2022. augusztus 9., kedd

A veszprémi dráma – avagy Pap János elvtárs is elkérné a receptet

 

Nem kisebb tragédiáról beszélhetünk Veszprémet illetően ma, a 21. század hajnalán, mint 1948-1950 körül. A különbség nagy és félelmetes, mert immár nem csak valamilyen belső pletykálkodó hírekből hallani az érsekség ügyeiről, hanem maga a nyugalmazott, és városából kiutasított érsek is megerősítette mindazt, ami eddig csak meg nem erősített hírtömeg volt.

(https://www.valaszonline.hu/2022/08/08/marfi-gyula-udvardy-gyorgy-veszprem-szekesegyhaz-felujitas-interju/)

A tragédia a vár „felújításával”, azaz rombolásával, valamint az érsek részéről tapasztalható folyamatos megbotránkoztatásról szól. A Pécsről oda ejtőernyőztetett Udvardy érsek hasonlatos a hírhedt Pap János elvtárshoz, aki mindent a maga képére és hasonlatosságára alakított, embereket, lelkeket, hitet és jövőt feláldozva, Moszkva parancsai szerint. Ma nem Moszkva, de Moszkvához igen hasonló diktatórikus (háttér)hatalom adja a parancsokat…  Csak remélni tudja a halandó, hogy a Szentszék nem követi a hagyományt, és Erdő Péter Esztergom-budapesti érsekünk évek múlva esedékes nyugdíjazása után, nem nevezi ki esztergomi érseknek ezt a felforgató, megbotránkoztató és a múltat megsemmisítő, a híveket és elődjét is megalázó főpapot.

Udvardy már Pécsett sem volt a hívek és papsága egy részének kedvence. Veszprémben pedig, olyan felfordulást idézett elő, amely a Királynék Városának történelmében egyedülállónak is nevezhető.

A város védelmében civil szervezetek alakultak, mert hatalmas ellentétek merültek fel a székesegyház felújításának ügyében. Épp olyan rombolás terve került jóváhagyásra, mint amilyet a II. Vatikáni Zsinat után a szembe miséző oltárok helyének megépítése, és így, a korábbi építészeti emlékek lerombolása idején tapasztalt a katolikusság. Magyarországon évek óta dívik ez a rombolási hullám, különböző építészek és modernista teológusok ostoba elképzeléseit megvalósítva. Említhentők e sorban Vácot, Győrt, Mátraverebély-szentkút templomát, Esztelnek ferences templomának porondra emlékeztető egykori szentélyét vagy Pannonhalma liturgikus terét…

A veszprémi székesegyház védőszentjét, Szent Mihály arkangyalt ábrázoló ólomüvegablak és a szentély többi üvegablakának eltávolítása, a falfestés lemeszelése, a főoltár megszüntetése teljesen megváltoztatja a székesegyház hangulatát, amely az Istenhez való közelséget, az átszellemülés lehetőségét is megszünteti. A durva beavatkozás tervezőinek neve titokban maradt, s az érsek nem volt hajlandó a hívekkel és a város lakosságával szóba sem állni egy estleges kompromisszum lehetőségét keresve. Míg más egyházmegyékben, mint a sajátomban is, mind a püspök, mind a papság arra törekszik, hogy templomaiban otthon érezze magát a hívő nép, addig Veszprém érseke papokat küld vagy tilt el, helyez át, tesz lehetetlenné, de volt olyan plébános, aki a legnagyobb Covid-járvány alatt volt kénytelen szolgálati helyét elhagyni, majd megkapva a betegséget, hazaköltözött Isten országába. A ferencesek balatonakarattyai tóparti miséi is veszélybe kerültek, de a hívek nyomásásának engedve, hosszas levelezgetés után, ezt újra engedélyezte az érsek.

Fájdalmas hír volt, hogy a papi öregotthon lakóinak is menniük kellett a várbéli intézményből, és egy Zala megyei, állami idősotthonban találtak menedéket. Végül, az emeritus érsek is megkapta utódjától a nemvárt levelet, amelyben tudatta vele az utód, hogy persona non grata-vá vált volt egyházmegyéjében. Noha a szívbeteg emeritus érsek egészségének is megfelelőbb lenne a megszokott környezet, de ennek klímája is a maradást követelné. Mégis mennie kell, mert Papp elvtárs veszprémi reinkarnációja így rendelkezett. Mit számít neki egy öreg, kiszolgált, magyar, konzervatív katolikus pap élete ebben a felgyorsult liberális világban…

Veszprémben tehát, nincs béke, nincs szeretet és nincs egyetértés. Mindezt pedig, az az egyházi méltóság generálja, akinek a békét, a szeretetet és az egyetértést kellene szorgalmaznia, mint egyházmegyéje főpásztorának. Mint országszerte teszik ezt püspökeink és papjaink.

Ha Udvardy érsek hiszi Jézus tanításait, ha követi az isteni parancsokat, akkor békét teremt. Ha nem, úgy minden így marad … Mert „hit nélkül sem élni, sem alkotni nem lehet…” csak rombolni, megbotránkoztatni és megalázni másokat. Parancsra vagy önszántunkból… mindegy!  

Reméljük, hogy Isten kegyelméből, előbb-utóbb visszatalál a magyar kereszténység szellemisége, a hit és a krisztusi béke a veszprémi érsekségre, ahogyan ez évszázadokon keresztül természetes volt…

Stoffán György