Magyar Péter!
Ugye megérti, hogy nem nevezem úrnak, a sok évszázados magyar, úri hagyománynak megfelelően, de a mi köreinkben vannak, akik ezt a megszólítást újra ki kell, hogy érdemeljék. Nem nehéz, hiszen csak emberként kell élni hozzá. Ön a mai napon megerősítette azt a feltevésemet, hogy szembe megy olyan erkölcsi alapvetésekkel, amelyek a család, a feleség, vagy volt feleség, de elsősorban a gyermekek érdekeinek nem mondhat ellent.
Szánom Önt, mert egy rossz lelki állapotú, kissé erőszakos és önző embert látok Önben, akinek semmi és senki nem szent. Nem hiszek abban, mint sokan rajtam kívül, hogy Önt megvásárolta valamelyik nemzetközi, magyarellenes szervezet, mert Ön csupán tovább viszi azt a belső mentalitását, amelyet Varga Judit, az Ön által az utóbbi hetekben tanúsított féktelen magatartása okán volt kénytelen elárulni. Önnek magába kellene néznie és azokat a súlyosan téves meggyőződéseit, amelyekben él, felül kellene vizsgálnia. Ön még fiatal. Van ereje talán a változtatásra, van ereje megtanulni az alázatot, hiszen a jelenlegi helyzet is jó alkalmat adhat arra, hogy átgondolja mindazt, amit eddig tett, ahogyan eddigi önimádatában élt, és ahogyan maga ellen fordította a köreit, barátait, és talán az apai szeretet ellenében a gyermekeinek is súlyos sebeket okozott.
Ön
magyarnak, a magyarság megmentőjének hiszi magát egy megbotlott elképzelés, egy
rosszul felfogott kapcsolatrendszer és teória alapján. Ám, lássa be: Ön nem
áldozat, illetve nem mások áldozata, hanem a saját hibás felfogásának az
áldozata. Jogi következményeket hordoz mindaz Ön ellen, amit eddig tett, és ez
sem válik az Ön hasznára. Az a felvétel, amelyet Ön olyan nagy adunak képzelt, mindössze
arról szól, hogy Ön, az Ön által megfélemlített hitvesének a szájába igyekezett
adni bizonyos kormányt lejárató mondatokat, amelyeket Varga Judit, mint a falu
bolondjára, rá is hagyott. Nem tehetett mást, ám a felvételből az is kiderül,
hogy Varga Juditot nem kérdezte meg, készíthet-e felvételt a beszélgetésről.
Egy ilyen szóváltás, beszélgetés azonban csak úgy kerülhet ki a médiába, ha az
egyik beszélgetőpartner – és bocsásson meg a kifejezésért – az embersége és az
erkölcstelensége legmélyebb bugyraiból indul ki. Ön bosszút akart állni azért a
tizenhat évért, amely a családi erőszak és ezzel a gyermekei boldog és
kiegyensúlyozott gyermekkorát sértette. Azért akart bosszút állni, mert Ön
rosszul kezelte az életét, a kapcsolatait, apai kötelezettségeit, a családi
szeretet és összetartás hiányában.
Önnek van menekülőútja, ha megpróbál őszintén magába nézni, elemezni mindazt, amit tett ország-világ előtt a kormány és a saját közeli hozzátartozói ellen.
Nálunk, keresztényeknél most egy olyan hetet ülünk, amelyben bűnbánatot gyakorlunk, az újrakezdést határozzuk el, Krisztus szenvedésének és feltámadásának ünnepére készülünk. Készüljön Ön is ebben az ünnepkörben. Soha nem késő kellő alázattal, megbánással épp úgy beülni egy stúdióba, ahogyan eddig tette, s elmondani az igazat, bocsánatot kérni mindazoktól, akiket rágalmazott, megbántott és de facto bántott. Hiszen az eddigiek, az eddig Ön által elmondottak még akkor is hiteltelenné váltak Ön miatt, ha azok az utolsó állításig igazak is, mert nincs erkölcsi alapjuk, és árulásnak, bosszúnak tűnik minden szava. Ez sem nem magyar jellemvonás, sem nem keresztényi – ha Ön keresztény – magatartás. És mint egy stúdióban, beszélgessen el önmagával egy templom csendjében, vagy egy túrázás alkalmával az Isten alkotta természetben...
Az emberi összeomlás, a rossz emberi tulajdonságok gyakorlása felmenthető, ha az, aki elkövette, megbánja és visszavonul, hogy újra kezdhessen, tiszta lappal…
Kérem, tegye meg. Mert rossz érzés azt látni, ha bárki belerohan egy sötét alagútba, amelynek a végén szakadék van… Nem kérhetem, hogy imádkozzék, mert az, az Ön magánügye, de ha megteszi, akkor önmagán és élete további részén segíthet vele. Sok keresztény magyar lát most egy botladozó, elkeseredett, önmagát túlértékelő, de bukásra ítélt embert, és imádkozik Önért, családjáért, gyermekeiért, hogy a múlt sebei begyógyuljanak és feledésbe merüljenek. Tudom, hogy a politikum nem a megbocsátásról híres, így arról, hogy onnan milyen szankciók érik Önt nem is írok, mert a politikát semmire sem becsülöm. Emberileg azonban jó volna látni, hogy egy új Magyar Péter születik, szeretetben, alázatban és megbánásban… s emiatt bűnbocsánatra alkalmassá lesz.
A Húsvét és a Feltámadás nagyszerűségében kívánok Önnek e változáshoz elszántságot, igaz önvizsgálatra való készséget, és sikert. Mert soha nem késő alázatossá és szerethetővé válni…
Üdvözlettel:
Stoffán
György