Bizonyos politikai helyzetekben az emberek kivetkőznek józanságukból, ha ugyan volt nekik ilyenjük. Korábban Bán Teodóra tagadta meg a művészetet, most a tornászok szakavatott testülete hozott hasonló döntést. Igaz, a Szigeten, a színpadon koncert közben lehetett nyilvánosan Orbán-képet tépni, a Nemzeti Színházban a magyarokat gyalázni, sporteseményen ukrán zászlót lengetni… azonban nem lehet Lisztet játszani, ha már másutt is eljátszotta az orosz művésznő, s a belorusz tornászok sem vehetnek részt a játékokon, mert hát azok akik. Mintha csak Hitler idejében élnénk, ahol kirakatokat törtek be, festhettek gyalázkodó feliratokat, embereket verhettek az utcán, csak mert zsidó volt az illető. Ma is ez történik, csak mert orosz vagy fehérorosz valaki.
https://www.atv.hu/belfold/20220824/nem-indulhatnak-budapesten-az-orosz-tornaszok
Döbbenetes, hogy a
magyar politika is hangsúlyt fektet az unióhoz tartozás fontosságára, s a
Sándor-palota mai lakója nem győzi hangoztatni, hogy mi kiállunk Ukrajna
mellett, amely ország egyik nagykövete azt fejtegette, hogy ma azért kell sok
oroszt megölni, hogy a gyermekeiknek ne kelljen… Elfelejtettük a nyolc éves
tömeggyilkosságot, amelyet az ukránok cselekedtek oroszok ellen, és amely
kirobbantotta a háborút. E súlyos és embertelen demencia következtében
agresszornak kiáltjuk ki Oroszországot, s azzal büntetjük, hogy Európát megsemmisítjük.
És itt van elegem az
egészből! Miért köteles a magyar politika ebben részt venni? Miért alázzuk
porig magunkat egy olyan „új világ” megteremtésének folyamatában való részvétellel,
amely a magyar nemzetet is elsodorja, megsemmisíti éveken belül? Miért nevezzük
magunkat keresztény államnak, a keresztény értékek védelmezőjének, amikor egy
sátáni konglomerátum részese vagyunk?
Tudom, hogy a politika
egy méregkeverő boszorkánykonyha, de van más út is a magyarság számára. Nem
lehet egy fenékkel két lovat megülni! Jó volna végre emlékezni Teleki Pálra is,
aki azt mondta: A „kompromisszum a legrosszabb megoldás!” A magyarság minden
történelmi időben a kompromisszumok miatt lett vesztes, de ez egy olyan világ,
amelyben a kompromisszum végzetes lesz, végzetes lehet! Nekünk járó pénzekért
kuncsorgunk az Unió sátánista vezetőinél, miközben itthon nem tudunk, vagy nem
merünk rendet teremteni, és az igazsággal szembeni információk is mételyezik a
társadalmat. Belső árulások sokaságát látjuk, és a nemzeti elkötelezettség is
egyre ellaposodik mert a zsebekben turkáló Uniós parancsok az egyéni érdekek
védelmére kényszerítik a kényelemhez és bőséghez szokott társadalmat. Nemzeti
nevelésünk is csak vánszorog, mert nincs pénzt a határon túli iskolai
kirándulásokra és olyan iskolák működését is engedi a magyar hatóság, amely
iskolák tananyaga beszélő viszonyban sincs a nemzeti elkötelezettséggel, a
magyarságtudattal.
Rossz irányba indultunk
a háború megítélését illetően, és rossz irányban haladunk, miközben azt
hisszük, hogy minden remekül megy, mindenben mi, magyarok lehetünk, vagyunk elsők.
Pedig, csak a pénzünk után futva, lassan feladunk mindent, amit elértünk tizenkét
év küzdelmes munkájával, erőbefektetésével, kitartásával. És nem is tehetünk
mást, hiszen nyakunkon a „szabadon választott” NATO hadsereg… Magyarország ma
ott tart, mint 1938-ban. Egyetlen különbséggel: akkor még volt nemzettudat,
hazafias nevelés, cserkészet, XII. Piusz pápa, Zadravecz István… és
sorolhatnám. Ma minden efféle nemzeti kötelezettségnek, adottságnak szűkében
vagyunk, mert csak szóban létezik minden, ami nemzeti....
Bár vigasztaló, hogy a
magyar emberben, a társadalomban, a gyermekekben kialakulóban van egyfajta jóra
való hajlam. Nemrégiben egy első osztályos kisgyermek azzal ment haza az
iskolából, hogy meg akar keresztelkedni. A szülők, mivel nem hívő emberek
döbbenten álltak a kérés előtt, s igyekeztek kideríteni, mi vezethette a
gyermeket erre a döntésre. Kiderült, hogy senki és semmi… magától jutott erre
az elhatározásra. Azóta a szülőkkel jár templomba az apróság. A másik eset: Egy
barátom költözködött, s mivel baráti segítségként egy hasonló idős ember
költöztette, nem tudtak megbirkózni egy hatalmas szekrénnyel, amit a harmadik
emeletre kellett volna felvinni. A közeli kocsma teraszán ült két markos
fiatalember, akiket megkért a barátom, hogy segítsenek. A két srác felvitte a
szekrényt, s beállította a helyére. A fiúkat, a munka végeztével megkérdezte a
barátom, mivel tartozik a segítségért, mire a fiatalok válasza az volt, hogy
semmivel. Ha lesz rá módjuk, ugyanígy segítsenek másoknak…
A társadalomban nem
csak a sátáni erők működnek, hanem az isteni szeretet és az emberiesség is. Minden
jó éledezik, ami a politikából hiányzik.
A magyar nemzet nem
jobb-, és baloldalból áll, hanem népből, társadalomból, hitből, igazságérzetből,
békeszeretetből és magyarságtudatból. Aki ezek ellen érvel, tesz vagy harcol, az
elárulja a nemzetet. Legyen akár művészeti-, vagy sportvezető. Mert sem a
tornász, sem a zenész nem tehet arról, hogy – mint parancsra lett szövetségeseink
–, sátánisták és idióták vezetik ma a világot!
Stoffán György