Jubileumi ünnepség az Egyetemi Katolikus Gimnáziumban (+ képgaléria)

A magyar iskolatörténet egyik méltán nagyhírű oskolája, a Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium és Kollégium újraindulásának 25., alapításának 335. évfordulóját ünnepelték a vízivárosi Szent Anna templomban és magában az intézményben. A sok szenvedést és megpróbáltatást átélt, de ma – Istennek hála – zavartalanul működő gimnázium, alapítása óta számtalan nagyszerű tudóst, politikust, közéleti személyiséget adott a nemzetnek.

Csak néhány név: Semmelweis Ignác, az édesanyák megmentője, gróf Andrássy Gyula miniszterelnök, Kállay Miklós miniszterelnök, báró Eötvös József író, vallás- és közoktatásügyi miniszter vagy éppen Nagysándor József és Török Ignác aradi vértanú honvédtábornokok.

Az iskolát, Buda törökök alól való felszabadítása után Széchény György esztergomi érsek 1687. március 19-én alapította magánvagyonából, Academicum et Universitatis Collegium, magyarul Főiskola és Egyetemi Gimnázium néven. A történelem nem volt kegyes az intézményhez, hiszen II. József, a szabadságharcok, és a kommunista elnyomás hol megszüntette, hol áttelepítette, hol pedig betiltotta az iskola működését. Istennel azonban nem lehet háborúzni, így minden megpróbáltatás után, újult erővel és energiával folytatták a tanítást, a katolikus és nemzeti elkötelezettségű ifjúság nevelését.

 

A kommunista diktatúra is kegyetlenül elbánt az intézménnyel, s az egyházi iskolák megszüntetésekor az Egyetemi Katolikus Gimnázium működési engedélyét is megvonták. 1949. augusztus 31-én államosították a gimnáziumot.

 

A rendszerváltást követően, hosszú pereskedés után, 1994 januárjában az egyház végre visszakapta jogos tulajdonát, amelyben 1997-től újra megindulhatott a keresztény tanítás-nevelés, abban a szellemben, amely szellemiséget az alapítólevélben Széchény György, alapító esztergomi érsek meghatározott.

 

Az alapítás és az újra indulás jubileumi szentmiséjét az alapító prímás mai utóda, dr. Erdő Péter Esztergom-budapesti érsek, prímás celebrálta. Az alsóvízivárosi Szent Anna templom megtelt diákokkal és tanáraikkal, valamint az együtt ünneplő közéleti személyiségekkel, vendégekkel, akik az ünnep lényegét átérezve hallgatták végig a Bíboros beszédét. Ebből idézünk néhány gondolatot:   

 

„Jézus az igazságot akarja átadni nekünk, a legfontosabb igazságot, azt, hogy mit kell hinnünk és cselekednünk, hogy boldogok lehessünk. Ennek az útját mutatja meg. Ma is mindenki, aki felelősséggel tanít, legyen az szülő vagy legyen hivatásos pedagógus, elsősorban ezt kell, hogy átadja a hallgatóknak, a diákoknak, hogy hogyan lehetünk boldogok, és ennek van ezer részlete a közösség szempontjából, a saját egyéni életünkben vannak szakmai ismeretek, amelyek segítenek abban, hogy megoldjuk az emberiség nagy problémáit. És nehogy azt higgyétek, hogy ez valamiféle távoli dolog csak, mert mondjuk egy olyan órán, ami a természetvédelemmel foglalkozik. Hát azért tanítják a mai pedagógus nemzedékek a fiatalokat, mert neki kell majd azt megoldani. Csak hát persze hallgatni is lehet sokféleképpen a tanítást. (…) Szóval van ebben valami, hogy a tanár is át akarja adni azt, amit rábízott akár az oktatásnak a rendszere, akár az emberiség, de az is igaz, hogy át kell venni, valamilyen módon, valamilyen szinten át kell venni. (…) Lehet, hogy nem a legszórakoztatóbb az óra, de hogy miért tanítják ezt nekünk, miért akarják, hogy a mi generációnk ezt átvegye, mit kell nekünk majd kezdeni ezzel? És akkor kiderül, hogy mi magunk találunk benne olyan kérdéseket, amit majd igenis nekünk kell valahogyan megoldani. És attól kezdve megvan a kreativitás, megvan az ismeretek továbbadása, és megvan az az egység, ami különös hivatása a katolikus iskolának, mert nem csak az egyes tárgyakból kell eligazodnunk, hanem az életben. Tehát nekünk az is fontos, hogy Isten színe előtt az egész emberi élet hivatásának a keretében lássuk mindazt, amit tanulunk, mindazt, amit megkapunk a képzésünk során. Ebben pedig a katolikus iskola egy nagyszerű lehetőség. (…)”

 

A katolikus újságíró számára öröm, amikor a magyar keresztény oktatás kiemelkedő intézményeinek alapításáról, évszázados működéséről és eredményeiről tudósíthat. Mert abban, hogy ezek az intézmények sok szenvedés és megpróbáltatás után, ma is teljesíthetik hivatásukat, feladatukat, benne van a Szent István-i felajánlás, Mária oltalmának nagyszerűsége, és a király, halála előtt, környezetének tett jövendölése is: „A magyar nép az én népem, és az én népem nem vész el a történelem viharaiban!”

 

Stoffán György

Képgaéria: 

Fotó: Lambert Attila/Magyar Kurír