Egyre több német és osztrák város jelentette be a
napokban, hogy a szokásos és az ünnephez hozzátartozó karácsonyi vásár elmarad.
Néhány Bürgermeister az anyagi támogatás gazdasági nehézségeire, mások az
iszlám terrorizmus elleni védelem magas költségeire, megint mások egyszerűen a
terroristáktól való félelemre hivatkoznak. Bécsben a 11. kerületben marad el a
vásár, de Tirol és Bajorország is szegényebb lesz idén enélkül, a Glühwein és
fahéj illatú, mesésen megvilágított bódékkal, és karácsonyi csecsebecsékkel
ékeskedő, tündérmesébe illő hangulat nélkül.
Nem csendül fel a „Stille Nacht”, az „O Tannenbaum”, az
„O du fröliche”… nem majszolhatják a gyermekek a Christsollent, és a
karácsonyfára való angyalkákat is valamelyik zsúfolt Kaufhausban veheti csak
meg a német és az osztrák lakosság. Mert a Karácsony az idén, a félelem miatt elmarad…
Ám, nemcsak a hangulat, az illatok, a csecsebecsék
hiányoznak majd az ünnepen, hanem annak a lelki, szellemi felkészülésnek a
lehetősége is, amely az adventi hetekben e vásárokon ingyen kapható… Mert mit
is tesz az ember Karácsony előtt? Szeret. Szeretettel gondol azokra, akiket meg
akar lepni valamilyen karácsonyi vásárfiával, s végiggondolja, hogy szerettei
közül ki, minek örülne a legjobban, kinek mit hozzon az Angyal vagy a Jézuska…
A félelem és a gazdasági összeomlás, mint irányított jelenségek kitörlik, elhomályosítják a fejekből és a lelkekből a Karácsony örömét, a Christkindli csillogó csomagolását, s talán az éjféli misére sem mennek el az emberek, mert félnek azoktól, akiket hatalmas molinókra írt szövegekkel, mosolyogva fogadtak tíz esztendeje. E vásárok és ezekben a karácsonyra való felkészülés elmaradása sokkal súlyosabb problémákhoz vezet és sokkal súlyosabb bajokból ered, mint ahogyan azt első blickre látjuk. Egy szörnyű folyamat részesei vagyunk, amely folyamat egyelőre minket, magyarokat még nem érint, ám, ha a társadalom nem eszmél fel időben, akkor hasonló helyzet alakulhat ki Magyarországon is. Mert ma még van – lesz – karácsonyi vásár, lesz ünneplés, flashmobok a Bazilika előtt, „Pásztorok, pásztorok” a Vörösmarty tér méregdrága árus bódéi között, és rengeteg külföldi turista mindenütt… Mert ma még Magyarország egy békés „világnak” tűnik azoknak, akik örömmel jönnek ide, mert náluk már a karácsonyfa állítás is halálos veszélyt jelent.
Érdemes volna megtartani – félelem nélkül –, ezt a
hazát, ezt a karácsonyi békét. Jó lenne, ha az a zsigeri gyűlölet, amit
tapasztalni vagyunk kénytelenek, szeretetté válna és a Karácsony igazi üzenetét
végre megértené a társadalom.
Fájdalmas látni a német és osztrák egykor irigyelt
világot, hiszen nekünk is élmény volt a bécsi vagy a müncheni Rathausplatz karácsonyi
vására, amelyekről nem gondoltuk, hogy a félelem és a terror, a tízezer eurós
önkormányzati támogatás hiánya megszünteti az ünnepet és sötétséget hoz a
karácsonyi gyertyák örömteli fénye helyett.
Csak remélhetjük, hogy Jézus születése a mi hazánkban örömmel és szeretettel teli ünnep marad, templomaink megtelnek a karácsonyi istentisztelet és az éjféli mise idején. A drámai példa előttünk van. Egyedül rajtunk múlik, hogy egy év múlva is felhangozhassék az „Adeste fideles” és a „Mennyből az angyal” a mi karácsonyi vásárainkon… Ahogy abban is reménykedünk, és azért is imádkozunk, hogy ahol az idén elmarad a felkészülés, a karácsonyi vásár, ott jövőre ismét együtt ünnepelhessék Jézus születését…
Mert Isten útjai kifürkészhetetlenek és a csodák soha nem múlnak el…
Stoffán
György