Az utóbbi napok liberális szenzációja, a Böjte Csaba féle gyermekalapítvány pedofil botránya. Az ügy, annak tálalása, és az olvasói vélemények döbbenetes és fájdalmas lelki, szellemi és erkölcsi színvonalról tanúskodnak. Ha egy állami gyermekotthonan előfordult volna hasonló, akkor a sajtó az igazgató lemondását, felnégyelését követelné. És miközben joggal nem engedjük az LMBTQ-t a gyermekeink közelébe, most mégis mintha semmi nem történt volna tíz kerek esztendő alatt. Böjtét védi körömszakadtáig az elvakult magyarországi olvasó, az újságíró, a politikus. Mások mélyen hallgatnak vagy „liberális támadásról” beszélnek, és ki-ki a maga módján igyekszik értékelni a helyzetet… a megrontott és megkínzott gyermekeket egyetlen szóval sem említve.
Sem Magyarországon, sem
Romániában nem divat, hogy egy felelős állami vezető lemondjon, ha a rábízott
intézményben súlyos bűn vagy mulasztás fordul elő, de egy, a katolikus egyházhoz
és a ferences rendhez köthető alapítvány gyermekotthonában, tíz éven keresztül,
folyamatosan elkövetett szexuális bűncselekménysorozatnak alapvető és
elsődleges következménye kellene legyen, hogy az alapítvány elnöke lemond. Ez
esetben Böjte Csaba. Ugyanis, nem arról van szó, hogy ő maga elkövetett volna
effélét, hanem arról, hogy ő, mint alapítványi elnök (így tünteti fel magát),
erkölcsileg felel minden beosztott dolgozójáért, azok magatartásáért, képzettségéért,
etc. Tehát, ez esetben nem ferences szerzetesi minőségében vádoltatik, hanem mint
kudarcot vallott intézményvezető. Ahogyan az iskolaigazgató felel minden, az általa
vezetett intézményben történt incidensért, ugyanúgy felel ő is az
alapítványért. Ám, erre alkalmatlanná vált rá… Ha egy iskolában tíz évig abuzálnák a
gyermekeket, és ezt az igazgató nem venné észre, akkor is felelős lenne a
történektért. Ha egy gyermek összeesik a tornaórán, azért is az igazgató a
felelős… Böjte drámai mulasztása tehát, nem hagyható szó és következmény
nélkül. Ha csak, mint "pénzfelhajtó prédikátorként" működne, akkor nem volna köze
a mostani súlyos és tíz éven keresztül tartó gyermekbántalmazásos ügyhöz. Így
azonban van! Hiszen az erkölcsi bizonyítvány és szakvégzettség nélküli civilek alkalmazása, a bejelentetlen önkéntesek tömege, Romániában
épp olyan törvénytelen, mint itthon, Magyarországon. Ez mégis folyamatos volt
az alapítványnál, Böjte Csaba vezetése alatt. Súlyos baj, hogy egy csodálatra méltó
kezdeményezést és 30 év munkáját Böjte Csaba súlyos figyelmetlensége és felületessége akár
tönkre is teheti, magával rántva e históriában rendjének, egyházának és állami támogatóinak megítélését
is.
Az esetet egy romániai
magyar lap tette közzé, idézve az elsőfokú bírósági döntést, amely az aberrált
nevelőt 30 év börtönre ítélte. És láss csodát: senki nem emlegeti a
gyermekeket, az alapítvány és Böjte felelősségét… csupán arról esik szó, hogy
liberális támadás ez az egész. És ez súlyos erkölcsi kisiklásra utal. Ugyanis,
nem Böjte Csaba az alapítvány! Nem Böjte megvédése volna a lényeges egy olyan alapítványnál,
amely gyermekeket gondoz, hanem az erkölcsi felelősség megállapítása, annak
kimondása és a konzekvencia levonása. A ferences rend belső vizsgálatot indított
az ügyben, ám erre sajnos semmilyen jogalap nincsen, hiszen az alapítvány - Istennek hála! - nem
a ferences renddé – mint ezt Urbán Erik provinciális évekkel ezelőtt elmondta. Tehát, a
belső vizsgálat csak a személyt, Böjte Csabát érintheti. Az alapítványt nem.
Mit tehetne Böjte?
Egyetlen dolog segíthet a
drámai és fájdalmas helyzeten, a liberális támadások leállítása érdekében: ha Böjte Csaba testvér az általa
hirdetett alázattal, bocsánatkérés mellett haladéktalanul lemond. Hiszen, a
ferences rendnek vannak szakemberei, akik képesítéssel rendelkeznek a gyermeknevelést
illetően, akik rátermettek egy ilyen túl nagyra duzzasztott intézményrendszer
vezetésére.
Jó lenne, ha Böjte Csaba is látná ezt, és lemondana, hosszú időre meghúzódva egy ferences kolostorban. Az alapítvány pedig, tenné tovább a dolgát a gyermekek érdekében. Böjte Csaba és vezetése, képzetlen, durva nevelői, lejáratták magukat és részben az alapítványt is. Ez a vezetés azonban, az elmúlt tíz év eseményeit nem vette észre, így bizonyította, hogy alkalmatlan a feladatra. Ha Böjte Csaba nem mond le, úgy – ismerve a román hatóságok "magyarszeretetét" –, még az is előfordulhat, hogy az alapítványt a liberális román állam tulajdonába veszik, és állami gyermekintézményként működtetik tovább, a lefoglalt vagyonnal és ingatlanvagyonnal együtt. Böjte Csaba, ennek a Budapesti székhelyű "dévai alapítványnak" nem elnöke, ahogyan ezt több ízben is ő állította... csupán kuratóriumi tag.
Böjte Csaba, mint vezető, súlyos erkölcsi felelőssége - minden eddigi jótéteménye ellenére - nem vitatható e tíz évig tobzódó, gyermekeket megrontó aberrációban, így számára a lemondás az egyetlen lehetőség… ahhoz hozzásegítve a Dévai Szent Ferenc Alapítványt, hogy a bizalmat visszaszerezve tovább működhessen, egy arra méltó és alkalmas vezetéssel, vezetővel. A sokakban ellenérzést kiváltó papi celebséget is be kell fejeznie annak, aki ad, aki másokon segít. Mert mit is mond erről Jézus?
„1Ügyeljetek, hogy a jót ne az emberek szeme láttára
tegyétek, azért, hogy lássanak benneteket. Így semmi jutalom nem vár rátok
mennyei Atyátoknál. 2Amikor tehát alamizsnát adsz, ne kürtöltess magad előtt, mint
a képmutatók teszik a zsinagógában és az utcán, hogy dicsérjék őket az emberek!
Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. 3Te úgy adj alamizsnát, hogy ne tudja a bal kezed, mit tesz a
jobb. 4Így alamizsnád titokban marad, és Atyád, aki a
rejtekben is lát, megjutalmaz. „(Mt.6.)
Tragikus tehát a Böjte Csaba melletti vakbuzgó, a gyermekek iránti érzéketlenséget, a vezetői felelősséget semmibe vevő kiállás azután, hogy mint vezető, egy bűnözőt 10 évig hagyott gyermekeket megrontani, és nem vette észre a történéseket, úgy állítva be a dolgot, és azt hazudva, magát védendő, hogy ő maga jelentette az ügyet a hatóságoknak hat évvel ezelőtt... Szemben a valósággal, amely szerint egy pszichológus tárta fel a bűncselekménysorozatot... Erre végképp nincs elfogadható magyarázat. Jézus így vélekedik ebben az ügyben: „Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tenger mélyébe vetik.” (Mt. 18.6)
(A fentiekben nem Böjte Csaba ferences szerzetesről van szó, hiszen Böjte Csaba áldozatvállalását mindenki ismeri és elismeri. Itt, szimplán egy vezető beosztású emberről beszélünk, akinek a felügyelete alatt tíz évig egyfolytában abuzálhatta és kínozhatta a gyermekeket egy kirúgott pedofil papnövendék. Ilyenkor a vezetőnek nem illik lemondania, hanem le kell mondania. Ettől még Böjte Csaba a franciskánus szerzetes prédikálhat, misézhet, lelkeket gondozhat... de gyermekintézmény közelébe ne menjen többé... Mert tíz év súlyos felelőtlensége nem megbocsájtható... még az ő esetében sem!)
Stoffán György
Fotó: Szemlélek