Talán nincs is budai katolikus polgár a Vízivárosban, aki ne ismerné a nevet: Fidél atya. Igaz, nem csak a Víziváros nagyszerű polgára volt Szent Ferenc kapucinus rendjének e kiemelkedő tagja, de neve szinte az egész országban ismert Nagyváradtól Karcagon át, Máriabesnyőn keresztül a Fő utcai katolikus közösségig… Az ő életét bemutató kötet, hosszú előkészítés után elkészült, s ezt a kötetet mutatta be a vasárnap déli szentmise után, a huszonegy éve elhunyt Pacsay Fidél atya testvére, Pacsai Norbert. A könyv különlegessége, hogy nem egyetlen szerző műve, hanem sok felkért tollforgató, és eddig tollat nem nagyon forgató tisztelő, barát, papatestvér írta meg emlékeit Fidél atyáról, s maga a néhai szerzetes írásaiból is válogatott a nagy koordinátor és lelkes szerkesztő, aki nélkül e könyv nem jelenhetett volna meg: dr. Erdősi Gyula.
A
könyvön keresztül egy olyan szerzetes életét ismerhetjük meg, aki a nemzetért,
a kereszténységért mindent feláldozott. 1944-ig Nagyváradon élt, majd a háború
után 19 évesen a budai Egyetemi Katolikus Gimnáziumban érettségizett. A legsötétebb
kommunista korban, az ötvenes években lépett a kapucinusok közé, s élete során
nem csak lelkeket ápolt, hanem alkotott, épített és intézményt alapított, de egy
méltatlanul elfeledett példakép életszentségét is szívén viselte. Amíg a
nándorfehérvári hős szerzetes, Kapisztrán Szent János nevét mindenki ismeri,
addig a magyar haza török alóli felszabadításának kapucinus hőséről alig tudott
a közvélemény. Fidél atya, Avianoi Márkot az ismeretlenség homályából
kimentette, és egyházi elismerést szerzett a számára. A könyvben róla is
olvashat az érdeklődő, néhai Fidél atya tollából…
A tizenegy nyelven beszélő, tudós szerzetes számos nehézséggel nézett szembe mind papi, mind szerzetesi életében, amelyet úgy kezdett, hogy titokban szentelte pappá Zadravecz István száműzött ferencesbarát-püspök, Máriabesnyőn, egy hajnali órán… 1950. július 9-én. Volt ő papként kántor, autószerelő, szakács, sekrestyés, figuráns… míg végül Zalaapáti-i plébánosaként végre visszakerülhetett a papi szolgálatba. 1956-ban, a 11 nyelvet tudó Ember elmehetett volna, BÁRHOVA! Nem ment, magyar maradt!
Voltak akik mentek. Hazajöttek és volt, aki közülük Fidél atyát Békepapnak hívták.1988-tól
a rend újjászervezésének óriási lendülettel látott neki. Ő telepítette vissza a
kapucinus atyákat Máriabesnyőre, majd rendje a Fő utcai templomba rendelte, amely
már ismerős volt a számára, hiszen a háború után részt vett e templom
újjáépítésében…
Hosszan
lehetne írni e nagyszerű magyar, keresztény példaképről, az egyszerű, de nagy tudású
szerzetesről, ám itt ez felesleges, hiszen a maga a könyv rendkívül érdekes,
szórakoztató és tanulságos, mint ezt a könyvbemutató alkalmával testvére,
Pacsai Norbert szemléletesen és sokszor a hallgatóságot jókedvre derítően
elmondta. Fidél atya életszemlélete és filozófiája egyetlen mondatába sűríthető.
Egy alkalommal megkérdezték tőle, hogy miként élte át a sok szenvedést,
megpróbáltatást. Így válaszolt: „Odaadtam a bőrömet az Egyháznak; ott teszik ki
száradni a napra, ahol akarják.”
Halála előtt be akarta vezetni a közösséget építő szombati előadásokat és és baráti találkozókat. Közösségépítés nélkül nincs haza! - volt elképzelésének jogos és alapos indoka. Az utókor e nagyszerű szerzetessel szemben olykor hálátlan... Avianói Márk szobrának talapzatára máig nem került föl egy egyszerű mondat: "Kezdeményezte Pacsay János Fidél."
Köszönet illeti dr. Erdősi Gyulát, aki szervező és szerkesztőmunkájával megteremtette a Fidél atya életét bemutató kötetet és köszönet illet minden szerzőt, akik emléküket, emlékeiket megörökítették dr. Erdősi Gyula kérésére. És köszönet Fidél atya kapucinus rendjének, amely hálával, és imával emlékezik a nagy elődre, aki a kommunizmus szorításában is megőrizte a rend méltóságát…
Deo gratias!
A könyv megvásárolható a vízivárosi Kapucinus templomban. További lehetőségekről később tájékoztatjuk Kedves Olvasóinkat!