Igen, túl vagyunk egy választáson, amely érdekes, de nem új tapasztalatokban bővelkedett. Mindjárt az elején azt mondták a kommunisták, hogy aki nem ment el szavazni, az a kormány ellen szavazott, majd a végén a miniszterelnök úgy nyilatkozott, hogy aki elment szavazni, az felhatalmazást adott a kormány munkájához, aki otthon maradt az engedélyezte azt. Nos, az efféle politikusi marhaságokkal tele a padlás. Inkább a népről kellene beszélni, s azokról a pártokról, amelyek saját súlytalanásgukat nagyságuk bizonyítékaként magyarázzák. Olyan a választás utáni magyarázkodás, mint a hülyegyerekek magyarázkodása akkor, ha valami rosszat csinálnak. Ma eldöntöttem, hogy soha többé nem veszek részt ebben a nagy össznépi cirkuszban, mert Magyarország társadalma úgy ahogy van elmgyógyintézeti kezelésre szorul, vagy annyira primitív, hogy ez a másik ok hátralévő életemben a választásoktól való távolmaradásra.
Mit is vonhatott le a Magyarországot kívülről szemlélő ember a 2010-es önkormányzati választásokról? Azt, hogy nem a nemzeti lét, a nemzet megmaradása és céljainak megvalósítása, nem a hazaszeretet irányította a kampányt, hanem az önös érdekek, a rengeteg gerinctelen niemand hatalomvágya, és a megélhetési politizálás. (Aki eddig kommunista volt, ma független, vagy fideszes, jobbikos, esetleg LMP-s jelöltként próbált szerencsét. És sokaknak sikerült is elhitetni önmagáról, hogy valóban az akinek mondja magát.)
A kormánypárt győzelme nem véletlen, hiszen programja elfogadható és talán azt is mondhatjuk, hogy nemzeti. Ellenben a Jobbik ezen a választáson tragikus politizálásával drámai helyzeteket teremtett. Számos településen a Fidesz győzhetett volna, ha a jobbik nem indít jelöltet, de mert indított, a kommunista lett a település vezetője. Ma megint azt gondolom, mert ezt láttam, hogy a jobbik politikai részvétele csupán a zavarkeltés a kommunisták előrejutásának eszköze. Példaként talán egy Pest megyei kisvárost említhetném, ahol a Jobbik 174 szavazata elegendő lett volna a maszopos jelölt bukásához, ha ezt a 174 szavazatot a Fidesz kapja meg. Ehelyett, sem a Jobbik, sem a Fidesz nem győzött, de a szocialista jelölt dobszó mellett vonulhatott be újra a polgármesteri hivatalba. Persze a Jobbik politikájának és hathatós segítségének köszönhetően. (Egyesek szerint feltételezhető, hogy az MSZP megfizette az indulásért - a bomlasztásért - a jobbikos jelöltet... de ki is hinne el efféle buta rágalmakat?) Mit lehet erre mondani? Megérdemlik a szavazók, és megérdemlik a pártok.
A szavazók?... Nos, ők a társadalom kisebbik, értékesebb része. A társadalom többsége viszont a választás napján otthon ücsörögött, mert dög volt felemelni a fenekét, hogy lakóhelye, megyéje ügyében eljárjon. Ő csak pofázni és elégedetlenkedni tud, tenni nem. Ez az ócska többség ment 1948-ban Mindszenty Mária-évi szentmiséire, és ez a többség gyűjtött egy évvel később, Rákosi pajtás kérésére aláírásokat Mindszenty akasztása érdekében. Igaz, az akasztás elmaradt, Esztergom hatalmas jellemű és népét szerető prímása örökre eltűnt a magyar közéletből.
Ez a magyar többség harcolt 56-ban, majd jelentette fel bajtársát 57-ben, hogy ő maga megússza. Ez a többség ment két nap két éjjel tömegesen Kádár tömeggyilkos diktátor ravatalához (s őrzi az ott kapott emléklapot), s ez siratta el ugyanígy Antall Józsefet is két év elteltével épp olyan tömegesen. Ez a többség választotta vissza Antallék után Horn Gyula ÁVH-s kormányát, majd ez szavazott az első Orbán kormányra is. És utána még kétszer kellett neki a kommunista söpredék, akit talán négy év múlva ismét visszahoz a hatalomba, mert hiszen kicsi ország vagyunk és csak egy söpredékünk van… (Persze, ha telik a zsebe, úgy Orbánék maradnak! Ám, ha áldozatot követel majd az orbán kormény, akkor repülnek… mert a társadalom söpredékének nem a haza, a nemzet, hanem a saját érdeke fontos.)
A társadalom kisebbik része, akinek még számít valamit az ország elment szavazni, és ideiglenes győzelmet vívott ki. A nagyobbik rész nem ment el. Vár. Jobb lesz-e neki vagy sem?... A pártok rossz személyi politikája, a kompromisszumok pedig áthatották az egész kampányt, s a végeredmény is. Dögszag van ma Magyarországon, és ez a dögszag nem a kormányból, hanem magából a nem szavazó társadalomból, a tudatlanságból, a kihagyott lehetőségekből árad. 2010-ben újra kihagyott ez a nem szavazó söpredék-társadalom egy lehetőséget, amellyel végleg kiebrudalhatta volna 65 évünk elrablóit, a gyilkosokat, a kultúra és a tudás, az érték és az erkölcs eltipróit. De ez a társadalom nem tette meg. S miért is tette volna, amikor édes saját magzatát is kiirtja, ha saját még édesebb érdeke úgy kívánja… s aki ezt teszi, miért érezne nagyobb felelősséget a hazájáért, a nemzetéért? Ócska társadalom ez, dögszagú, és megérett a megsemmisülésre, amelyet önmaga készít elő szisztematikusan és mérnöki pontossággal. Ennyi ócska és aljas áruló egyetlen országban sincsen a világon…
Lehet persze "orbánviktorosan" is felfogni a dolgokat, miszerint "a nép ma döntött, és tudja, merre akar menni! Ma már nem csak azt tudja, hogy mit nem akar, de azt is tudja, hogy mit akar" - etc…
Győzelemről azonban ma csak a politikusok beszélnek. Normális ember nem. Ugyanis a társadalom nagyobbik része (ők nem mentek el választani!), és a pártok egy része olyan, mint a kiéheztetett és ketrecbe zárt ebek. Isten irgalmazzon, ha egyszer kiszabadulnak, mert akkor szétmarcangolnak mindent.
Ebben a társadalomban, amelyből évek múlva minden érték kihal, hiszen a folyamat megfordíthatatlan, én nem veszek részt többé. Sem választani nem megyek, sem kritizálni nem fogom a kormányokat (már amennyit még megélek), de még panaszra sem nyitom a számat. Legjobb ezt a társadalmat pártostul, civilszervezetestül, nem szavazó többségi társadalmastul és mindenestül kívülről szemlélni. (Ma már lassan irigylem azt, akit Trianon elszakított, hiszen szerencsés, aki nem ehhez a magyarországi IQ-hiányos, öngyilkos és végtelenül primitív társadalomhoz tartozik…) Ebben részt venni, egyenes út a pszichiátriára, az intenzívre vagy a szép díszes dobozba.
Ötvenhárom évesen, a mai magyarországi magyar társadalom tekintetében Tompa Mihály mondatait érzem kiteljesedni, és utolsó sorának érzelmét élem át egyre élesebben… bár amíg tudok, harcolok ellene:
(…)
"A menyasszony meddőségért eped,
Szüle nem zokog holt magzat felett,
A vén lelke örömmel eltelik,
Hogy nem kell élni már sok ideig.
Beszéld el, ah! hogy ... gyalázat reánk!
Nem elég, hogy mint tölgy, kivágatánk:
A kidült fában őrlő szú lakik...
A honfi honfira vádaskodik.
Testvért testvér, apát fiú elad...
Mégis, ne szóljon erről ajakad,
Nehogy ki távol sír e nemzeten:
Megútálni is kénytelen legyen! "