Marionettország

Nem szokványos két hetünk volt. A nemzet ismét bizonyította, hogy mindenhez is ért, mindenben eligazodik, és a politikai sötét útvesztői sem vesznek erőt rajta. Ehhez a bizonyságtételhez remek talajt és hátteret biztosított a legismertebb, az OPNI kertjéhez hasonló közösségi felület, ahol boldog, boldogtalan, eszes és eszetlen a köz elé tárhatta véleményét, meglátását, egyedüli vallásfilozófiai, politikai, erkölcsi igazságait. Ki-ki, a számára megfelelő tudós, filozófus vagy hadvezér stb. bőrébe bújva fogalmazta meg mondandóját, s foggal-körömmel védte, ha bárki is ellenérvekkel kívánta volna cáfolni. Ebből persze, szellemi tömegverekedés támadt, ami azóta sem hagyott alább, mert a politikacirkuszi előadásba egyre több szereplő csatlakozik, így az indulatok is szerteágazóbbakká válnak. Azok a polgárok, akik együtt harcoltak, egymásnak estek, és akik addig ellenségnek gondolták a másikat, azok vállvetve küzdenek, mert személyekhez kötik a megváltoztathatatlan erkölcsi követelményeket. Az erkölcs manapság úgy változik, ahogy egy-egy politikai szereplő vagy irányelv iránti személyes szimpátia… És ez az emberi fajra, valamint megmaradt nemzetünkre végzetes, mert elporladt a kötőanyag, azaz, a keresztény hit és erkölcs, amely nélkül a magyar a művelt Nyugat szintjére süllyed(t).

Minden esetre, aki kitalálta és levezényelte ezt a két hete tartó cirkuszt, az igen jól ismeri és remekül használja a magyarokat a saját érdekében. Hiszen, valós problémák mentén terelgeti és generálja a közhangulatot egészen a lincshangulatig, így terelve el a figyelmet azokról a dolgokról, amelyek valóban fontosak lennének. Nyakunkon a választási kampány, az uniós választás, a háborúk füstje már az orrunkat marja, a nemzet pedig, még mindig azon vitatkozik, hogy melyik politikus miben hibázott, hányszor hazudik másodpercenként és milyen vagyon halmozott fel… aki viszont az igazat pedzegeti ott, ahol lehetőséget kap rá, azt a nép, árulónak és akasztásra méltónak ítéli. Ilyen a világ, ilyenek a politikusok, és ilyenek vagyunk mi, azaz, a nép.

Mert a nép nem más, mint magát kikerülhetetlennek, fontosnak, meghatározó erőnek tartó esetlen, poros marionettfigura, amit úgy mozgat a politika, ahogyan a kedve tartja. Az erkölcsi tartás csupán a zsinór, amellyel szellemi tartalom nélkül mozgásba lehet hozni a bábut, azaz, a társadalmat. A hite a másik zsinór, a véleménye egy harmadik… és így tovább.

És ez, nem csak most, két hete van így. Mindig így volt. Utoljára talán, Székely Dózsa György vagy Rákóczi Máriás zászlaja alatt harcolt ez a nép a saját érdekében… azóta csak a máséban vagyunk kénytelenek egymásnak esni, ha erre a politika megteremti a feltételeket, és némi gyűlöletkampánnyal felcsigázza a közhangulatot. A közösségi oldalak pedig, nem kis bevételt tudhatva magukénak, teret adnak minden ostobaságnak.. mert emberi jog ma már a hülyeség is.

És közben tovább folyik az embertelenség, a háború, a gyűlölködés, a keresztényellenesség, a pedofília elfogadtatásának a folyamata, a beteges magatartások természetessé válása, a keresztényellenesség, a sátánizmus és a pénzért bármit feladó szemforgatók féktelen gazdagodása, a gyermekkereskedelem, a pénzmosás....

Újra vizsgázott tehát, a magyar társadalom és újra hagyta magát megosztani. Újra pártelkötelezettként, és nem a józanészre hallgatva vonta le saját, botor következtetéseit a történtekről, és újra besétált a politika nemtelen és aljas csapdájába.

Vannak, akik jól járnak ezzel, mert hatalmas pénzekért, megafonba ordítva hülyítik a népet, előírt, kötelező szöveggel... és van, aki elmondja az igazat, de az ő hangját elnyomja annak a bölcs nemzedéknek üvöltése, amely mindent is, mindenkinél jobban tud, a piaci beszélgetések, az SZTK-ban, injekcióra várás közben a „jól értesültek” pletykálkodásából, a templom előtti tere-fere vagy a kocsmai filozófiaórák nyomán. Majd a jelen eseményeit meglehetősen sajátos erkölcsi magaslatokból szemlélve és megítélve teszik közzé büszkén a leghülyébb és legelvetemültebb véleményeket is, ellentmondást nem tűrve. Ezen események a hátterére senki nem kíváncsi az önmagukkal elégedett "bölcsek" közül, mert nem is sejtik, hogy van olyan… hiszen, ha az újság megírja, akkor az úgy az van. Ha a kedvenc politikus mondja, akkor is úgy van. És a nép, mint a jó cirkuszi ló a produkció után, hangosan, büszkén és jóízűen elropogtatja a megérdemelt kockacukrot, és jól esik neki, ha megpacskolják a hátát - elismerésül a bűn melletti kiállásáért.  

Talán ettől az elvi, szellemi „sokszínűségtől”, ettől a tőről metszett OPNI-s hangulattól vagyunk elpusztíthatatlanok, mi magyarok. Mert bármilyen szellemiségű világ jön, ebben az országban, mindig lesz követője a legelmebetegebb vagy legembertelenebb szellemisségnek is… és ezáltal, mindig marad néhány magyar a Kárpátok gyűrűjében… Csupán csak a minőség változik.

Stoffán György