Igen szimpatikusak azok az állami intézkedések, amelyeket – látszólag
– a család, az ifjúság, és ezzel a magyar jövő biztonsága érdekében vezet be a
kormány. Az is figyelemre méltó, hogy az állam elnöke is sokat beszél a
népsűrűség csökkenésének veszélyeiről, a gyermekvállalás fontosságáról. Az
azonban, hogy minden, e témában elhangzó beszéd, e kérdéssel foglalkozó
konferencia gazdasági és pénzügyi szempontokat sorol fel, és nem hallunk a
leglényegesebbekről, mint az erkölcsi nevelés, a gyermeki lélek nevelése, a
család szerepe a gyermek fejlődésében vagy a hitre nevelés kérdése.
Kereszténységünket hangoztatjuk lépten-nyomon, de a Biblia
gyermekneveléssel, egyáltalán, a gyermekekkel foglalkozó részeiről, azok
intéseiről és tanácsairól egyetlen szó sem hangzik el sem a konferenciákon, sem
pedig az oktatással összefüggő vitatémákban. Mert nem elég, ha a családot, mint
a társadalom alapját, pénzzel támogatja az állam, hiszen a pénz nem része a
fejlődéslélektannak, a gyermek szellemi és lelki fejlődésének.
A hazai demokrácia felfogás és annak gyakorlata nagymértékben árt mind a családra, mind a gyermeknevelésre, mind az oktatás terén, hiszen olyan szabályokat tesz kötelezővé, és olyan feltételeket szab, amelyek ellenkeznek a hagyományos családra, annak lehetőségeire és a támogatások elérésére nézve. A kapitalista nézetek felülírják a normalitást és a teremtés logikáját, mert egyrészt kötelezően elszakítják a családi élet kötelékéből a gyermeket, kötelezővé téve három éves kortól az óvodát, másrészt hátrányos helyzetbe hozzák azokat a fiatalokat, akik valóban részei akarnak lenni az épülő és fejlődő ország megvalósításának. Magyarán, az értelmiségi fiatalok kerültek hátrányba. De erről később.
A gyermeki lélek fejlődését először a család biztosítja, hiszen az apa és az anya mintegy istenkép rögződik a gyermekben. Rájuk számíthat, hozzájuk rohan, ha bajt érez, ha segítségre van szüksége. Ennek megértésére azonban fel kell készíteni a szülőt, és tudnia kell a mindkét teremtésben résztvevőnek, hogy mit vállalnak, amikor gyermeket vállalnak, és az érzéseiken túl melyek azok a kötelességek, amelyek életre szólóak, amint megfogan az új élet. Tehát, amikor a családvédelemről, a család fontosságáról értekeznek a mai ország vezetők, akkor nem lehet elsőrendű az anyagiak említése, hanem azokat a képzéseket kell megszervezni, amelyek a mai fiatalságot felkészültté teszik a családalapításra, a gyermekvállalásra. Olyan embereket kell találni, akik a keresztény szellemiséget és tanítást adják át és ismertetik föl ennek a fontosságát a magyar család létrejöttének alapfeltételeként. Mindez, korábban természetes volt és nem kellett külön oktatni, de a kommunista diktatúra negyven éve és a rendszerváltottnak nevezett korszak harminchárom éve olyan drámai rombolást hajtott végre a társadalom erkölcsi érzékét, önvédelmi reflexét tekintve, amilyen rombolást eddig egyetlen történelmi időszakból sem ismerünk. Az alapoknál kell kezdenünk tehát, a társadalom alapjának, azaz, a családnak a felépítését.
A mai kor gyermekeinek többsége nem abban a családban nevelkedik, amelybe beleszületett, hanem egy-egy törést elszenvedve – és egy életen keresztül hordozva annak káros lelki következményeit –, családi háborúkban nőnek fel. Tudunk rengeteg olyan gyermekről, aki szívesebben van az iskolában, mint otthon! A szülő szerepét és kötelezettségeit tehát, már gyermekkorban, az iskolában kellene oktatni, a házasság szentségének a megismertetése mellett. Keresztény emberként, keresztény országban ez alapvető ismeretanyag kellene, hogy legyen.
A gyermekek védelme tehát nem az anyagiakon és a családok
pénzügyi támogatásán, nem a későn jött állami felismeréseken alapul, hanem az
erkölcsi és lelki nevelésen, amelyben ma a gyermekeknek nincs részük. Hiszen,
minden médiumban arról hallanak fiataljaink, hogy a jólét, az önmaga
megvalósítása és a kézzelfogható érték jelentik az élet értelmét. Nincsenek
ifjúsági körök, és még az egyházi iskolákban is hiányzik például, a cserkész
közösség, amelyet az emberi értékek átadására alapított
Robert
Baden-Powell. Közösségi élet nélkül pedig, a gyermek nem tanulja meg az
egymással szemben gyakorlandó megértést, alázatot, tiszteletet, az egymásért
való felelősségvállalást. A modernnek nevezett, valójában viszont kiüresedett gyermeknevelési
módszerek, pszichológusok ostoba és lelki tartalom nélküli tanácsai még
mélyebbre sodorják a jövőt, azaz, a gyermekek, a fiatalok nevelését, lelki és
szellemi fejlődését, mert ellenzik az engedelmességre, a kötelességtudatra, a
hazaszeretetre, a szülői és tanári tiszteletre nevelést. Ellenben, előtérbe
állítják a gyermekek jogait, szabadságát, az önbecsülést, és ezzel mindenki más
lebecsülését. A gyermekvédelem tehát, nem pénzben, nem politikai nézetekben
kifejezhető, ám a valós érték iránti igényesség fejlesztéséről, a lelki
feltöltődésről, a hitről etc… nem esik szó, sem az állami intézkedések, sem az Elnök
Asszony konferenciáinak programjában.
A gyermeknevelés mellett ma a gyermekvállalás a fő téma, mert a demográfiai mutatók siralmas jövőt tárnak elénk. Itt azonban több kérdés is felvetődik. Elsőként az oktatás kérdése ismét. Hiszen ma nincs olyan állami iskola, amely valós értékeket, klasszikus műveltséget adna végzősei kezébe. Ennek az oka pedig nem más, mint az, hogy kapitalista szellemben, az oktatási intézményeket úgy kezeli az oktatási kormányzat, mint a termelőüzemeket. Ez vonatkozik a szakmai képzéssel foglalkozó Szakképzési Centrumokra is, ahol a vezetők anyagi jólétének előtérbe helyezése mellett például, olyan szakmák oktatását szüntetik meg, amelyekre a magyar gazdaság hosszútávon számít (turisztika, vendéglátás)… de nekik túl drága a szakmai képzés, a szakmai gyakorlat…
Ám, maradjunk a gyermekvállalás kérdésénél. Hiába hirdetjük nagyhangon a családtámogatásokat – és itt térek vissza az értelmiségi, magyar, keresztény fiatalok hátrányos helyzetére! –, ha ezeket a támogatásokat nem minden család kaphatja meg, s főleg azok maradnak ki, akik fiatalon is vállalják a családalapítást, annak minden – ma Magyarországon súlyos – terhével együtt. Vannak családok, amelyekben az édesanya a diploma megszerzése után három és fél év alatt, három apróságnak adott életet, de, mert nincs egyéves munkaviszonya, nem jár neki a TB. Vagy: Nem kaphattak hasonló esetben a fiatalok babaváró hitelt, mert az édesanyának nem volt munkaviszonya az egyetem után (Gyesen volt!), az édesapának pedig, mivel nappali egyetemre járt, nem lehetett határozatlan idejű munkaszerződése. Érdekes mindemellett, hogy a diákhitelt felvehették volna, mert akkor az egyetem is munkaviszonynak számít... Sok fiatal ezért és hasonló átgondolatlan intézkedés miatt nem vállal gyermeket. Mások, az egyetem elvégzése után, az ilyen megalázó tények okán nem itthon képzelik el nagycsaládosan sem a jövőt. Persze, mindenki elégedett és ország-világ jár hozzánk a családtámogatásokat megcsodálva, de a fent írt „apró problémákról” hallgat a média, és nem került szóba ezekből semmi a kormányüléseken sem, ahogyan az Elnök Asszony is hallgat e rendkívül fontos, törvénymódosításokért kiáltó ügyekről. Csak csodálkozunk azon, hogy miért megy el a fiatal, magyar, keresztény értelmiségi is. Mindez talán azért fordulhat elő, mert a pénz-centrikus gondolkodás és a kapitalista szemlélet már nem engedi a keresztényi elvek hangoztatását, és tanítását. Hiszen a kapitalizmus homlokegyenest ellenkezik a keresztény tanítással. A Biblia mintegy 600 helyen foglalkozik a gyermekneveléssel, a családdal, és azon kötelességekkel, amelyek ezzel összefüggnek. Ezek közül hadd idézzek egyet, amely a legfontosabb, és amelyben minden kötelességünk benne foglaltatik:
„Ezután, kisgyermekeket vittek Hozzá, hogy megérintse őket. Amikor a tanítványok ezt meglátták, rájuk szóltak, Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba.” (Lk, 18. 15-17.)
Keresztény országban, református kormány és református államelnök regnálása idején, azt gondolom, elsőrendű volna a keresztény magyar fiatalság és család kinevelése ahhoz, hogy keresztény magyar jövőt építhessünk… és egyáltalán – megmaradjon ez a nemzet.
Stoffán
György