Szívesen megmazsoláznám azt a kétszázezer személyi adatot tartalmazó listát, amely egy ellenzéki párt tagságának minden adatát – már amit a belépéskor megadtak –, tartalmazza. Érdekes neveket és a közvélemény ismeretével ellenkező párthovatartozásokat lehetne megtudni belőle. Amolyan statisztikai gerinc-szonda, és mindenféle visszaélésre okot adható ügy ez, amelyben nehéz megállapítania a hétköznapi embernek, hogy ki és miért lopott el egy ilyen „kimutatást”.
Hiszen ez nem kiszivárogtatás, hanem konkrétan lopás. Feltörni egy szervert és az ott lévő anyagot elemelni, éppen olyan, mint egy lakást feltörni, amikor a benne lakó nincs otthon, és elvinni mindent, ami mozdítható. Ez esetben azonban – ha végiggondoljuk a dolgot –, ezernyi variáció lehetősége merül fel.
A magyar ember sok esetben nem mer nyilatkozni valamiről, mert fél. Azt, hogy kitől fél, azt maga sem tudja, de a véleményéhez nem adja a nevét. Így szokta meg, ilyen állagú gerince. A „nem értek én ehhez”, visszavonulás azt jelenti, hogy van véleménye, de nem akarja elmondani, mert fél, vagy, mert nincs gerince hozzá, hogy felvállalja a saját gondolatait. A másik elmondja ugyan a véleményét, de arctalanul és sunyin, az ismeretlenségbe burkolódzik. Mások háta mögött viszont szívesen áskálódik. A magyar ember megszokta, hogy nem beszél nyíltan, mert abból még baj lehet. A problémák vagy változtatandó ügyek esetében is hasonló a magyar magatartás. „Jól van az úgy”, „nem kell róla beszélni, abból nem lehet baj” stb… Nos, ez a fajta ismeretlenségbe burkolódzás e kétszázezres listával véget érhetne. A hírek szerint ugyanis, nevek, címek, telefonszámok százezrei mind ellenőrizhetők, számon kérhetők, ha olyan kezekbe jutnak, amelyek fel akarnák használni, tárni a „ki kivel van valójában” politikai társasjátékot”.
A magyar társadalmat és néhány jó állásban lévő embertársunkat ismerve akadna afféle „jellemesek” e kétszázezer között, akik ma a Fideszből, az egyházakból, a Fidesz holdudvarából élnek, de gondolva a számukra bizonytalannak tűnő jövőre, feliratkoztak a listatulajdonos ellenzéki párt támogató-, vagy taglistájára is, remélve a titoktartás szentségében és a jövő biztosításának efféle erkölcstelen szegmensében. Ha van ilyen, akkor az, nagy csalódás és talán jogos félelem is a számára. Hiszen a neve ott lehet a listán, amelyet ki tudja kik bogarásznak éjt nappallá téve… Bármelyik politikai oldal kezébe kerül is a lista…
Pedig, ezt a listát közre kellene adni. Nem azért, hogy megalázza bárki azokat, akik abban szerepelnek, hanem azért, hogy világos legyen mindenki számára, hogy ki, hol áll, ki, milyen politikai elkötelezettség szerint dolgozik bíróságokon, rendőrségen, stb, ki, és hogyan viszi híreket innen oda, onnan ide. Hiszen, ez a lopott lista a későbbi spicliket, az árulókat, a képmutatókat és haszonlesőket is leleplezné minden politikai oldal és minden állampolgár előtt.
És itt teljesen mindegy, hogy orosz, ukrán vagy szingaléz heckerek lopták-e el a listát, mert ez, onnan kezdve, hogy kikerült a netre, belpolitikai üggyé vált. Egy tisztázó dokumentum ez, mert a statisztikáknál is elegendő egy kétszázezres minta ahhoz, hogy viszonylag pontos adatokat kapjunk a társadalomról, a társadalom erkölcsi tartásáról és hovatartozásáról… Megjegyezném: jobb lenne ennek a nyilvánosságra hozatala, mint a nemzeti konzultáció.
Ezért nézném át szívesen ezt a listát… mert bizonyára magam is találnék csalódást és felismerést okozó neveket… mint akkor is, amikor a rám és ellenem jelentő kommunisták neveit megláttam egy másik listán…
Stoffán György