Azzal kezdeném, hogy semmi közötök nincs ehhez az ügyhöz. Ez nem politikai ügy, nem egyházi ügy, hanem egy alapítványnál történt szerencsétlen bűncselekmény-sorozat, amelynek mindazok a felelősei, akik a jószándékkal kikövezett, de a Pokolba vezető úton haladtak. Hiszen sem Böjte, sem más kurátorok, sem az alapítvány elnöke nem akartak mást, mint minél több gyermeket megmenteni, befogadni, eltartani, emberi közegben felnevelni… A dolog másik oldalához azonban kevés volt a tudás, a felkészültség és a szervezőkészség. Túlnőtt a jószándékkal felépített vár, a védőkön…
Azonban,
egy kommunistának vagy egy liberálisnak ezt a sajnálatos és fájó
cselekménysorozatot nincs sem joga, sem erkölcsi alapja, még csak megemlíteni
sem. Ez a mi dolgunk! Ugyanis Ti, kommunisták és liberálisok, olyan bűnöket
követtek el és követtetek el évszázado(ko)n keresztül, ami minden más bűnt
felülmúl. És ezzel nem mentem föl a jelen ügy szereplőit, csupán a ti bűneitekhez
mérve – amelyeket szántszándékkal, folyamatosan, és következetesen,
mindegyiktek tudtával követtetek el – ez olyan, mintha egy tömeggyilkos a bolti
tolvajt szidná, mert elemelt egy rágógumit. Nevetségesek a gyalázkodásaitok és
a vádjaitok!
Ez a
most napvilágra került ügy súlyos, és fájdalmas ügy, hiszen védtelen
gyermekekről van szó, akiket egy féreg tíz éven át abuzált, kínzott… hogy ebben,
az elkövetőn kívül erkölcsileg vagy de facto még ki felelős, ki bűnös, az később
kiderül, hiszen az ügy még nem lezárt és az ítélet sem jogerős.
Az viszont,
az tűrhetetlen és megengedhetetlen, hogy a magyar törvényhozás épületében egy
olyan párt büntetőeljárás alatt lévő képviselője gyalázkodjon, amely
párt elnöke a
tömegbe lövetett, halált okozott, embereket tett tönkre, és
gyermekek ezreit éheztette miniszterelnöki regnálása idején… és akkor még
nem beszéltünk a szellemi elődökről, akik korábban zsidókat deportáltak, majd
verőlegények lettek az Andrássy úton… mikor honnan fújt a szél. Éppen úgy, mint
most ti, amikor az általatok korábban „rothadó kapitalizmus”-nak nevezett fellegvár urainak a fenekét szürcsölitek, a
fél évszázadig nyalt Moszkvai seggek után…
Summa
summarum:
– Erkölcsi lehetőségetek, jogotok és közötök sincsen ahhoz, hogy a Szent Ferenc
Alapítványnál történteket ti elemezzétek. Nincsen jogotok ahhoz sem, hogy ennek
a fájó bűncselekménysorozatnak az okán az egyházat, a politikát, a kormányt
ostorozzátok, és emberségről beszéljetek. Mert ti soha, senkivel nem voltatok
történelmetek során emberségesek. Kun Béla óta romboltok, értéket semmisítetek
meg, embereket kínoztatok, magyarellenes magatartásotokkal a hazaárulásban éltétek
ki magatokat, gyermekek százezreit fosztottátok meg a családjaiktól, zártatok
börtönökbe és akasztottak föl… Hosszan sorolhatnám tehát az ellenérveimet, a mai
gyalázkodásotokkal, egyház-, és nemzetellenességetekkel szemben.
Mi, keresztény magyarok majd megadjuk a választ a bűnösöknek, majd mi levonjuk a konzekvenciákat, de továbbra támogatjuk a gyermekmentés jó szándékát, és nem gyújtjuk rá a házat a feltételezett bűnösökre sem. Az érdem nem ment fel, de a jószándék értékelhető és értékelendő. Tanultunk és tanultak a történtekből… a végső megoldás pedig a bíróságok és a Teremtő Isten kezében van… és semmi sem múlik rajtatok … hála Istennek!
Ismét mondom: A tömeggyilkos ne hőbörögjön a bolti tolvaj bűne miatt!
Egyezzünk meg: sem az álkeresztény teológusoknak, sem a kommunistáknak, sem a liberálisoknak, sem az amerikai, fizetett DK-s szócsöveknek, sem pedig választási csalást előkészítő, magyargyűlölő erdélyi zsurnalisztának a hangját nem szeretnénk hallani a Böjte-ügyben. A fogadatlan, károgó Varjúknak ajtó mögött a helyük…
Stoffán
György