Imádom….

Az elmúlt majd harminc esztendőben a magyar szavak értelme megváltozott… Bele sem gondolunk, hogy mekkora butaságokat mondunk, írunk. Sajnos a nyelvészeken kívül ma senkinek nem jut eszébe, vagy csak keveseknek, hogy a nyelvre, a szóra, annak értelmére figyeljenek.

Igaz, még kommunizmus volt, amikor én általános iskolába jártam, de ebben a kommunista világban képzett, kiváló tanáraim voltak. A Marczibányi téren Lengyel Mária oktatta a magyart, s bizony Benedek Elek unokájaként gyöngyszemeket tett a zsebünkbe, ezek egy életre szólnak. E gyöngyszemeket az ember őrzi és amikor üveggolyókat mutogatnak ma már az egyetemeken is igazgyöngynek nevezve azokat, akkor bizony még nagyobb szeretettel markolásszuk az egykor kapott nyelvi értékeket. A gimiben P. Sall Elek ferences atya tanította a magyart, s még számos kiválóságot említhetnék azok közül, akiknek a meggondolt nyelvhasználatot, az írói stílust köszönhetem... Az első nyelvi emlékem azonban nem a helyesírást bíráló vagy abban tanácsot adó emlék, hanem egészen más, amit szintén egy életre megtanultam. Az "imádom" szó értelmét és jelentését…
Édesapám, ha valamire azt mondtuk, hogy: imádom, kijavított. Szeretem – mondta. Imádni egyedül lstent lehet. Ma is ezt tartom, és ahol, és akinél lehet, javítok is. Elmondom Édesapám egykori jogos figyelmeztetését.

Ám a magyar nyelv mellett ezernyi más is silánnyá lett az eltelt negyed század alatt. Egyfajta skizofrénia lépett működésbe, mert a rosszat is igyekeznek elfogadni a "szakemberek", s a jóra is rámondják, hogy rossz, ha ezt valaki így kívánja. Örült világot élünk, és ebben az őrült világban semminek nem az a jelentése, mint egy normális, morális világban. Az ünnepek ma már csak a vásárlásokról, az ajándékokról, az önzésről és a kapzsiságról szólnak… Karácsony előtt már-már gyomorforgató az a reklámkampány, amely az árut akarja rátukmálni az emberekre… és alig esik szó a megszületett Üdvözítőről, aki két évezreden keresztül táplálta az emberek lelkét, szellemét, a művészeteket, és karácsony szent éjjelén szerteáradó szeretettel lepte meg a világot. A Mikulás télapó lett… s az ünnep kedves legendáját már csak kevesen ismerik.

A Halottak Napja is csupán szokás… gyertya-és krizantémvásárlás, tolongás a temetőkben…. de elgondolkodtató, hogy a rengeteg embertől hány fohász száll az életükben olyan nagyon szeretettek lelkéért az Úrhoz.

Az állami ünnepekben is egyfajta standard látszik megjelenni. Ostoba emberek még ostobább beszédeit hallgatja a legostobább – a tömeg. Rabló beszél a tisztességről, hazaáruló az aradi vértanúkról, és száz abortuszon keresztülment ribanc az anyaság csodás voltáról…

Az igazi értékek megsemmisültek a liberális, hit nélküli és Isten-ellenes gondolatiság okán, és miatt. A szeretet és az alázat, az embertársak iránti tisztelet helyett az önmegvalósítás, a könyöklés, a mértéktelen kapzsiság, az önzés irányadó. A médiából is ezt halljuk-látjuk isteníteni, s alig van értelmes ember, aki igyekezne elmagyarázni, mitől rothad a világ és hová jut az emberiség, ha ezt az utat járja tovább.

A politikusok elmondják, ami helyes, de nem teszik. Beszédekben, törvényekben sulykolják és határozzák meg, amit ők maguk sem vesznek komolyan. A bűnük ezért nagyobb, mint a hétköznapi emberéé, mert ők valóban tudják, mit kellene tenni, mi a helyes, de a nemzetközi zsidó és liberális politikai maffia parancsára nem azt teszik, amit hirdetnek, hanem sokszor annak pontosan az ellenkezőjét.

Az egyházak sem állnak hivatásuk magaslatán. Csend van egy olyan világban, ahol transzparenseken kéne minden templom tornyán hirdetni a „Ne ölj” – parancsot, és megismertetni az emberekkel Krisztust… mert ma sokan nem ismerik már azokat az elveket és életvitelt meghatározó erkölcsi utasításokat, amelyek által a világ sokkal szebbé tudna válni. Amelyek rekonstruálni tudnák a józan, normális emberiséget… A hatalmaknak azonban nem ez a céljuk, hanem az emberek elbutítása, ünnepeik leegyszerűsítése, lélektelenné tétele, hitül megsemmisítése, s az emberből valamifajta rabszolga megteremtése, aki a kapott rabszolgabért odaadja azoknak, akik lealjasították.
Egyedül Ferenc pápa mond ki hallatlan igazságokat és kér józanságot, keresztényi magatartást az emberektől. Sem nagyhatalmak, sem az Unió nem szólít fel a gyilkosságok, a keresztények elleni terror, az emberek elnyomásának befejezésére, és a békére. Mert a mai hatalmaknak az az érdekük, hogy pusztuljanak az emberek, hogy békétlenség legyen, mert a javakat a zavarosban lehet megduplázni, vagy épp megszázszorozni.

A régen oly nagyon tisztelt hivatások a legaljasabbakká és a legelítéltebbekké váltak. Ma már a bírót, az ügyészt, az ügyvédet még inkább nem tiszteli senki. Inkább undorral néz tárjuk a társadalom, mert a jogot is pénzért mérik, s a jogszabályokat úgy forgatják, ahogy a parancs vagy a pénz ezt megköveteli, engedi. A papokat sem tiszteli már a társadalom, s a templomokat ma már nem Isten házának, hanem egy bevételi forrásnak látja a nép. Mert ma kétfajta templom létezik. Az egyik zárva van, a másikba pénzért lehet csak bejutni. Adorálni nincs mód… s a látogatóközpontok jegyárai sem a nagycsaládosoknak vagy a hívő embernek kedvez… Micsoda erkölcsi romlás, amikor az Oltáriszentséget pénzért mutogatják… sátáni!

Igen Sátáni.. s erről jut eszembe. E szónak az értelme sem világos az emberek előtt. Szívesen használom, mint ténymegállapítást, mint jelzőt, ezt a „sátáni” szót. Viszont sokan nemtetszésüket fejezik ki, mert ez „durva” megfogalmazás. Nos, ez téves értelmezés. A bűn a Sátántól az ördögtől ered. Miért kellene ezt másképpen megfogalmazni? Miért kell finomkodni a legnagyobb erkölcsi kihágások jellemzésénél?
S itt a legnagyobb és a legveszélyesebb jelenség a világ számára. Az emberek elfelejtettek őszintének lenni. Hazudik a mindennapi ember a családjának, a szeretteinek is, hazudik a politikus, az újságíró, a hivatalnok… mindenki hazudik, mert nem az emberi értelem és értékrendszer, hanem az érdek vezérel mindenkit. Azt kell mondanom, amit a főnök akar, azt kell írnom az újságban, amit a párt akar olvasni, le kell feküdnöm a főnökkel, mert különben kirúg… etc. A világ bizony rothad. Sokszor hallom, hogy „óh, ne foglalkozz vele, a lényeg hogy élj meg, s a többit elintézik mások…” – és ez a mentalitás is undort kelt bennem. Mert tartozéka a fentieknek.

El kellene végre jutni ismét arra a szintre, hogy az ember igazságokat mondjon, írjon, terjesszen. El kell jutni az őszinteségig, a világos és egyértelmű beszédig, a törvényeknek pedig oda, hogy ne tudja sok szélhámos ügyvéd és bíró úgy forgatni a leírt törvényt, ahogy pénzért kérik tőlük.

Büszke vagyok az Európai Időre, lapunkra, mert mi ezt negyed százada így csináljuk. mindazon sajtóperek és aljasságok ellenére, amelyet példának okáért a tót titkosszolgálat és a magyar bíróság együtt rendezett ellenünk. Túléltük. Voltak erdélyi „magyarok” is, akik feljelentgettek… s azt is túléltük… és győzni látszik az irány, a nyílt, magyar és őszinte, a hitben és szeretetben írott szó! Világos és nem félreérthető mondatokat adunk olvasóink kezébe, és vállaljuk magunkat… mert aki név nélkül osztja az "igazságát", az bizony csak áligazságokat mond… hazudik.

Végül ismét az „imádom” szóhoz térek vissza… illetve nem is a szó, hanem az arról fent írtak lényegesek: keressük meg a szavak igazi értelmét, azokat mondjuk el őszintén és vállaljuk minden szavunkat… Akkor szebb és jobb lesz a világ… mert felismerhetőkké és hitelesekké válunk. Ez kulcsa a biztos jövőnek. Ellenkező esetben tovább süllyedünk a nagy világmocsárban…

Stoffán György