Ahogy Zoltai, Vona,
Novák és Feldmájer urak a magyar társadalom legprimitívebb részében mesteri
módon tudják fenntartani a zsidóellenességet, úgy Balog nagytiszteletű
miniszter úr is sokat segített a Jobbiknak a politikai előrejutásban, és
csatlakozott a zsidóellenesség fenntartásának előmozdítását szorgalmazó Mazsihiszes
és Jobbikos munkához, amikor Ilan Mohr egyértelmű utasítására Szaniszló Ferenc
Táncsics-díját visszakérte, és elhatárolódott a kitüntetettől.
Nos, anélkül, hogy
bárkit méltatnék vagy elítélnék, magát a tényt, a bekövetkezett helyzetet és
annak hatásait vizsgálom magamban azóta is. Összességében meg lehet állapítani,
hogy maga a kitüntetés alapvetően méltatlan – mintegy cinikusan megalázó –
Szaniszlóra nézve, már csak a díj neve miatt is. (Hogy ezt miért nem vette
észre Szaniszló, nem tudom!) Hiszen Táncsics Mihály személye nem biztos, hogy a
legszebben csengő név a magyar érdekeket szolgálók történelmi nevei között.
Táncsics ugyanis egy keresztényellenes és kommunista politizáló volt, aki
először használta az elvtárs kifejezést, amely – legalábbis számomra – még
akkor is visszataszító, ha az ő korában nem azt jelentette, mint amit száz
évvel később. (Igaz, a liberális Eötvös József bárót sem szeretem…) A
kitüntetést tehát azok találták ki maguknak, akik hasonló szellemiséget
vallanak, mint Táncsics. Szaniszlónak adni olyan, mintha Zoltai Gusztávnak
Göringről elnevezett díjat, Vona Gábornak pedig Zoltai Gusztáv-díjat akarnának
adni… (Bár az utóbbi nem biztos, hogy nem fogadná el, ha legalább a Táncsicsot
megközelítő összeg is járna vele. Ki tudja.)
Szaniszló Ferenc
tehát azzal, hogy balgán elfogadta e díjat, maga indította el a lavinát,
amelynek rombolási irányát azután a liberális és szocialista politika, valamint
a becsinálási erőforrás minisztere határozta meg. A liberálisok és a
szocialisták nem voltak restek az izraeli nagykövetet és az amerikai nagykövet
asszonyt felkérni a tiltakozásra, akik e kérésnek természetesen eleget is
tettek, hiszen mindkét diplomata eddigi politikai tevékenységéből leszűrhetően
velejéig magyar-és keresztényellenes, csakúgy, mint azok, akik alantas módon
felkérték őket erre a jogtalan és végül a visszájára fordult hőbörgésre.
A miniszter, aki ezt
a díjat adta, látva a belföldi és a belföldiek által generált külföldi
tiltakozást, nem rendre utasította ezeket a botor, gyűlölködő tiltakozókat,
hanem remegve eleget tett követelésüknek és levélben kérte a kitüntetettet,
adja vissza a díjat. Felmentve ezzel a többi, korábban díjazott mai
hisztériakeltőt az alól, hogy a Szaniszló miatt visszaadott Táncsics díjakkal
járó pénzt is kötelezően visszaadják, önmagát pedig a független magyar
belpolitikát és kulturális életet felszámolók listájához írta hozzá.
Az összes ostoba álfelháborodott,
gondolkodásra alkalmatlan viszont, nagyban segítette a Jobbikot, hiszen Vonáék,
mint minden apróságból, ebből is hatalmas politikai előnyöket kovácsoltak
maguknak. Vona meglehetősen primitív levelet küldött a fogadatlan prókátor
jelmezében feszengő zsidó nagykövetnek, s a TV-ben büszkén közölte, hogy levelét
immár mintegy félmillióan látták az „arckönyvön”. Azzal is előrukkolt, hogy
bizony ők az első pillanattól kezdve kiálltak szegény Szaniszló Ferenc mellett,
ami persze Szaniszlónak aligha segített az őt támadókkal szemben. Hiszen aki
mellett kiáll a Jobbik, az a liberális, szocialista és polgári keresztény
európai táborok előtt egy csapásra és egy életre elásta magát. Talán ez is volt
a célja a ki tudja kik által „üzemeltetett” Jobbiknak: - Szaniszlót végképp
beskatulyázni abba a skatulyába, amelybe Ilan Mohr kérésére Balog
nagytiszteletű miniszter úr betette, s amiben – sajnos – az egykor az íratlan
szabályokat is mindenben betartó Szaniszló Ferenc mostani műsorainak,
komolytalanságot és tiszteletlenséget – vagy szellemi leépülést(?),
meghasonlottságot – tükröző divatos, de értelmezhetetlen szóhasználatával
önmaga is rásegített. A Szaniszló-ügy egyedüli nyertese tehát a Jobbik volt,
mind a zsidó, mind az amerikai nagykövetnek, mind Balog tiszteletesnek és a
hőbörgő, díjat visszaadó kommunista-liberálisoknak köszönhetően. Persze az is
tény, hogy ezután Szaniszlót ama bizonyos politikai irányvonalat követők még
komolyabban fogják venni, hiszen ez a botor és nagyon ostoba politikai cirkusz
kedvezett hitelességének, „mert mindenki láthatta, hogy a nagyhatalmak is
hörögtek a kitüntetés miatt”. A nép tehát Szaniszlót mostantól kezdve istenként
tiszteli és bármit mond, ezután azt készpénznek veszik a nézők, mert az USA és
Izrael is „becsinált” Szaniszló kitüntetésétől. Pedig nem! Ezt egyedül Balog
tiszteletes tette ezt.
Mi a helyzet viszont
Szaniszló Ferenccel? Miért nem álltak ki mellette rajtam kívül azok az egykori
kollégák, akikkel együtt dolgozott, akik szerették és akár tanultak is tőle úgy
húsz-huszonöt esztendeje? Miért nem állt ki mellette Tőkés László, aki bizony
sokat köszönhet annak a Panoráma stábnak, amely a román forradalom előtt, alatt
és után percről percre követte a Tőkésék sorsát és adta hírül a világnak,
életét kockáztatva(!), hogy mi történik Tőkés Lászlóval és családjával azokban
a hónapokban, hetekben és napokban? Miért nem állnak ki azok Szaniszló mellett,
akik a délvidéki háborúban életüket köszönhették a már említett stábnak? Mindez
számomra érthetetlen és aggasztó. Mert az ügy arra enged következtetni, hogy a
gondolkodni tudó és magát európainak valló magyar jobboldal kifejezetten
pártfüggő, nem összetartó, és idegeneknek akar megfelelni, pedig csak egy
újságíró újságírói díját kellett volna megvédeni egyetlen mondattal, de
nyomatékosan. Ehelyett a nemzeti kormány és annak uniós képviselője is rúgott
egyet a megalázott és meghasonlott emberbe, aki Echo TV ide vagy oda, a
Panorámás szakmai és minőségi munkájáért ab ovo megérdemelt volna Táncsics vagy
esetleg egy csak neki szóló díjat, keresztet.
Szomorú ez a mai
Magyarország, ahol egyedül a primitív nyilasok primitív utódai aratják le a
kormány minisztere botorságának, a kommunista és liberális magyarellenességnek,
a belügyeinkbe durván beavatkozóknak és az ő tetteiknek a gyümölcseit. Ha ugyanis
az unió beleszól bizonyos hazai dolgokba, de a kormány azoknak a dolgoknak az
ügyében tartja magát az eredeti elképzeléshez, akkor egy Táncsics-díjazott megvédése
miért lett volna probléma? Miért nem kérte ki magának Ilan Mohrtól és az USA
nagykövet asszonyától a miniszter a belügyeinkbe való beleszólást? Miért nem
kéri vissza a kitüntetéseket a kormány a magyarságukat megtagadó, a magyarok
ellen uszító berlini értelmiségtől?
Ezernyi kérdést vet
föl ez a tyúkpernyi ügy, amellyel a hazai liberális és kommunista söpredék a
magyar kormánnyal és a zsidókkal együtt komoly laufot adott a Jobbiknak.
Ha összehasonlítjuk
a korábbi történelmi korokat a maival, akkor látni fogjuk, hogy minden
ismétlődik. Horthyék és az akkori kor zsidó közélete, sajtója is ehhez hasonló tragikus
ostobaságokkal nagyban segítették Szálasi hatalmát és az abban elkövetett
szörnyűségeket. Közeledni vélem azt az időt, amikor a Jobbik lesz kormányon, és
ha csak rövid ideig is, de súlyos következményei lesznek annak a kornak – is.
Ám senki nem mondhatja akkor, hogy ez csak a Jobbiknak köszönhető. Ugyanis a
Jobbik ezek nélkül a mérhetetlen politikai ostobaságok nélkül ugyanis nem is
létezhetne, nem is létezne. A Szaniszló-ügy mérföldkő volt tehát a Jobbik
életében Ilan Mohr úr őexcellenciájának és ostoba, felbujtó tettestársainak
köszönhetően.
Ha a világ olyan
ostoba, hogy fasizmusra vágyik, akkor legyen fasizmus. Mert nem Szaniszló
műsoraitól lesz valaki zsidógyűlölő, hanem amiatt, ha Szaniszlót a zsidók
rugdossák, vele kapcsolatban az izraeli nagyövet követelőzik és a magyar
miniszter teljesít… mert erre építheti a Jobbik következő politikai fél évét és
ennek szellemében szíthat gyűlöletet. Ha Jobbikos lennék, ugrándoznék
örömömben, hogy ilyen hülyék a hazai liberálisok, szocialisták és Balog
tiszteletes – a Jobbik javára. Azonban nem vagyok Jobbikos, így két dolgot
érzek mindössze a Szaniszló-ügyet illetően: keserűséget, mert nincs független
és biztonságos, polgárait és értékeit megvédő hazám, valamint hányingert… és ez
utóbbinak több oka is van.
Végül csak jelzem:
az volna antiszemitizmus, amit tapasztalunk a keresztényeket illetően
Egyiptomban (is). Szaniszló nem jelent veszélyt. Ellentétben azokkal, akik
visszavetették a kitüntetését, akik vissza is vették, és amely párt ebből komoly
politikai előnyhöz jutott.
A Mohr tehát – elég
ostobán –, megtette a kötelességét… a Mohr (végre haza)mehet(ne)!
Stoffán György