Három éve írtam Neked Hodász András, és nem hallgattál rám, most pedig, elhagyni készülsz a papi hivatást. Pont most, amikor a legnagyobbá válik a baj, amikor jó papokra és akár vértanúkra is szükség van, szükség lesz. Kinek nem mondasz igazat Hodász András? Istennek, magadnak, a rád bízott népednek vagy a Bíboros úrnak? Vonulj el egy csendes kolostorba, kérj tanácsot olyan nagyszerű paptól, püspöktől, akit becsülsz - ha egyáltalán becsülsz még valakit ebben a világban, önmagadon kívül. Javasolnám Barsi Balázs ferences atyát... És ne szerepelj felkérésre, pénzért vagy ki tudja milyen elgondolás alapján, mert a celebeskedéssel ártasz Hodász fiam! Ártasz és ezzel a Szentlélek ellen vétesz, amiben ebben nincs bocsánat - akár hiszed, amit Jézus tanít, akár nem hiszed. Hodász András! Mindenkinek vannak ilyen-olyan maradandó élményei, de a megbocsájtás és a megtisztulás Krisztusban, mindig új lehetőségeket ad. Nézz a lelked mélyére, és bizonyára maradt ott hit, Krisztusba vetett remény, Isten iránti elkötelezettség. És hidd el Fiam! Nem az egyház engedte el a hívő nép kezét, hanem Te, most... azzal, hogy a szétvert nyájat Te is elhagyod... Ne tedd! Vonulj el egy kolostor öreg falai közé, és keresd meg azokat, akik ott éltek, akiket onnan vittek el mert nem hagyták el a népüket, vagy akiket ott öltek meg mert nem tagadták meg az Urat... És szorítsd magadhoz a rózsafüzért, kapaszkodj meg égi Édesanyád, Mária köntösébe, és meglátod, megsimogatja a Te fejedet is, mint tette Szent Fiával a születésénél, Betlehemben... s halálában a kereszt alatt, a Golgotán... András! Ne add el a lelkedet, hiszen a legnagyobb erők állnak mögéd, ha szabad akaratodból, hittel kéred... És nem a súlyosan megtévedt teológusnőre, Perintfalvira, a politikában léket kapott Lukácsira gondolok. Nem!
Az égiekre gondolok András. Jézus Krisztusra gondolok, aki a bénát és a vakot is meggyógyította, aki kiűzte az ördögöt a megszállottból... aki érted is vállalta a szenvedést és Neked is megmutatta, hogy a halált is le tudja győzni... Mi ahhoz képest a kérés, hogy megtámadott hitedet helyreállítsa és erőt adjon a hitben Neked, felszentelt szolgájának. Ne az intézményrendszerrel foglalkozz, hanem a lelkekkel, hiszen Te mutatod be a Szent Áldozatot, nem a templomtatarozók, a restaurátorok...! Te a domboldalon is pap (mindörökké!)... és a híveid, az egyház maga!
Az alábbi, két évvel ezelőtt Neked írott levelemet pedig, a fentiekkel együtt gondold át, kérlek... Én nem tudok érted többet tenni, mint ezt a levelet megírtam Hozzád és imádkozom érted.
András! Isten áldjon!
- Nemzeti Napló - 2023. 02. 15. - Stoffán György ny. főszerk.
***
Nehéz megtalálnom a megfelelő megszólítást, mert nem vagy sem tisztelendő, sem úr. Így szívem szerint azt írnám, hogy "Édes Öcsém", ám ez papságoddal szemben tiszteletlenség volna részemről még akkor is, ha ezt a közöttünk lévő korkülönbség meg is engedné a nekem.
Maradok tehát a „Megtévedt András Testvérem!” - megszólításnál. Mert remélem, hogy viselkedésed és metalitásod csak fiatal korodnak tudható, nem pedig valamilyen, mai világunkra jellemző torz és téves, de általad ab ovo gyakorolt és elfogadott eszmének, szellemiségnek.
Miért is ültem a klaviatúra elé, s miért fogalmazom meg szeretettel gondolataimat feléd? Nos, ha egy egyszerű liberális utcai tüntető lennél, nem tenném, hiszen vannak szintek, amelyekre normális ember – egy szint fölött – nem képes lesüllyedni. Te azonban az egyház felszentel papja vagy, ami nem csak lehetőséget nyújt számodra, hanem kötelezettségeket is ró Rád. Ilyen kötelezettség az evangelizálás, a nemzetmegtartás, hiszen Mária országban működsz papként, s ez még hangsúlyosabbá teszi hivatásodat és annak elvárható tisztaságát.
Forradalmárkodás nem a Te feladatod! Te azonban forradalmárkodsz, és olyan elvek és szellemiség mellé álltál az elmúlt időben, amely szellemiség egy évszázad óta rombol, és mágnesként szippantja magához a magyar fiatalságot, mételyezi a magyar keresztények lelkét.
Olyan szellemiség mellé álltál, amely egyházunkat és minden keresztény egyházat ellenségének tekint, és paptestvéreidet százával kínozta, ölte, alázta meg a múltban és teszi ezt napjainkban is. Olyan szellemiség mellé álltál, amely helyesnek és normálisnak tartja a magzatgyilkosságot, támadja az időseket, vádolja és rágalmazza a kormányt, amely bár a nemzetközi politika és a világkormány miatt kényszerpályán kénytelen mozogni, mégis „elmegy a falig”, ha a magyar nemzet érdekeiről van szó.
Te magad is – Megtévedt Testvérem –, a magyar nemzet ellen támadtál, amikor Trianonról volt szó, s mintha vak lennél, úgy támogatod a migrációt, mert nem akarod látni mit jelent ez a keresztény európai kultúra számára, mit jelent ez a jövő emberiségének életlehetőségeit tekintve. Marxot idézel a prédikációdban, s az igazságot nem ismerve – el nem ismerve – mint egy ostoba óvodás vagy egy fizetett gerinc nélküli ügynök, támogatsz mindent, ami hívő magyar néped, egyházunk és ellened is zajlik a világban.
Beálltál azoknak a papoknak a sorába, akik nem harangoznak Trianon 100. évfordulóján, akik gyermekekre hivatkozva, de gyermekeket megsarcolva idézgetnek nap, mint nap Jézustól a közösségi oldalakon, s szabadidejüket esendő és megtévesztett nőkkel töltik. Beálltál azoknak a sorába, akik torz, liberális és kommunista politikai nézeteiket Róma püspökének tömjénezésével ködösítik, s fogadtatják el, miközben a magyar nemzet felszámolására, a katolikus egyház megsemmisítésére törekszenek. Ne tedd!
Mint fiatal lázadó ember, nem is gondolsz arra, hogy voltak ilyenek, mint Te, akik szervezetileg működtek együtt a kommunista diktatúrával, s a zsíros plébániák reményében paptársaikat árulták be, s annak a Casarolinak a keleti politikáját követték, amely nem sokban különbözött a mai vatikáni vezetés romboló ideológiájától. Őket békepapoknak neveztük…
Az az ideológia, amelyet ma Te és néhányan – Magyarországon és Erdélyben –, egyházmegyés és ferences papokként követtek és gyakoroltok, sokkal rosszabb annál a korszaknál, mert akkor tudtuk, hogy kik és milyen okból teszik, amit tesznek. Egy hatalmat szolgáltak, pénzért, előmenetelért, elvtelenül. Közben papok százai szenvedtek a papi működéstől való eltiltás miatt, vagy éppen börtönben, mások segédmunkásként, hajnalonként misézve egy-egy templomban, a hatórás gyári munkakezdés előtt. S ennek a kornak tudható, hogy ma kevesen vagytok, mert az egyházi iskolák beszüntetésével, a szerzetesrendek feloszlatásával, a betegápoló nővérek elkergetésével kezdődött az a korszak, amelyben ma Te vagy az eszköze ugyanannak a világhatalomnak… amely Krisztus ellen támad hörögve, gyűlölettel!
Megtévedt Testvérem! Ne állítsd be magad mártírként, ostoba partnerek ünneplése közben, egy magyarellenes, kereszténygyűlölő politikai párt és Lukácsi Katalin (képünkön, Hodásszal) védelme alatt... hanem fordulj a teremtő Istenhez, fordulj a nagy elődökhöz, s kérd segítségüket, hogy tisztán láthass. És ne hasonlítsd magad Jézushoz, mert Te azokat szolgálod, akik őt keresztre juttatták!
Kapcsold ki a virtuális vatikáni rózsafüzéredet, és morzsolgasd azt az Olvasót, amit plébániádon találtál… s a fiatalos hévedet, amely modernizálni, újítani akar, fordítsd az emberekkel való kapcsolat felvételére, a krisztusi igazságok terjesztésére, s meríts abból az alázatból, amelyet az elmúlt száz év vértanú papjai, püspökei hagytak Rád is… mindannyiunkra! Légy csendes, híveit szerető és megnyugtató, egyszerű lelkipásztor. S ne kürtöltess magad előtt, mint a farizeusok, ha adsz, ha imádkozol… s légy jókedvű, ha böjtölsz! És kövesd Jézust, ne azokat, akik támadják Őt. Mert csak Rajta keresztül juthatunk a mennyek országába! … de ezt Te is tudod…
Stoffán György