A halott
gyermeke akkor ment apjához, amikorra megbeszélték. Minden héten ugyanakkor,
végezte el a bolti bevásárlást, a patikát, és amit még aktuálisan kellett.
Az utolsó látogatás
előtt a fiú felhívta édesapját, de csak a hangposta jelentkezett. Ezért,
rosszat sejtve igyekezett Békásmegyerre. Apja lakótelepi lakásának ajtajában
rendőr állt… s bent, a hatóság tevékenykedett. A szomszédok hívták ki őket,
mert valami furcsa szag kezdett terjengeni az emeleten…
A halottat elvitték, de ilyenkor nem kezd az ember leltározni… így csak később derült ki lépésről lépésre, hogy az elhunyt kezéről eltűnt a pecsétgyűrű, nyakából lelopták az aranyláncot, s a korábban fiainak megmutatott kicsi dobozkából is eltűnt az a néhány arany ékszer, amit temetésének fedezésére tett félre. A kulcscsomó, az autó pótkulcsa, a bankkártya és a kormányzár kulcsa is köddé vált… És hová mehet ilyenkor a gyászoló, meglopott, halott apjának értékiért? Sehova, hiszen lopni lehet, de a meglopottnak bizonyítania kell, hogy ezek az eltűnt dolgok megvoltak… léteztek.
Így a két testvér nem mehetett sehová panasszal, csak nyugtázták, hogy lám az elembertelenedésnek is vannak mély és még mélyebb bugyrai.
A haláleset után két hónappal azonban érdekes fordulat következett. A fiúk felmentek a békásmegyeri lakásba. Hiába próbálgatták a kulcsot a zárban, nem fordult el. Az ajtót csak becsapta valaki kívülről… bent az asztalon pedig ott volt a kulcscsomó és az autó pótkulcsa… mást nem hozott vissza a hullarabló. Hogy ezt is minek, milyen indíttatásból, azt nem lehet tudni. Ám, legalább többé nem látogatja meg a tett helyszínét, hacsak nem készíttetett kulcsmásolatot…
A helyszínelés alatt senki más nem volt a lakásban, csak a hatóság és a hullaszállítók… utána pedig, csak a két gyermek. Ez tehát, a magyar társadalmi valóság. Ide süllyedtünk… A Kereskedelmi és Hitelbank pedig, addig nem tiltja le a Tesco-s kártyát, amíg meg nem történik a hagyatéki tárgyalás. Hiszen nekik is csak a pénz számít… az emberiesség lényegtelen a számukra, noha tulajdonos halott, a kártyát ellopták… a bank pedig tovább terheli a számlát az örökösök kontójára.
A fenti történet mindössze egy - ma már sajnos megszokott - anziksz, Magyarországról, 2022-ből. Ide jutottunk... a temetői viráglopások ehhez képest ártatlan cserkészpróbák...
O, tempora! O, mores! – kiálthatunk fel Ciceroval… de vajon meghallja-e
valaki és aki meghallja, tudja-e mit jelent?
Stoffán György