Augusztus
20-a minden évben új és még újabb gondolatokra ébreszt. És minden évben van egy
esemény, amely az ünnepet valóságos és igazi ünneppé teszi a lelkemben: az
ünnepi szentmise a Bazilika előtt.
Ez
az egyetlen méltó megemlékezés, hiszen Szent István óta minden megváltozott. Semmi
más nincs már abból, amit a nagy államlapító király megálmodott, aminek az
alapjait lefektette. A mai politikusoknak és a politikának semmi köze nincs
Szent Istvánhoz azon kívül, hogy ők is magyar állampolgárok, kis létszámban még
magyarok is, és még csekélyebb számban keresztények.
Tehát,
ami megmaradt az államalapításból, a nemességből, az ország határaiból, a törvényekből
és a kereszténységből, az nem más, mint az esztergomi érsek folytonossága, az
általa e nagy ünnepen bemutatott szentmise, és az a felmérhetetlen felelősség,
amely Erdő Péter bíboros, prímás, Esztergom-Budapesti érseket éppen úgy
kötelezi, mint – egy-két kivétellel – elődeit. Ez a felelősség pedig, nem más,
mint a magyarság és kereszténység egységének a fenntartása, és a legnehezebb
időkben is a nemzet mellett állás. Ilyen nehéz időket élünk ma is. S talán
nehezebbek ezek az idők, mint amilyenek Mindszenty életében voltak. Nehezebb a
feladat is, hiszen nem csak egy politikai hatalom igyekszik ma a kereszténységet
és a magyarságot felszámolni, hanem a világ vezetőinek és a társadalmaknak jó része
küzd az igazság, a kereszténység, a teremtés logikája és a magyar nemzet ellen.
Ebben a hatalmas küzdelemben maradt egyetlen és Szent István óta állandó védelmezője
ennek a népnek: az esztergomi érsek, aki egyedül méltó arra, hogy szót emeljen
a nemzetért, a keresztény hitért, az erkölcsi romlás ellen, és nemzetünk
megmaradása érdekében. Mert az esztergomi érsek az egyetlen, aki a Szent István-i
folyamatosságot képviseli. Ma már nem első zászlósúrként, nem politikai
hatalmat is gyakorló főpapként, hiszen munkájában akadályozott királyunk nincs,
s az egyházat a liberalizmus célkitűzésének megfelelően, különválasztották az
államtól. Ez utóbbi tény által, a politikában megszűnt az erkölcsi irányítás, ami
egy évszázada jól látható módon rányomja bélyegét az európai országokra… köztük
hazánkra is.
Erdő Péter bíboros, prímás ma mégis első zászlósúr volt, mint
minden Szent István napon. Magának az államalapító szent királynak az első
zászlósura, aki megismételte országunk felajánlását, aki ezer évet, az ezeréves
hitet és egyházat képviselte. Ma, Magyarországon egyedüliként felhatalmazva
erre, Szent István által!
A
fentiek okán, jó volt ma ismét látni az ünneplő magyar keresztény tömeget a Szent
István bazilika előtt, jó volt látni a magyar bíborost, püspökeinket és a papságot,
jó volt látni Őszentsége II. Tavadroszt, a velünk ünneplő kopt pápát. És jó volt hallani Kassa
érsekét, Őeminenciája Bernard Bobert, aki – a történelmi – Magyarország bíborosának
meghívására jött le Kassáról Budapestre, és a Krisztus-i szellemben való megbékélésről
és Szent István tiszteletéről beszélt.
Az
ünnepi nagymise tehát, ismét feltöltötte a magyarságot, erőt adott a várható és
nem sok jóval kecsegtető jövő túlélésére, megerősítette a hitet, az Isten
iránti alázatot, felszólított a bűnbánatra és kérte a Boldogasszonyt, hogy
védje meg hűséges magyarjait a Szent István alapította Magyarországban, Mária
országában. Mert 2023. augusztus 20-án, a Bazilika előtt jelen volt a
szentmisében Krisztus, jelen volt jobbjával a Szent Király, és jelen volt az egyetlen
magyar történelmi folyamatosságot jelentő és biztosító személy, az esztergomi
érsek. És jelen volt a nemzet, s együtt imádkozott a Felvidék, a Délvidék,
Erdély és a Partium s együtt énekelték Máriának, Máriához: „Nagyasszonyunk,
hazánk reménye”… „Magyarországról, édes hazánkról, ne feledkezzél el, szegény
magyarokról!” ,,,, és ez tette ismét igaz magyar ünneppé Szent István napját…
Stoffán
György
