Sokan tettek szemrehányást azért, mert nem írtam a kampányról a kampányban. A miértekre – bár nem akartam, de – válaszolni vagyok kénytelen, mert az Olvasó, a Barát, az Ismerős ezt megérdemli.
Tehát, íme a messengeren és e-mailban kapott kérdések és
válaszok:
1./ Miért nem írsz többet a kampányról?
– Mert ez a kampány kisiklott. Nem a kampány ideje alatt,
hanem már sokkal korábban, amikor a nemzeti keresztény kormány szimpatizánsai
és megmondóemberei hasonló stílusban kezdtek megnyilatkozni, mint az ellenzék.
Nem a visszafogott és méltóságteljes politizálást követték, hanem hangnemet
változtattak és olykor trágár, proli módjára kommunikáltak. Ezzel pedig
eltöröltek egy nagyon fontos és alapvető követelményrendszert: a nemzeti
méltóság megőrzését. Hasonlóképpen az ellenzékhez, a nemzeti keresztény oldal
is ellenségkereső, minden kesztyűt felvevő, már-már gyűlöletkeltő módon
nyilvánult meg, ami az én számomra elfogadhatatlan volt. Az újonnan felfutott
politikai pártnak mi magunk biztosítottuk a reklámot, ami megint csak
kontraproduktív volt. Miközben azt hangoztattuk, hogy gyűlöletre nem lehet
jövőt építeni, mi magunk is ugyanazt a gyűlölködést sugároztuk, mint az
ellenfél. Azzal a különbséggel, hogy mi azt hangoztattuk, hogy a nemzet
védelmében tesszük, míg ők Brüsszel szolgálatában kampányolnak ilyen módon.
2./ Keresztényként miért nem írsz többet a Fidesz mellett?
– Keresztényként a kereszténység mellett kell írni. Bár
többen azt is felvetették, hogy Jézus utat mutat, amikor azt mondja, hogy add
meg a császárnak, ami a császáré, Istennek pedig, ami az Istené… Ez igaz.
Csakhogy: A császár és a császár törvényei adottak voltak, és nem a nép
választotta a császárt. Ma a népnek kell „császárt” választania, de már az
alapok sem keresztényiek. Ha nagyon a mélyére tekintünk a jelenlegi
világrendnek, akkor világosan látszik, hogy a kapitalizmus homlokegyenest
ellenkezik a keresztény életmóddal, a keresztény életszemlélettel.
Mindenben! Tehát, ma rá vagyunk
kényszerítve arra, hogy egy, a kereszténységgel ellenkedő világrendben, az azt
szolgáló bármilyen pártra szavazzunk. Nyilván arra fogunk szavazni, amely párt minimum
nem üldözi a kereszténységet, nem fenyeget egyházakat, egyházi iskolákat és
szervezeteket, és védi a nemzet megmaradását. De… minek kellene erről külön,
hónapokon keresztül írni, erre nyomatékosan rábírni a társadalmat? Aki józanul
gondolkodik, az látja a tényeket és ennek megfelelően húzza majd az X-et a
szavazófülkében.
Sajátos és egyéni okom is van arra, hogy nem írtam a
választásról. Éveken keresztül arra igyekeztem sarkalni írásokban vagy
személyes beszélgetésekben vezetőinket, a nemzeti sajtó munkatársait, a
kollégákat, hogy ne sodródjanak az ellenzéki stílussal, hanem őrizzék meg a
nemzeti méltóságot. Nem kell minden kesztyűt felvenni, nem kell minden ostoba
és aljas támadásra reagálni, hiszen egy-egy szóval is el lehet intézni a
rosszindulatot, a rágalmakat. Tehát, folyamatosan a választásról írtam tizenhat
éven keresztül. És amit ezidő alatt nem tudtam elérni, azt néhány hónap alatt,
egy intenzív választási kampány alatt sem tudtam volna, mert néhány, általam
korábban bírált, helytelen dolog már beidegződött és a társadalom hozzánk
tartozó részének is tetszett. Tehát, nem nevelt a nemzeti média, hanem támogatott
a társadalomban egy rossz irányt, egy alantas érzésvilágot, azaz, a
szeretetnélküliséget, ami megint csak nem keresztényi magatartás, amit nem
lehet indokolni vagy megmagyarázni. A jóindulatú bírálatokat, sokan
ellenségeskedésként fogták föl.
Nem azért nem álltam bele a kampányba, mert bárkire
megharagudtam vagy megsértődtem volna, hanem mert fölöslegesnek tartottam a
magától értetődőt folyamatosan sulykolni.
Aki nem érzi, hogy hogyan kell 2026-ban voksolni, annak hiába magyarázná
bárki, hiszen az indulatokat és az érzelmeket olyan erősen felkorbácsolta a
világpolitika, a bajok tömege, a magyargyűlölet, hogy azt csillapítani aligha
lehet, tovább élezni pedig bűn.
3./ Gyuri! Miért nem írod meg a véleményedet a politikusokról, ahogy mások is megírják a mi oldalunkon?
– Melyiket írjam? A jó vagy a rossz véleményemet? Ugyanis minden egyes politikusról lehet jó véleményt és rosszat is írni, oldalakon keresztül. Emberként, politikusként lehetne jellemezni a közélet szereplőit és szinte mindegyikről hasonlóan hosszú tanulmányt lehetne írni cselekedeteik, szavaik, beszédeik, egyéb megnyilvánulásuk vagy éppen gazdasági viszonyaik alapján. Csak fölösleges. A keresztény embernek nem tiszte megítélni a másik embert. Akkor járunk el helyesen, ha először magunkat ítéljük meg és el. Ha minden ember képes lenne önmagát értékelni és jó úton tartani, akkor békésebb lenne a világ.
4./ Legalább azt írd le, hogy mit vársz a választástól?
Szerinted ki fog győzni?
– Szerintem az fog győzni, aki bekerül a parlamentbe. Ugyanis itt minden a pénzről szól. Ne gondold azt, hogy bárkinek is az indulók közül a nép jóléte a célja. A hatalom és a pénz minden nemzeti és keresztény érzületet legyőz. A végeredmény a havi 3-5 milliós jövedelem, az erős semmittevés mellett. A választás erről szól. Ugyanis, minden más központi utasítás. Egy ostoba forgatókönyv még ostobább bábfigurái vagyunk, és az is lehet, hogy a választások eredménye már ott lapul egy íróasztalfiókban vagy egy páncélszekrény polcán. Csak azért húzom be az X-et 12-én, hogy újra elhitessem magammal, hogy számít a véleményem… de azt is tudom, hogy ez nem így van… Ma mindenki a saját érdekeiért megy szavazni. A politikusok a pénzért és a hatalomért, a nép a gázért, a villanyért, a rezsicsökkentett árért, a saját jólétéért. És senkinek nem jut eszébe az Isten, a haza, a család, Mária országa… csak az egyéni érdek. Hát ezért nem írtam a kampányról naponta három dicsőítő cikket… de hetek óta a fejemben van egy régi himnusz dallama és szövege: „Magyarországról, édes hazánkról, ne feledkezzél el, szegény magyarokról”…
Stoffán György