.jpg)
A Sajtóklub című műsor után levelet kapott szerkesztőségünk, amely Bencsik Andrásnak szól. Ám, mert az adás is nyilvános volt, e levelet - írójának engedélyével - közzétesszük. Remélve, hogy az adott téma és az arról alkotott vélemények végre közelíthetnek majd egymáshoz. Egyben szeretnénk itt, a bevezetőben szerkesztőségünk véleményének is hangot adni:
1./ Kisípolt k...aanyázással és egyéb trágár közbeszólásokkal nem hiteles arról beszélni, hogy egy diáklány trágárkodik-e nyilvánosan vagy nem.
2./ Sajnos a Sajtóklubban ugyanannak a katolikus iskolák elleni hangvételnek lehettünk tanúi, mint amelyet az inkriminált felszólalás közvetített a tüntetésen. Ugyanis a katolikus iskolákat, és általában az egyházi iskolákat vádaskodással besározni egy eddig jobboldalinak tartott televíziós műsor keretében, több, mint elgondolkodtató!
3./ Végül megjegyezzük, hogy az a szemlélet, amelyet a Sajtóklub közvetített e műsorban, csak és kifejezetten a kommunista-liberális hisztériának lehet méltó és megfelelő színvonalbeli ellenfele. A normálisan gondolkodó pedagógustársadalom ennél a stílusnál összehasonlíthatatlanul magasabb szinten áll, ezért pedig, sértő mind a normálisan gondolkodó, tisztességes munkát végző pedagógusokra, mind a normálisan gondolkodó és a pedagógusokat segítő polgárokra nézve egy ilyen színvonaltalan és indulatokat keltő televíziós beszélgetés nyilvános adása, kivált úgy, hogy a ma látható helyzet történelmi okozóit és okát meg sem említik. (a szerk.)
***
Tisztelt Bencsik
András!
Nem
tudom, mekkora elkeseredés mondatta Önnel a 2022. október 30-i adásban, hogy „szörnyetegek lepték el a
tanári pályát, akik egy szörnyeteg generációt nevelnek fel”, de akkora biztosan
nem, mint amekkora elkeseredést bennem kiváltott. Miért önti az olajat még a
tűzre? Nem ég még eléggé?? Amikor 1987. augusztus elsején tanárként beléptem
abba az épületbe, ahova magam is jártam egykor, tudtam, hogy nem könnyű utat
választottam magamnak, mégis az „ide nekem az oroszlánt is” érzések
kerülgettek. Már akkor azt ígérte az akkori társadalom, hogy a pedagógusok
megbecsültségén javítani fognak. Azóta eltelt 35 év, és én még mindig azt
gondolom, lehetne nekünk jobb is. De az adás óta feladtam. Az 1990 óta eltelt
évek nem voltak elegendőek ahhoz, hogy Magyarországon az oktatás sínre
kerüljön. Akárki került is hatalomra, legelőször itt akart rendet tenni, de
egyre csak rosszabb lett a helyzet. A lőtéri kutya nem kérdezte meg gyakorló
pedagógusok véleményét a változásról, vagy ha meg is kérdezte, figyelembe már
nem vette. Mindig újabb és újabb NAT-ok jöttek, és azok verziói, de még
egyetlen egyet sem vittünk végig, hogy látnánk, honnan hova lehet általa
eljutni. Kezdem azt gondolni, hogy eddig a legjobb, ami történhetett az
oktatásban 100 év alatt, az az 1978-as Tanterv és Utasítás volt. Ahhoz legalább
igazodni lehetett. A negatív csúcsot a Magyar Bálint-i oktatásvezetés hozta,
amikor erősen a gyermeki jogokra kellett koncentrálni, ami alapból
természetesen minden gyermeket megillet, csak elfelejtették mellétenni a
kötelességeiket is. Pedig ugye állampolgári jogok is vannak, de a törvényeket
be kell tartania mindenkinek. Ma nekem kell igazolnom, ha egy nebuló bukásra
áll, hogy én megtettem mindent, hogy ez ne így legyen! Ha beírok valami
figyelmeztetőt, a következő szünetben a szülő engem kér számon, nem a
gyermekét. Ha rákérdezek a trágárul megszólaló diákomra: otthon mit szólnak, ha
így beszélsz? Tudja mi rá sokszor a válasz? Tudják! Ők is így beszélnek! Aztán
bekapcsolom a tévét, és még az én csatornámon is ki kellene néhány embernek
mosni a száját!
Számtalanszor olvasom,
hogy minek készülnie egy tanárnak, hiszen Petőfi születésnapja nem változik,
minek újra felkészülni, ha azt tanítom. Igen, persze, az nem változik, csak a
gyermek, akinek meg kellene tanítanom, az változik. Amikor integráció címen mindenféle
SNI-s, BTMN-s tanuló bekerül az osztályba… Az egyiket nem lehet írásban
feleltetni, a másikat csak abban lehet. Van, akinek a feladatok megértéséhez
pedagógiai megsegítés szükségeltetik… Nem sorolom. Az ilyen gyermekek nem egy
főnek, hanem kettő esetleg három főnek számítanak az osztályban. Tehát
fizikailag bent ül 14 diák, de számítottan ez már 20 fő. Na, erre kell
felkészülni. A szörnyeteg generációt nem a pedagógusok nevelték fel, hanem mi
együtt. Mi magyarok az oktatáspolitikusokkal, újságírókkal együtt. Az iskola
nem attól lesz egyházi, hogy augusztus elsején átveszi valamelyik felekezet.
Pannonhalma nem lesz egyik napról a másikra egyikből sem. Egyházi iskola nem
kinevezéssel születik, hanem kineveléssel. Nálunk is véletlenszerűen lett pl. katolikus
az egyik iskola, de hárommal nem lett több a vasárnap misére járó gyerekek
létszáma. Pedig ők többet kaphatnak, mint mi az Állami Árvácskák. Pl.
választhatnak tankönyvet is. (Jobban tudják, mi a jó nekik, mint mi az
államiban? Az nehezen hihető, hisz egymás mellett ültünk a főiskolán, ugyanazt
tanultuk! ) Nem akármilyet persze, mint amilyet sokan gondolnak, hanem nyilván
tankönyveket, de nem csak a KELLO által forgalmazottakat. Nem tudok érdemben
szólni mindenről, de a magyar nyelvtankönyvek felsőben például
megtaníthatatlanok. Két évre adja meg a NAT a tananyagot, de nem bontja
évfolyamra. Ezért aztán az embernek néha Mekk Elek jut eszébe, amikor hamarabb
készült el a tető, mint az alap. Majd valaki tartja a négy sarkot, amíg az
alapok hozzáépülnek. Pedig lenne jó tankönyv, Érdemes Tankönyvíró által
kifejlesztve, de sajnos, ő nem a Nemzeti Tankönyvkiadó írója. Kodály országában kivették a listáról a zenei
tagozatos énekkönyveket, és semmilyen sincs helyettük. Ez ügyben még Áder János
közt. elnök úrnak is írtunk a kolléganőmmel, aki Maruzsa államtitkár úrhoz
küldött bennünket. Ő megnyugtatott: semmi gáz! Letölthetővé teszik a
könyveket!! Hát igen, teljesen életszerű, hogy a szülők vagy letöltenek, vagy a
már letöltöttet fénymásolják. Közel 200 oldal. Csak tudnám, a Kodály-tanítvány
Szabó Helga munkájában mi nem kompatibilis a NAT-tal?!
Nagyon sok a baj az
oktatással, eddig egyetlen kormány sem mert érdemben hozzányúlni, csak
foltozgatták. Minden kormány hozzátette a magáét, de egy sem javított rajta. Gúzsba
kötötte, most meg elvárja, hogy elegánsan táncoljon benne mindenki. Lehet, hogy
szörnyekkel van tele az oktatás, de azt kikérem magunknak, hogy miattunk van
így. Sajnos a társadalom, a politika és az újságírás – benne a szörnyekké vált
újságírókkal – tette mindezt!
Az oktatásban a
pedagógusbérek jelentik a legkisebb problémát, bár az is megérne egy misét!
Nagy lendülettel bejelentették, hogy a béremelés utolsó részét rábízzák az
igazgatókra, döntsenek ők. Ezzel persze lehet jó kis feszültséget generálni a
tantestületben. Mi kidolgoztunk egy szempontsort, ami szerint értékelnek
bennünket! Igyekszünk igazságosak lenni! Nem tudtam, sírjak vagy nevessek,
amikor megláttam a szeptemberi bérjegyzékemen a „munkáltatói döntésen alapuló”
illetményemet! BRUTTÓ 19 (azaz tizenkilenc) forint volt. Nettóban az
tizenkettő. És még én jártam jól, mert valaki nem is kapott egyetlen fillért
sem, de talán száz forint fölé sem ment egyikünké sem! Mi ez, ha nem
megalázás?? Pályakezdő ismerősöm nincs 25 éves, nettóban többet keres, mint én
két diplomával, ped. II-ben osztályfőnökként és munkaközösség-vezetőként.
Egyszer az ismerősöm is elmúlik 25 éves! Gondolt arra valaki, hogy hirtelen
mekkorát fog zuhanni a fizetésük? Az életpálya modell azt jelenti, hogy 3
évente nettó 4 ezer Ft körül emelkedik a bérünk! Megnézte valaki a tanárképzők
szeptemberben induló képzéseit? Több helyre van kiírva – legalábbis a Juhász
Gyulán biztosan -, hogy n.i., azaz nem indul. Vajon ha olyan szuper
Magyarországon az oktatás, miért nem jelentkeznek tanárjelöltek? A ponthatár
nem lehet akadály: 280 ponttal szinte mindenhova be lehet(ne) jutni!
Tantestületünk átlagéletkora 55 fölött van. Az én generációm az, amelyik még
elégséges létszámú, de 4 éven belül nyugdíjba megyünk. Ki fog fizikát,
biológiát tanítani? Egy pedagógus képzése minimum 5 év akkor is, ha utána nem
megy tanítani! Utolsó percben vagyunk, nem kellene már érdemben tenni valamit?
Az kevés, hogy szörnyetegnek nevezzük a pedagógustársadalom egy részét! Az csak
olaj a tűzre.
Az emlegetett Sajtóklubot
soha nem hagytam ki eddig, mindig megnéztem. Ezután csak akkor, ha a
szörnyeteggé vált Bencsik András nem lesz benne! Kérem, hagyja abba a
gyűlöletkeltést a pedagógusok ellen! Biztosan vannak közöttünk csapnivaló
emberek, pont úgy, mint bármelyik más hivatásnál, de higgye el, többen vagyunk,
akik korrepetálunk, lelkeket gyógyítunk, országos versenyekre, Éneklő Ifjúság
koncertekre készítünk föl gyerekeket, és bár ezekért jutalmat sem kapunk, nem
sztrájkolunk. Tudom, hogy újságíróként szét fogja szedni a mondanivalómat, pont
erre való egy újságíró, én pedig csak egy magyartanár vagyok! De minden
mondatomat az „érted haragszom, nem ellened” gondolata vezérelt. Béke kellene
már itt is, nem csak a valódi fronton! Köszönöm, ha megértette a gondolataimat!
Dávidné Bartha Szilvia, ének-zene, valamint magyar nyelv- és irodalom tanár