„Imádság vagy demonstráció? Vallási kezdeményezés, politikai töltettel” – ezzel a címmel jelent meg cikk az egyik, magát vallásos köntösbe burkoló liberális, keresztényellenes lapban, amelyet két levitézlett, nyugalmazott katolikus püspök „felügyel”. A lap nevét nem írom le, hiszen önmagában súlytalan és komolytalan, ám velejéig Krisztus-, és keresztényellenes internetes oldalról van szó. A veszélye viszont sokkal nagyobb annál, semhogy szó nélkül elmenjünk amellett, amit közread. Ugyanis ma, a társadalom fele keresztény-, és egyházellenes, amihez az említett lap maga is nagyban hozzájárul, hiszen a primitívség, számára egyenlő az érték fogalmával, a kereszténység elárulása pedig, a mai Európában előnyökkel jár. A beteges Isten-, haza-, nemzet-, és keresztényellenesség viszont egyenesen divattá vált…. de, miről is ír ez a nem katolikus, de mégis vallásos köntösbe bújtatott és két nyugalmazott katolikus püspök által „felügyelt” liberális szennylap?
Ma már nem csak Magyarország Bíborosát, az egyházat, a hagyományokat gáncsolja, hanem magát az imádságot, illetve ezen belül is, a rózsafüzért, amely a vallásos katolikusok legerősebb fegyvere. Teszi ezt úgy, hogy összemossa az imádságot, a józan, békére áhító és ezért az égi erőkhöz folyamodó tömegekkel, nem kímélve Csíksomlyót, a nemzet legnagyobb zarándokhelyét, és a Budai Várban fohászkodókat sem. Az igazi problémájuk az, hogy nyilvánosan imádkoznak az emberek. Térden állva, esőben, hóban, forró nyári aszfalton… a Szent István Bazilika előtti téren, a Várban, Csíksomlyón és másutt…
Hiszen a rózsafüzér mindaddig nem volt politikai tényező, amíg néhány idős néni a templom falain belül, a Rózsafüzér Társulatok keretében imádkozta, mert azt nem látták az emberek, így nem kezdhettek el gondolkodni azon, hogy vajon miért is vállalják a nyilvánosságot imával, könyörgéssel ezek az emberek. A nyilvános ima azonban, az ő liberális felfogásuk szerint veszélyes, mert példát mutat, gondolkodásra sarkal, megmutatja a hitet és annak erejét. Ezt a „liberális keresztények” nehezen viselik, mert az ő feladatuk az egyház és az Isten-hit végső lerombolása, Krisztus relativizálása, az egyház tanításának sarkalatos félremagyarázása.
A nyílt támadás, a lap által közölt cikk alábbi mondataiban is megjelenik:
– „2024 óta minden hónap első szombatján tartják a budapesti Szent
István-bazilika előtti téren és utána a templomban a „Férfiak TÉRdeplő
rózsafüzér imádságát” a békéért, a kiengesztelődésért és a megfogant életekért.
A szervező Mária Fiai Szövetség szerint a – tavaly már a Budai Várban,
Kaposváron, Szentendrén, Nyíregyházán, Mohácson, Kecskeméten, Diósdon, az
erdélyi Csíksomlyón és a felvidéki Nagytárkányon is megtartott – rendezvény
célja a máriás lelkület elmélyítése.
A szép célok mellett két dolog számomra nem világos. Az egyik, hogy a viszonylag szűk résztvevő közösségnek miért nem elég ehhez a templomterek használata. A másik, hogy több, térden előre haladó résztvevő kezében máriás szimbólumok mellett miért van rendszeresen magyar nemzeti lobogó.”
Ha tovább gondoljuk a lap és a cikkíró gondolatmenetét, akkor világossá válik, hogy maga az imádság, az engesztelés, a könyörgés és a Máriához, Isten Anyjához szóló fohász, valamint a helyszínek és a magyar zászló jelenléte, mind-mind olyan tény, amely az egyházrombolást akadályozhatja, és a magyar, keresztény szellemiséget erősíti. A cikkíró szerint az már elítélendő politikai kategória, ha egy-egy parlamenti képviselő is részt vesz az efféle imaösszejöveteleken mint magánember, s együtt imádkozik a többi keresztény magyarral, akik a hazáért, a békéért, a megfogant életekért, a megmaradásért fohászkodnak.
Az önmagában is botor, liberális szellemiségű, és katolikus ellenes cikk nem az első ebben a médiumban. Felvetődik a kérdés, hogy szándékos-e ez a rombolás, vagy csak a tudatlanság és a tájékozatlanság eredménye? Felfogta-e a főszerkesztő és a cikk írója, hogy miben, milyen mértékben ártanak a magyar keresztény társadalomnak, és mely krisztusi tanítással mennek szembe, amikor az egyház – és ezzel nem csak a katolikus egyház, de más keresztény felekezeteket – ellen is lázítanak, tévútra vezetve azokat, akik hiszékenységük által belekerülnek ebbe a sátáni hálóba – általuk.
A cikkíró persze nem áll meg saját elképzeléseinek hangoztatásánál, a politika mérgének vallásba keverésénél. Máriát, az Istenszülőt is megtámadja, mert szerinte a Regnum Marianum kifejezés már elavult, szélsőjobboldali politikai szlogen, a Magyarok Nagyasszonya helyett pedig az égi anyánk kifejezést javasolja a szerző, mert Mária már nem minden Magyarok Nagyasszonya…
A lap és a szerző, valamint a két nyugalmazott püspök jobban tette volna, ha azokat a sajtóorgánumokat veszi górcső alá, amelyek a vallás és az egyház farvizén próbálnak sajátos politikai célokat elérni. Ám, a lap szellemiségét képviselő cikkíró és a cikket beengedő főszerkesztő fordítva ülnek a lovon. Ők az imádságot, a történelmi hagyományokat, Máriát, és magát a rózsafüzér – a hazáért, a békéért, a magyar nemzetért való – elmondását tartják politizálásnak. Ez pedig nem más, mint nyílt és aljas támadás a katolikus egyház, Mária országa és a Magyarok Nagyasszonya ellen. Azaz, a magyar kereszténység ellen! Az ellen a szemlélet és eszme ellen, amely Szent István óta máig megtartotta a nemzetet.
Elértünk tehát ebben a züllött és aljas világban odáig, hogy Nyugaton az antiszemitizmus és a keresztényellenesség együtt, itthon pedig – egyelőre csak – a keresztényellenesség már megengedett, legális és támogatott szellemiség lett. Ha ez a tendencia folytatódik, akkor ismét sok vértanúnk és bebörtönzött, eltiltott papunk lesz, mert a történelem mókuskerekei forognak. Ismétlődik minden: régen is volt olyan egyházi újság, volt olyan püspök és érsek, Czapiktól-Paskaiig, akik kollaboráltak a rombolókkal…
Ezért kell minden támadásra reagálni. Mert akár a holokauszt, úgy a magyarok és a magyar keresztények üldözése sem ismétlődhet meg még egyszer a Kárpátok gyűrűjében.
stoffán györgy