Amikor nemzetegyesítésről beszélnek a politikusok, mindössze a lényeget hagyják ki és csak az emberi megfontolások, az anyagiak, a gazdasági lehetőségek és itt-ott a hagyományok szintjén gondolkodnak. Minden bizonnyal emiatt kaptam rengeteg kérdést az interneten és telefonon arra vonatkozólag, hogy: „hogyan képzelem el a Magyar Keresztény Nemzeti Unió létrehozását, és minek is ilyesmivel foglalkozni ebben a háború fenyegette világban, hiszen a magyarok már nem is keresztények”… stb.
Nos, e kérdések azért fogalmazódnak meg a mai kárpát-medencei magyar társadalomban, mert a ma élő ember már nem érti, nem érzi, nem tanulta meg a keresztény magyarságot, nincs benne az az elkötelezettség, amely által ragaszkodna a hitéhez, a nemzetéhez, történelméhez és hagyományaihoz. A kommunista, majd a liberális diktatúrák részben az oktatás színvonalát tették tönkre, másrészt belenevelték a társadalomba az egoizmust, a kapzsiságot, a jólét hajhászását, a szexuális szabadosságot, s ez az állandó felturbózott életmód minden másról elterelte a figyelmet. Az igénytelenség és az érzések nélküli lét családokat, barátokat idegenített el, és mára olyanná vált a társadalom, mintha az emberek vakok, süketek és némák lennének a másik ember iránt. Azonban, van egy kulcs, ami újranyitja a lelket, az igényt a szeretetre, az odafigyelésre, a valódi értékekre és a magasabb rendű élvezetekre. Ez a kulcs több mint ezer esztendeje megvan, működik és a legdrámaibb történelmi időkben is hatásos volt…
***
Sokan kérdezték azt is, hogy a Magyar Keresztény Nemzeti Unióba miként lehet belépni, milyen feltételei és anyagi vonzata van a tagságnak? Nos, ez az a „civil szervezet” amelybe ingyen, nyilvántartás nélkül lehet belépni, és feltételeket sem támasztunk, csak lehetőségeket kívánunk feltárni annak érdekében, hogy egy későbbi, lelkészek és papok által is megerősített kárpát-medencei társadalom egymásra találjon, és újra egy jelszava legyen: „Egy az Isten, egy a Nemzet!”
Mire hívjuk fel tehát tagjainkat, a magyar embereket, a nemzet bárhol élő keresztény tagjait? Mit kérünk e csodálatra méltó tagságtól első lépésként? Keveset. Mert sokan tudják gyermekkorukból, nagypapától, nagymamától vagy szüleiktől azt a néhány mondatos, Istenhez szóló imát, amelyet Jézus tanított meg nekünk. Ez, a Miatyánk. És a Miatyánk, még magyarul szólalhat meg az egész országban, Predeáltól Királyhidáig – ha megszólaltatjuk. Ha maradt még egy csöppnyi hitünk azt illetően, hogy a nemzet összekovácsolódjék, hogy akarjon összekovácsolódni, hogy átérezze ennek a Jézustól tanult néhány mondatnak a jelentőségét.
Nem, nem azt kérjük, hogy most aztán „mindenki a templomba!”, mert az ostoba, és teljesen fölösleges kérés volna, ismerve a társadalom mindennapjait és hitét. Azt kérjük, hogy egy-egy Miatyánkot bárhol vagy is, magadban mondj el a hazádért, a népedért. Beszélgess három percig Istennel ebben a néhány mondatban. Nem kell feltűnően, nem kell térden állva, csak munka, séta, internetezés közben mondd el. Hiszen ez olyan, mint egy „Jónak lenni jó” gyűjtés karácsony előtt. Az üres kosarat te is igyekezz megtölteni napi egyetlen három percben elmondott Miatyánkkal. Még akkor is, ha nem hiszed, hogy ennek jelentősége van, lehet. Hiszen lehet, hogy egyszerre mondod te, újvidéki, egy düsseldorfi magyarral, egy erdélyivel, vagy egy felvidékivel… s te, aki pártoskodsz, de a lelkedben ott van a hiányérzet a sok-sok rád zúdított, kötelező politikai gyűlölködés tengerében, elcsendesedve mondj egy Miatyánkot. Próbálj örömet találni benne és örömmel élni, mert egy-egy Miatyánkkal a legtöbbet adhatsz a jövőnek, a gyermekeidnek, az unokáidnak, mert az a Miatyánk ameddig Istenhez beszélsz, csillapítja benned a pártállásodból esetleg eredő undort és gyűlöletet a másik ember iránt – hiszen ő is azt a Miatyánkot mondja. Öröm lesz felülemelkedni ezen a büdös posványon, amit ma politikának nevezünk, mert a Teremtő Istennel beszélgetni egészen más dimenzióba röpít. A szeretetébe… és ez a szeretet, ha megtelik az az üres kosár, ha beillesztjük itt a Kárpátok gyűrűjében és mindenütt ahol magyar él, azt a kulcsot a zárba, akkor, mint a befagyott patak tavasszal felolvad, elkezd csörgedezni, és ahová elér, ott ismét zöldell a táj, megújul a természet.
Magasabb rendűvé válsz, felül tudsz emelkedni azzal a napi egy Miatyánkkal a politika gonoszságán, mert abban a Miatyánkban Istennel beszélsz, rá bízod a bajaidat, a problémáidat és elrugaszkodhatsz a napi hazugságoktól, amelyeket rád önt a média, hiszen te a Teremtővel tárgyalsz, naponta egyszer, három percig…
Ez tehát, a Magyar Keresztény Nemzeti Unió, a magyar egység, a szeretet felé vezető út első lépése, és ezzel tudod biztosítani a magyar nemzet megmaradását, ezzel változtatod a szeretet és béke nemzetévé a hitét elhagyott gyűlölködő magyarságot. Hidd el, érdemes naponta három percet Istenre fordítani… csak úgy… csendben, magadban, örömmel és bízva ennek a napi három percnek a hatásában. És, mert ezt a pár mondatot Krisztus tanította, mint egy jó diák kapcsolatba kerülsz Vele. Érzed is hamarosan a lelkedben a jelenlétét. Mindenki, aki ismeri, tudja vagy meg akarja tanulni, és megtanulja ezt a pár mondatot, egy boldogabb, szebb, élhetőbb világot épít mind a nemzet, mind Európa számára… ingyen, bárhol, hittel, utasítás nélkül, önszántadból. Így válhat a magyar nemzet példává, egységessé és lelkében gazdaggá…
Stoffán
György