jottányit sem az idő múlásával. A jobboldali keresztény embereknek
ehhez kötelező tartaniuk magukat. Eszerint kell élniük, eszerint kell példát
mutatniuk, nem pedig a gyűlölködő, ellenfélkereső és bosszúvágytól égő
politizálást kellene követniük. A jobboldali sajtónak szintén ehhez kell
alkalmazkodnia, mert különben nem jobboldali, nem nemzeti és nem keresztény.
Csupán a politikai elkötelezettség és a zsíros fizetség rabja, aki elvtelenül
ma ezt, holnap azt a szellemiséget szolgálja, és tehetsége van arra, hogy
megmagyarázza a köpönyegcserét, felmentve magát az árulás vádja alól.
Sokan állítják, hogy a politikus lehet bármilyen,
hiszen a társadalom szellemisége az, amivel baj van, az emberek gondolkodását
pedig nem lehet megváltoztatni, lecserélni. Ez álnok érv. Hiszen a társadalom
gondolkodását a mindenkori politikai hatalom és az az által hozott törvények
milyensége határozza meg. Nem lehet egy társadalmat minden területen szigorú -
de nem mindenkire alkalmazott - törvényekkel igazgatni. Nem lehet állandóan
ellenőrzésekkel, csapnivaló, olykor szándékosan rossz és önkényes bírói ítéletekkel,
büntetések kiszabásával zsarolni, a gazdasági helyzetre hivatkozva kirabolni…
miközben látja a polgár, hogy akik ezt teszik, maguk is bűnöző, hazaáruló és
korrupt életmódot folytatnak.
A politikai hatalom arra van, hogy szolgálja a népet,
a nemzetet, biztosítsa a jólétet, a megélhetést, a rendet. Ám ezt csak
önzetlenül, szeretettel, alázattal, hittel és bölcsességgel lehet
megvalósítani.
Nem utópia, nem csupán eltúlzott
álom ez? Nem! Valósággá váltani és kitörni akaró társadalmi
igény. Hiszen a rossz, a gonosz majd száz esztendeje alatt mindig voltak és
vannak ma is tisztességes és bölcs emberek, képviselők, akiket gyorsan felismer
az, akinek erre érzéke, igénye, elegendő hite és elkötelezettsége van. Nos,
ezeket az embereket, képviselőket kell támogatni és követni, ezeket kell
bátorítani. Ám, még ez sem elég. A társadalom minden szegletében minden erre
igényt támasztó magyarnak hittel, imával, személyes példamutatással kell a
nemzet céljainak megvalósításában részt vállalnia. Mert egyedül nem megy sem a
kormánynak, sem kormány nélkül a nemzetnek az a megújulás, amelyet a jobboldal
gonosz elleni háborúja és közösen elért győzelme után kell megteremteni
Kárpátok gyűrűjében.
Hiszen igaz, hogy volt rendszerváltás. Igaz, hogy a
mai kormány nem tiltja a nemzeti létet, nem tagadja meg az idegen főhatalmak
kínzó és megalázó uralma alatt élő magyarokat, nem tiltja a vallásgyakorlást.
Ám a leendő „tökéletes” magyar államnak szüksége van a hitre és azokra a magyar
emberekre, azokra a hazájukat szerető nemzetiségekre, akik és amelyek önzetlenül
szolgálják a jövő magyar népét, s megteremtik - fizetség nélkül is, ha kell -
azt a közös otthont a Kárpát-medencében, amelyben majd minden itt lakó
biztonsága és békéje, megélhetése és jogbiztonsága garantáltatik…
Fontos és elengedhetetlen ezért a
lelki és szellemi megújulás, amely a hitből ered és a hitereje által, Istenhez
tér vissza. Ne legyünk ma még büszke magyarok, csak magyarok legyünk, valóban,
kellő alázattal és szeretettel. Ha pedig képesek leszünk erre, akkor lehetünk
büszkék… Hitünkre és lelkünk gazdagságára – mi, büszke magyarok!
Stoffán György