Olyan ez a pedofil ügy, mint egy vége-hossza nincs
kígyó. A bicskei ügy indította el, azt a hazudozást, amibe végül mindenki
belegabalyodott, amivel mindenki, aki az ügyben megszólalt, besározódott.
Legtöbben nem azért, mert pedofilok lennének, hanem azért, mert a
hazugságspirál kibogozhatatlanná vált.
Kónya Endre volt a csali, az áldozat, a hazugságok
aljas mocska is mind rászállt, noha soha, semmilyen köze nem volt ehhez a
mocskos ügyhöz, amiben ő kapta a legnagyobb büntetést annak ellenére, hogy ő
leplezte le az intézet egyik nevelőjét, akit in flagranti kapott egy
gyermekkel, és meg is tette a feljelentést, annak rendje és módja szerint,
amint erről a Vesszőfutás címmel megjelent könyvében ír. A Kónya által feljelentett
nevelő felfüggesztett börtönt kapott, és ma egy svájci iskolában fuvarozza a
gyerekeket… tehát, munkahelyet is találtak neki az őt védelmezők - Svájcban.
A Kónya Endrét érintő és őt máig gyalázó hangulatnak azonban semmilyen jogi és konkrét alapja nincsen. Nem volt segítője a pedofil igazgatónak, nem zsarolt és nem fenyegetett meg senkit, amint ez a könyvből kiderül, ahol a tárgyalási jegyzőkönyvek is olvashatók. Csak hát, Kónya lett az a név, amelyet meg lehetett hurcolni valami egészen más, eddig ismeretlen cél érdekében. Valamit talán tudott, meghallott, amiért lakat alá kellett tenni, el kellett hallgattatni, meg kellett félemlíteni. Ekkor még szó sem esett a Szőlő utcáról… hiszen, akkor minden hír és műfelháborodás Bicske körül forgott. Az ottani áldozatok hatalmas, sokmilliós összeget kaptak fájdalomdíjként az államtól, Kónya pedig megelégedhetett az elnöki kegyelemmel akkor, amikor már otthon volt, nem a börtönben.
Ismerve az egész ügyet és a könyv tartalmát,
érthetetlenné válik az elnöki kegyelem körül kitört botrány is, ami szintén nem
Kónyáról és Novák elnök asszonyról, legkevésbé pedig Varga Juditról és Balog
Zoltánról szólhatott. Valami más volt az ügy hátterében, amit mélyen el kellett
hallgatni, amiről el kellett terelni a társadalom figyelmét.
A mostani pedofilozás is ennek a zavaros,
hazugságokkal teli ügynek a következménye, amely szintén épp olyan
kibogozhatatlan, mint a Kónya ügy, vagy az azt megelőző és Erdélyben történt
pedofil-botrány. Talán odáig is vezethetnek ezek a szálak, vagy éppen az ott
történtek szálai vezettek idáig. Egyelőre még minden tisztázatlan, hiszen a
tagadás, a mellébeszélés, a vádaskodás, és a gyalázkodás teljes zűrzavarában
vagyunk.
A parlamenti csörték ma természetesek, hiszen, ha a
Fény utcai piacon történt dinnyelopás lenne a vád, az ellenzék azt is túltolva
vágná a kormány szemébe. A pedofília vádja azonban sokkal nyomósabb
kampánytéma.
A gyermek-és ifjúságvédelem rengeteg hiányosságot
mutat, így e kérdésben pillanatok alatt rendet kellene tenni. Egyes újságíróknak
pedig, akik kiszolgáltak valamilyen szervezetet, végrehajtottak valamilyen
parancsot, segédkeztek egyes tanúk eltüntetésében, végre vallomást kellene
tenniük. Mert van miről.
Ezeket az ügyeket hivatalosan soha, senki nem fogja
tisztázni, mert minden politikai körből vannak mélyen érintettek, tehát sem
bíróság, sem más szerv nem lesz képes arra, hogy felfedje a teljes igazságot.
És ez a legnagyobb baj. Ugyanis a társadalmat félrevezetve, szörnyű morális
válságot idéznek elő a felelősök, ami később rájuk is visszaüt, mert ha nem is
hivatalosan, de előbb vagy utóbb, minden kiderül. Egyelőre összekevert
puzzle-nak látszik, de a kép összeáll. Akárcsak a végrehajtó maffia ügy.
Azonban olyasmire felháborodva reagálni, ami nem
ránk tartozik, nem minket érint, szinte beismerés. Hiba! Mint az is, ha
olyasmit állítanak mások, ami hazugság.
Jobb lenne vigyázni és őszintének lenni, mert az
igazság kiderül, a társadalom megtisztul, akárcsak évekkel ezelőtt a
ciánszennyezett Tisza-folyam. Az a társadalmi számonkérés viszont, sokkal
rosszabb lesz.
Stoffán György