Nagy Károly, kanonok, címzetes
apát, kerületi esperes, plébános atya is fölöslegessé vált Veszprémben. Úgy
tűnik, hogy az érsek, hasonlóan a korábbi politikai vezetéshez, minden tekintetben
követi a kommunista egyeduralom veszprémi megtestesítőjét, Pap János elvtársat.
Igaz, Veszprém mindig az „állam az államban” szerepet játszott, és az
uram-bátyám virtus a megye mindennapjaiban, a politikában, a jogszolgáltatásban
és immár egyházi vonalon is elhatalmasodott.
Nagy Károly, Carlo, vagy Karcsi atya a város
kulturális életében, hitéletében a papnevelésben és a közszereplésben is elnyerte
a Veszprém megyeiek bizalmát, odaadó szeretetét. A művészeti, színházi életben
is kedvelt lelkipásztor, barát és hozzáértő kultúrember most, elérve
hetvenötödik születésnapját, kötelezően beadta nyugdíjazási kérelmét, arra
számítva, hogy – Istennek hála –, ereje teljében folytathatja papi szolgálatát,
valóban áldásos egyházi és társadalmi tevékenységét. Ám, Veszprém teljhatalmú
érseke másképpen döntött. Karcsi atyának mennie kell… méghogy mennie! Az érsek első
utasítása a város elhagyására kötelezte volna. A papi öregotthonba kellett
volna mennie, amit Karcsi atya természetesen visszautasított, hiszen szülői háza
Veszprémhez köti, s nem egy elaggot vénember, aki magatehetetlenségében
ápolásra szorulna. Van, ahol eltöltse nyugdíjas, de remélhetőleg igen aktív
éveit. Így tehát, október elsejéig a Vár lakója és plébánosa marad, utána pedig
saját, családi örökségében él majd a veszprémiek, hívei és barátai örömére.
Talán megbocsájthatatlan bűne az érsek szemben,
hogy gardírozta az öreg, már korábban kiseprűzött papokat, s Márfi emeritus érsek urat
is az utolsó Veszprémben töltött percéig? Nem lehet tudni… Ki tud egy „mindenható,
liberális érsek” fejével gondolkodni?
A lényeg az, hogy Carlo atya marad Veszprémben,
szabadon, a köz, a lovagrend és a hívek lelki, szellemi javát továbbra is szolgálva.
Udvardy érsek pedig marad azon kevesekkel, akik érdekből vagy ki tudhatja mi
okból, de követik a Veszprém és az egyház krónikájában már idáig is feketével
bejegyzett, a hívek többsége által ártónak tartott munkásságát.
Ám, mindnyájan bízhatunk abban, hogy a Szent Mihály
imádság előbb vagy utóbb hatással lesz erre, az egyházban is igen ritka
körülményre, amelyet maga az érsek teremtett – az állami támogatás 39 milliárdjából,
és saját, keresztényinek aligha nevezhető magatartásával… Imádkozni kell érte,
mert lehetséges, hogy nem tudja, mit cselekszik…
…és imádkozni kell Carlo atyáért is, hogy még
sokáig örvendeztesse jelenlétével, életével és munkájával Veszprém híveit és a
megye egész társadalmát.
Stoffán György
