Fülledt,
meleg az éjszaka. A sötétséget néhány fátyolosan világító csillag fénye töri
meg csupán. Olyan, mint valaha, távoli időkben, a sötétségben végigzakatoló
vonat megérkezett egy állomásra, és ott, a forgalomirányító iroda előtt
pislákolt csupán a sárga fényű, légypiszoktól foltos, 40 Wattos égő.
Világosságot nem adott ugyan, de arra kiválóan alkalmas volt, hogy
hangsúlyosabbá tegye a mindent beborító sötétséget.
Most
éppen olyan érzést kelt bennem az a néhány halovány csillag. Néhány
felhőfodrocska kúszik előbbre közöttük. Látszólag, ártatlan bárányfelhők a
nyugodt, június éjszakai égen.
Csönd
van. Madár nem rebben, kutya sem ugat. A templomtoronyban lakó kuvik is
csöndben lapít. Valami van a levegőben. Vihar előtti csönd dermeszti a tájat.
Még nincs szemmel látható jel, nem cikáznak villámok a horizonton, de érezhető,
minden idegszálunk érzi, hogy valami készül. Halk sóhaj, apró szellőcske borzongatja
meg a fák lombjait, mintegy a semmiből feltűnve. Csak most tudatosul bennem,
hogy a tücskök, a kedvenc, fáradhatatlan szimfonikusok hada is hallgat. A
levelek halkan rezegnek, majd ismét csönd…, kísérteties, várakozó csönd honol.
Egy újabb, immár erősebb fuvallat szalad végig a kert fáin. Akár, egy gyors
futam. Az ágak mozgásba lendülnek. Zizegés, surrogás, halk reccsenések, sóhaj,
majd újra csönd. A világ viharra készül. Hatalmas orkánra, fülsiketítő
csattanásokra, vakító, pusztító villámokra, jégre, özönvízre, csapásokra. A
teremtett lények csöndben lapítanak, a fák némán tűrnek, hiszen sejtjeikben
érzik, hogy a pusztító fergeteg után is van élet és a sötét, viharos éj után,
újra világosság lesz, éltető fény és megújulás. Állok a sötétségben, körülvesz a
vihar előtti lélegzet-visszafojtott világ, és én is csöndben maradok. Kicsit
félek. Félek a széltől, a mennydörgéstől, a villámoktól, a pusztítástól. S lám,
a többi lény bölcsebb. Az állatok okosan meghúzódnak vackaikban. Érzik, tudják
mi a világ rendje, tudják azt, amit én már elfelejtettem.
Néha szükséges a vihar, amely megtisztít mindent, lemossa a mocskot, a szennyet és új reménnyel tölti el a teremtményeket. Újra éltetővé válik a kitisztult levegő, a napfény és a föld, újra bővizűen csobog a forrás és a madarak vígan ünneplik az új virradatot.
CzA.