A Hunyadi-film margójára

Voltaképpen nem a filmmel van baj, hanem az erkölcsileg megváltoztatott társadalommal. A film a mai szellemiségnek megfelel. Amolyan hollywoodi fantáziafilm, amiben a mai kor minden ízléstelensége, történelemhamisítása, erkölcs-, és hitnélkülisége megtalálható. Jó portékaként eladható maga az alkotás mindenütt a világon. Természetesen nagy előnye a filmnek, hogy megosztja a társadalmat, ami manapság elvárás. Hiszen, a többlépcsős tetszési index társadalmi réteg-, hit-, és kulturáltságfüggő. Van, akinek politikai okokból tetszik, hiszen amiben a hatalom támogatását látják, azt csak jónak lehet tartani e réteg elképzelései szerint. Mások azért nem szeretik a Hunyadi-filmet, mert a NER adta rá a pénzt. Megint mások – és ez ma már csak egy szűk réteg –, nem találják meg benne azt a szellemiséget, amely számukra Hunyadit, Kapisztránt és az ő korukat jellemezte.

A leszbikus jelenet, a szexualitás ma szintén alapvető követelmény, ha üzleti szempontok alapján forgatnak filmet. A hatalmas összeg, amit erre az „alkotásra” a keresztény magyar kormány adott, elég lett volna egy valódi történelmi filmsorozat elkészítésére is, de nem ez történt. A Hunyadi-film nem a magyar néplélek, nem a magyar történelem és nem a keresztény magyar nemzet filmje, csak egy film, a kapitalizmus, az aberráltság, a jelen kor elvárásait szem előtt tartó fantáziaszülemény.

Miért van ez így? Mert sem a forgatókönyvíró(k) műveltsége („FUCK NER” – mint láttuk), sem a rendező lelkivilága nem volt elég a magyar nemzet legnagyobb történelmi alakja és az ő kora megfilmesítésére. Hiszen, alapvető követelmény, ha egy nemzet nagy alakjairól írunk, és az írásműből filmet rendezünk, úgy tőrőlmetszetten ahhoz a nemzethez kell tartoznunk, amelyről szólni akarunk. És ez, minden nemzetre igaz. Egy multikulturális városban (Temesvárott), nem keresztényként és nem magyarként felnőtt rendező, aki Bécsben lakik, az a legjobb szándékkal sem képes egy másik nemzet történelmét a sajátjaként kezelni, belülről látni. És ez nem bűn, de tény.   

Summa summarum: a film elkészült. Van, akinek tetszik, van, akinek nem, mert a tetszési index egyéni politikai, erkölcsi, vallási, nemzeti alapokon jelenik meg. Üzleti vállalkozásnak viszont elmegy, még akkor is, ha maga a mű megalázó arra a nemzetre nézve, amelynek történelméről próbál szólni. És itt nem is a Hunyadi-film milyensége a lényeg, hanem az az irányvonal, amely bizonyos alapvetéseket megkérdőjelez a szavak és a tettek tekintetében, őszinteségében, magyarságában és kereszténységében. Immár nem az első efféle alkotás finanszírozása által…

Az már senkit nem érdekel a filmet finanszírozók és a filmet készítők közül, hogy ki, miként vélekedik a filmről nézőként, filmesztétaként, történészként etc. Ők megkapták a pénzüket, a filmet el lehet adni, az elvárásokat teljesítették. A pénzt nem kéri vissza senki. Kár tehát, egymás nyakának ugrani emiatt a film miatt. Olyan, amilyen. Hunyadi és Kapisztrán azonban a miénk marad akkor is, amikor ezt a filmet már régen elfelejtette mindenki... 

Stoffán György