Kérem, olvassák el mindazok, akik nem közömbösek, és egy megosztással
segítségünkre lehetnek:
Apámat, aki író, szatirikus, ortodox publicista és újságíró, a „Hithez való jog” program házigazdája, Yan Taksyur-t, az SBU 2022.
március 10-én vette őrizetbe. Azóta előzetes letartóztatásban van. Az apámat az ukrán büntetőtörvénykönyv 111. cikkelye alapján
hazaárulással vádolják. „Hazaárulással, vagyis olyan cselekménnyel, amelyet Ukrajna állampolgára szándékosan követ el Ukrajna szuverenitása, területi
integritása, védelmi képessége, az állam-, gazdasági vagy információbiztonsága sérelmére, hadiállapot vagy fegyveres konfliktus idején. Kémkedés, információ
átadása külföldi államnak, külföldi szervezetnek vagy azok képviselőinek, Ukrajna elleni felforgató tevékenységükben való segítségnyújtás céljából.
Szeretnék emlékeztetni, hogy édesapám ukrán író, aki egész életében csak ukránul írt, ukrán szatírában nincs párja kortársai között. Ha szatirikus mű – még ha
valamilyen módon bírálja is a hatalmat –, hazaárulás, ami 15 év börtönnel és vagyonelkobzással büntetendő, akkor mi az igazi hazaárulás és annak mi a
következménye? Milyen verssel árulta el apám a szülőföldet? A puszta gondolat, hogy idős apám szándékosan tehet valamit hazája ellen, mindenkit, aki jól
ismeri, igazi sokkba taszított. Nem voltak ilyen gondolatai. Hadd emlékeztesselek arra is, hogy Jan Taksyur, egy ortodox publicista hosszú éveken
át védte a kanonikus ortodoxiát Ukrajna földjén. Ez Ukrajna integritásának vagy állambiztonságának megsértése? Azt is szeretném hangsúlyozni, hogy édesapám
semmilyen államtitkot nem ismert, nem katona, a hatalomnak nem képviselője. Csak szóval, tollal kritizált. A kritika az anyaország elárulása? Jan Taksyurt
nemcsak Ukrajnában szeretik, olvassák és idézik. A háború előtt megjelent orosz kiadványokban. Ez tekinthető közvetlen sérelemnek? És elvileg mit árthat egy
író? Maga az elnök a közelmúltban adott interjút az orosz médiának, az ismert ukrán újságíró, Dmitrij Gordon többször is részt vett orosz talkshow-kban, és
interjút készített az Orosz Föderáció közönségeivel – ez volna a normális újságírás. Végezetül szeretném elmondani, hogy édesapám igazi hazafi, aki
szereti Ukrajnát, annak népét (amiről többször is beszélt műveiben), ráadásul soha nem akarta elhagyni a hazát. Bízom azon emberek körültekintésében és
őszinteségében, akik 69 éves, súlyos betegségben szenvedő édesapám írásait szeretik. Kérem, terjesszék üzenetemet, osszák meg a közösségi oldalakon. Ne
maradjunk közömbösek egy olyan személy iránt, aki őszintén aggódik az ukrán állampolgárok lelkéért.
Mariko (Maria Trandafilova)
Közreadja: Stoffán György
