1947-ben, az esztergomi
érsek, a nemzetért és a hazáért engesztelő zarándoklatot hirdetett, amelyen
százezer férfi vett részt. A Városmajorból, Máriaremetére gyalog indultak a
férfiak, akiket követve, egy héttel később a női zarándokok is együtt
imádkoztak – ugyanazt az utat végigjárva –, a hazáért és a nemzetért.
Ez mind történelmileg,
mind a magyar egyháztörténetben kiemelkedő jelentőségű megmozdulás volt,
amelyről, mint a mai, 75. évfordulós zarándoklaton az állami szervek
elfelejtkeztek, elsiklottak fölötte. 1947-ben szerencsére, ma sajnos…
Igaz, akik a keresztény magyar nemzetért, a hazáért igazán felelősek, azok ma is ott voltak. Erdő Péter bíboros, prímás, Bábel Balázs kalocsai érsek, és Kocsis Fülöp nyíregyházi érsek-metropolita mutatta be a szentmisét, amelyen az Esztergom-Budapesti érsek mondta a homíliát. Csalódottan láttuk, hogy a kormány tagjai közül senki nem vett részt ezen a megemlékező, jubileumi zarándoklaton. A keresztény értékek védelmének hangoztatása úgy tűnik, csak az épített emlékekre vonatkozik, a lelkiekre nem, noha példával elől járni, a legnemesebb dolog lett volna.
Soltész Miklós ugyan ott volt, de ő akkor is ott lett volna, ha nem lenne
államtitkár… csak egy egyszerű keresztény magyar polgár.
Háború van, gazdasági
nehézségek és fájdalmas jövő áll előttünk, ugyanaz, ami után Mindszenty bíboros
hívó szavára százezrek élték meg az 1947. augusztus 15-én meghirdetett és 1948.
december 31-éig tartó Mária-évet. Ma, a háború kiterjedése minden pillanatban
megtörténhet, az erkölcstelenség és a migráció végzetes veszélye ott toporog
határainknál, fegyverekkel ellátva, a keresztényüldözés napi valósággá vált, de ez
a politikai vezetés számára nem jelenti azt, hogy Mária országában részt
vállaljon és részt vegyen egy végzetes kor ellen tartott lelki, Máriához, a
Magyarok Nagyasszonyához fohászkodó nemzeti összejövetelen. És ez minden,
nemzetben gondolkodó magyarnak fáj!
Mindszenty példája ma
is élő példa, ma is ugyanabban a helyzetben – vagy egy még rosszabban – kellene
közösen, a kormány tagjaival imádkoznunk, zarándokolnunk. A nép, a választópolgár,
aki aggódva figyeli a drámai helyzetet, elvárja, elvárta volna, hogy az állami
vezetők ezen a kiemelkedő történelmi eseményre emlékező közös imádságban részt
vegyenek. Mert az a kommunizmus, amely 1947-ben Magyarországot fenyegette, ma,
Magyarországgal együtt, az egész keresztény világot akarja megsemmisíteni!
Igaz, e napnak megvolt
a reménysége is: apukák, gyermekekkel a nyakukban, gimnazisták sokasága, babakocsival
zarándokló fiatal párok vállalták az időjárás szerint is „rossz időben”, hogy
Máriához menjenek, hogy gyermekeikért, családjukért, a magyar jövőért
fohászkodjanak.
Azt, hogy mi
következik, ki és hogyan éli majd meg azt az időszakot, amelyről egyre több,
sötét, politikai jóslatot hallunk – senki nem tudja. Azonban van egy társadalmi
réteg, amelynek nem szégyen az emlékezés, az ima, a Máriához mondott fohász, a gyalogos
zarándoklat és a remény. Van egy társadalmi réteg, amely nem tud gyűlölködni,
amely ellenségeiért is imádkozik, és amely tudja: – Ha van egymillió imádkozó
magyar, akkor nem kell félteni a nemzetet… – mint ahogy ezt, az 1948
decemberében, a vérszomjas, keresztény-, és magyarellenes kommunista pribékek által
letartóztatott és megkínzott esztergomi érsek, Mindszenty József mondta.
A jubileumi máriaremetei
zarándoklat, számos kérdésre adott választ. Egyben viszont megerősítette a
jelenlévőket: Nem hiábavaló a hit, a remény, a Máriához mondott fohász. Hiszen,
75. évvel az első zarándoklat után, a negyvenéves kommunizmus, a kommunista keresztényüldözés,
valamint a harminc éve tartó szocialista-liberális magyar-, és
keresztényellenességgel szemben él a hit, a Magyarok Nagyasszonyába, a Magyarok
Királynőjébe vetett bizalom. Hiszen, a máriaremetei templomkert és a templom
megtelt imádkozó magyarokkal, emlékezőkkel, bizakodókkal – keresztény magyar hívőkkel,
akik a felújított kegykép megszentelésével e kegyhely alapítóira, a „Kaltenbrunn”-i
svábokra is emlékeztek. Azoknak az őseire, akik ma már magyarként fohászkodnak a
kegykép előtt, a magyar hazáért, a nemzetért és a túlélésért… a magyar
kereszténységért felelősséget érző magyar katolikus főpapsággal.
Stoffán György