Egyre megdöbbentőbb események, emberi hozzáállások, vélemények kerültek napvilágra. Az emberi ostobaság, a tudálékos, hamis információk alapján ítélkezők önhittsége, a minden résen beszűrődő európai erkölcstelenség, a külső és belső keresztényellenesség különböző formái, mind-mind megmutatták visszataszító arcukat az elmúlt napokban.
Politizálhat-e a pap?
Újra liberális, kommunista támadási lehetőséggé vált a kérdés: Szabad-e a papoknak politizálniuk a szószékről? A válasz igen egyszerű, hiszen ma mindenki, mindenhol politizál akkor is, ha idézi a Szentírásból Jézus szavait, vagy ellenzi a gyermekgyilkosságot úgy a fronton, mint a nőgyógyászaton. Mert van ahol bűnnek tekinthető a gyilkosság, másutt viszont 4-5000 gyermek elpusztítása, vagy 1,5 millió magzat megölése sem baj. Tehát, amikor a pap a szeretet krisztusi parancsát hirdeti a szószékről, máris politizál. Amikor a család szentségéről, a férfi és a nő házasságáról, a gyermekvállalásról beszél, akkor is politizál, mert az aberrációt politikai szinten űzik az Unióban, de mindenhol, így hazánkban is ott vannak azok a ma még titkolt, rejtett sejtecskék, amelyekből idővel egy általános, politikailag és törvényesen is támogatott, beteges világkép alakul ki. És a pap akkor is politizál, amikor a háború pusztításáról beszél, a béke megteremtését sürgeti és elítél minden olyan háborús felet, amely fél fegyvert fog ártatlan embertársaira gazdasági előnyök megszerzése érdekében. A pap kötelessége az erkölcsi értékek, a krisztusi parancsok, a Teremtés logikája szerinti emberi lét igazságainak megismertetése, az emberi élet védelme, a népek Isten felé vezetése, a lelkiismeret felélesztése… tehát, a mai politika világában és annak ellenére, népek és nemzetek normalitásra és az üdvösség útjára vezetése. Hiszen, a világ ma a kereszténység biztonságos, szereteten alapuló szellemiségét elhagyta és a hazugság, az önzés, a kapzsiság és az embertelenség vált elfogadottá, törvényekkel alátámasztottá, megkövetelt politikává. A papnak tehát, kötelessége hirdetni Isten országát, de ezzel akarva, akaratlanul is politizál. Ám, a pap nem pártok és eszmék mentén teszi ezt, hanem Isten parancsának eleget téve. Mert pap… és ez a dolga, ez a hivatása, ezt várja el tőle Isten, Aki meghívta őt erre a pályára.
Szent Anna-réti jámbor gyűlölködők
Azoknak viszont, akik kereszténynek vallják magukat, Krisztusban egységesnek kéne lenniük, de nem azok. Jó példa volt erre a már több írásomban is említett kápolnaszentelés, amely miatt végtelenül ostoba és értetlen, jámbor „keresztények” hangos keresztényellenességet tanúsítottak. Felépült egy engesztelő kápolna a budai hegyekben. Nyolcvan évvel ezelőtt egy apáca látomása elterjedt az egyházban, és ezt a látomást ugyan nem ismerte el az egyház, de a jámbor híveknek engedve, két hercegprímás áldását adta a kápolna megépítésére. Azonban, a háború és a kommunizmus magát az építkezést megakadályozta. A kápolnaépítés az elmúlt harminchárom évben is elmaradt, de az emberek nem felejtették el, létrehozásának szükséges voltát. A jelenlegi háborúk és a békétlenség, a Magyarországot ért súlyos politikai támadások arra figyelmeztettek, hogy akár hihető, akár nem az a bizonyos látomás, fel kell építeni az engesztelő kápolnát, amelyben, és amelynek környékén mindazok, akik hitelesnek vélik, és akik nem vélik annak a nővér álmát, imádkozhassanak Isten szabad ege alatt Máriához, a Magyarok Nagyasszonyához. És a kápolna elkészült, Magyarország prímás érseke pedig felszentelte (mások szerint megáldotta) azt. A többség örömmel üdvözölte ezt a tényt, de a belső, akaratukon kívül is keresztényellenesek, akik elszánt és mindenki ellen, aki nem az ő botor képzelgéseiket támogatja, s gyűlölködve ítélkeznek Isten nevében azok fölött, akik harcoltak a kápolnáért, de nem a nővér által megadott tervek szerint építették föl az apró istenházát. Még magát a prímást is ócsárolva emlegetik, noha a kápolna áll. Így válik keresztényellenessé a jó szándék, így lesz sátánivá egy magán-kinyilatkoztatás még nyolcvan év után is gyűlölködést generálva. Mert ma mindenki okosnak, bölcsnek és sok esetben isteni gondolkodásúnak képzeli magát, miközben olyan súlyos károkat okoznak a Magyar Katolikus Egyháznak, mint a világegyháznak a mai Vatikán. Mert, hát ott is van baj, elég…
A makói Betlehem
A társadalom ítélőképessége a pártok gyűlöletkampányának függvénye. Balos és magát jobboldalinak nevező pártok mentek neki Orbán Viktornak azért, mert egy EU-s döntésben nem vétózott, hanem nem vett részt a döntésben, elhagyta a termet. Ezt árulásnak, meghunyászkodásnak, megvásároltságnak igyekeznek beállítani olyan politikai erők, amelyek többszörösen elárulták már a nemzetet, a hazát, a kereszténységet… A társadalom egy része, sok Fideszes is haraggal, dühvel posztolt a brüsszeli kivonulás miatt, noha Orbán Viktor azt tette, amit egy úriember tehet ilyen zsákutcában. Nem vesz részt a bohóckodásban. A társadalom azonban súlyos szereptévesztésben van, s emellett a valóság sem érdekli. Csak pártokban hisz, pártelnökök hazudozásai után megy, vallási vezetőit megtagadja, és sok esetben, mint azt ezen a héten láttuk a híradásokban, Istennél is okosabbnak képzeli magát. És ez baj!
Azt, hogy mi zavarta meg ennyire a társadalom eszét, nem nehéz megmondani: a rend hiánya, azoknak az intézményrendszereknek a kuszasága, amelyek eddig biztonságot adtak, s az, hogy ma bárki „kiposztolhatja” saját gondolatait a közösségi oldalakon, mint a „legtökéletesebb gondolatokat”. Nincs tisztelettudás, nincs a másik ember iránt szeretet, megértés és nincs alázat senkiben. A kapitalizmus, a nihilizmus, az Isten nélküliség és a szeretetlenség világát éljük, ami végzetes lesz, ha nem változunk, nem változtatunk.
Advent van… nem a karácsonyi vásárok ideje, nem a rongyrázás, és nem az önzés, a magamutogatás ideje, hanem a várakozásé. Jézusra, az Üdvözítőre várás csodálatos ideje, amelyben lehetőséget kap az ember újra és újra – mint a Nagyböjt időszakában is – arra, hogy magába nézzen, bűnbánatot tartson és igyekezzék megváltozni. Igyekezzék jóvá válni és meghallgatni a „politizáló” papot. Vagy felsétálni a Szent Anna-rétre…
Stoffán
György