Polgármester úr!
Igaz, hogy Ön egy
budapesti kerület vezetője, ám, mert Ön nem magyar, nem is értheti a
magyarságot, annak fájdalmait és történelmi megpróbáltatásait. A magyarság
ugyanis homlokegyenest más célokat tart magáénak, mint Ön. Így nem is vettem
sértésnek, az Ön Trianonnal kapcsolatos, gyűlöletet és tudatlanságot tükröző
véleményét. Hiszen Ön kommunista, liberális világpolgár eszméket vall és bizonyára
magyargyűlölő közegben tölthette el első hét, mai gondolkodásmódját is
meghatározó életévét. Csak azt nem sikerült észre vennie, hogy antirasszista
díja ellenére Ön velejéig rasszista és egy olyan Európa-eszmét szolgál, amely –
ismét német vezetéssel – a hitleri nácizmust valósítja meg, hiszen egy országot,
Oroszországot és az orosz embereket kifejezetten származásuk okán kívánja
kizárni az emberi társadalomból. Teszi ezt úgy, hogy kettős mércét állít fel
más, így a magyar nemzettel szemben is.
Rátérnék azonban levelem
lényegére. Ön Trianonnal kapcsolatban, vélhetőleg szándékosan igyekezett
megalázni, megbántani a magyar nemzetet, ami egy etnográfustól sokszoros bűn.
Hiszen egy etnográfus tudományosan is elemzi egy-egy nép, nemzet szellemi és
kulturális vonatkozásait. Ismeri a néplélek jellemzőit, és nem lehet rasszista,
hiszen akkor elveszti tudományos jelentőségét. Igaz, efféléje Önnek, berlini
leszereplése óta már nincs.
Ön szerint a megszállt
magyar területeken élő magyarság jól járt Trianonnal, mert jobban élhet, mint magyarországi
honfitársai. E kijelentése minden tekintetben cáfolható és meglehetősen
igaztalan.
Ha nem értené a lényeget,
akkor elmagyarázom: Az Ön állítása egyszerűen nem igaz –, bár ezt Ön is jól
tudja. Éppen olyan állítás, mintha azt mondta volna, hogy a zsidóság Dachauban
vagy bármely más haláltáborban jobban érezte magát, mint meghitt családi
otthonában, mert volt munkája és élelmezték. És bár sokan felszisszennek a
hasonlattól, ez egyáltalán nem túlzás és személyeskedő sarkítás részemről.
Ugyanis Trianon után a megszállt területeken százezreket öltek meg, aláztak
porig csak származásuk miatt, s máig tart az az elnyomás, amely 1920-ban
kezdődött. Tehát, amíg a zsidóság súlyos megpróbáltatását sikerült megállítani
a németek legyőzésével, addig a magyarság holokausztja immár 102. éve tart, és
napjainkban még fokozódik is, az európai unió Magyarország, a magyar
miniszterelnök, a magyar kormány és az azt megválasztók iránti gyűlöletével
tetézve, amelynek Ön is támogatója, tehát, a magyar holokauszt, a magyarok
szenvedésének – de facto – részese!
A román, az ukrán és a
szlovák főhatalom elnyomása kiterjed a kulturális életre, a nyelvhasználatra, a
személyes szabadságra, a vallási életre, a műemlékvédelemre, az egészségügyre,
az oktatásra, azaz, az élet minden szegmensében fellelhető. Félelmet,
megaláztatást, halált hoz azokra a magyarokra, akik az idegen megszállás alatt
kénytelenek élni saját szülőföldjükön, egy igazságtalan, erkölcstelen és aljas
nemzetközi döntés alapján.
Tudom, hogy Önt és szellemi közösségét nem lehet szeretetre, megértésre és toleranciára, azaz, a keresztényi alapelvek betartására rábírni, mert az Önökben rejlő magyar-, cigány, valamint a nem magyargyűlölő és nem galíciáner zsidók gyűlölete genetikai eredetű. A genetika pedig nem változik… Így azt sem várom el, hogy bocsánatot kérjen, vagy, hogy mondjon le, mert egyiket sem tenné meg. Vannak emberek, akiknek még a bocsánatkérésére sem tartok igényt, minthogy a kutyaürüléktől sem várom el, ha véletlenül belelépek, hogy bocsánatot kérjen, mert az utamban volt….
Azonban nyomatékosan
felszólítom, arra: – ha minket nem is, de a trianoni
döntés az áldozatait, halottainkat és hőseinket kímélje meg a gyalázkodásától,
hazug állításaitól és kommunista szellemű aljaskodásától. Mi, minden eszközzel
meg tudjuk védeni magunkat, kormányfőnket, hazánkat… és meg is védjük, ha arra
kerülne sor, mind Önöktől, mind külföldi gazdáiktól! Ők viszont nem tudnak
védekezni, ők ártatlan áldozatok: gyermekek, öregek, betegek várandós
asszonyok, családok, akiket saját udvarukon lőttek agyon, a Duna-csatornánál
vagy Illován vertek halálra… csak mert magyarok voltak… de nem folytatom.
Csupán nyomatékosan kérem: fejezze be a magyarság iránti gyűlölködését, végezze
– ahogy parancsolják Önnek külföldi és hazai gazdái – a munkáját. A hazudozás,
a gyűlölködés befejezése az Ön részéről nem egyedül a magyarság érdeke volna,
hanem az Öné és szellemi közösségéé is. Ugyanis a számonkérés késhet, de nem
marad el. Ne tetézze hát azokat a bűnöket, amelyeket eddig elkövetett
Magyarország, a magyar kormány, a Trianonban és Párizsban megcsonkított magyar
nemzet ellen.
Kívánok Önnek szép nyarat,
és Öntől eddig nem tapasztalt szellemi frissességet, kevesebb gyűlölettel a
magyar nemzet iránt.
Stoffán György