A mai Nagypéntek és az akkori voltaképpen megegyezik… A szenvedés, a gyűlölet, a söpredék Isten ellenes kirohanásai… az ítélet kierőszakolása és a kierőszakolók, a keresztre feszítés, az anyai fájdalom… mind, mind benne vannak mai életünkben. Ki-ki felfogja már most, mások majd akkor, amikor önmagukon tapasztalják mindezt. Mert a kegyelet, az ártatlanul elszenvedett kínok miatti szomorúság, az embertársaink iránt érzett felelősség, és maga a felelősségvállalás érzése az európai társadalmakból kihalt. A jólét, az önzés, a kapzsiság, és a hitnélküli élet kiüresítette az emberi lelket, s ma már nem érezzük annak a vállalásnak a nagyszerűségét, amit Jézus, az Isten Fia értünk és miattunk átélt.
„Ha gyűlöl majd benneteket a világ, gondoljatok arra, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. Ha a világból valók volnátok, mint övéit szeretne benne-teket a világ. De mert nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak benneteket a világból, gyűlöl benneteket a világ. Gondoljatok a tőlem kapott tanításra: Nem nagyobb a szolga uránál. Ha tehát engem üldöztek, titeket is üldözni fognak.” (Jn., 15, 18-20.)
Jézus e néhány mondata, a világ mai történéseinek az alapja. Ugyanis, hiába csomagolják gazdasági, geopolitikai vagy ideológiai, emberi jogi rongyokba a jelen kor gyűlölködéseit, a Teremtéssel ellenkező szellemiséget, voltakép-pen a kereszténység, a krisztusi tanok, a keresztény világ elleni sátáni küzde-lem szemtanúi vagyunk.
Annak a szellemiségnek a mai követői, akik akkor ebben a szellemiségben követelték Jézus kereszthalálát, ma követelik a gyermekek elleni bűnelköve-tés normálisnak való elismerését, a Biblia betiltását, a népek és nemzetek összemosását, a keresztény értékek megsemmisítését, a keresztény egyházak ősi törvényeinek és szent hagyományainak a mai korhoz igazítását, és ezek forgatják ki Jézus tanítását saját szíjuk íze szerint.
A hazugság atyjának gyermekei ezek, hiszen a jog, az igazság, az erkölcs, az Istenbe vetett hit megszüntetése a cél, a szeretet parancsa és törvénye helyett. Ma minden nép léte vagy nemléte attól függ, hogy egy nép ragaszkodik-e őseinek hitéhez és hagyományaihoz, lelki és szellemi hagyatékához, vagy el-fogadja-e a sátáni kor embertelen, hazug és ostoba, önmagát is elpusztító új világát.
Jézus keresztáldozata azonban nem letagadható, akárcsak a Feltámadás, amely megmutatta az emberiségnek Isten végtelen szeretetét. Jézus tanítása nem komplikált, hiszen írni-olvasni nem tudó halászok terjesztették el az egész földkerekségen, és tették tanítvánnyá a népeket mindaddig, amíg a gazdasági, geopolitikai, hazug emberjogi és ideológiai mesterkedések, az ön-zés, a kapzsiság nem rontották meg és nem távolították el Jézustól azokat is, akiknek feladata és kötelessége lett volna és lenne ma is, a hit hirdetése, a kiállás a kereszténység, a jézusi parancsok és a keresztény erkölcsi normák terjesztése mellett.
A mai ember nem érzi át a szenvedést, mert napról napra, óráról-órára látja a szenvedést, a háborút, a jogtalanságokat, az igazsággal ellenkező híreket. Nem látja már a megostorozottat, a tövissel megkoronázottat, a keresztet hordozót, a megfeszítettet… az ártatlanul megkínzott iszonyatos fájdalmát… és nem is érdekli, mert azt gondolja, hogy ő maga éppen olyan áldozat, és az egész csak egy mese. A mai nő sem érzi át Mária kínjait… mert ő maga öleti meg gyermekét, hogy egzisztenciája, anyagi helyzete, kényelme se sérüljön… s mert a sátáni közszellem, ezt természetesnek, a nő alapvető emberi jogának ismeri el... Milyen szánalmas és ostoba, lélektelen és (ön)gyilkos tehát, ez a mai világ!
Az a kevés, aki átérzi az Isten-anya szenvedését fia kínjainak láttán, aki még könnyet tud ejteni – az embereket testileg és lelkileg gyógyító, szeretetteljes és megbocsájtó Jézus megkínzatását látva, az lassan kisebbséggé, hülyének nézetté, üldözötté válik. Aki imára szólít, aki a megmaradás kulcsának tekin-ti a jézusi tanítás szerint való életet a civil társadalomban, s nem a politika mocskán köszörüli a nyelvét, azt nem is veszi már komolyan a mai világ. Pedig, a Nagypéntek tanít és int, de egyben reményt is ad a mai kor őrült és sátáni mindennapjaiban. Reményt a józanság, a hit és az erkölcs, a jog és az emberiesség feltámadására. Reményt arra, hogy amiben ma élünk, egy átme-neti és később végleg letűnő ördögi korszak. Mert Jézus feltámadt! És az Ő feltámadása nem csupán ígéret, hanem egy beváltott, megvalósult és befeje-zett, jövőt rejtő valóság. Hiszen annak, aki Isten ellen lázad, aki a normali-tást elveti, aki a bűnt tartja jónak és élhetőnek, az elvész… mert az, a ve-szélyt keresi botor emberi aggyal, magát Istennél is többre tartva, nem tud-va, hogy ez a halálba vezető út, zsákutca, szakadék, megsemmisülés. Ma en-nek a megsemmisülésnek a kezdetét látjuk, éljük, tapasztaljuk. És talán majd marad egy emberi közösség, amely újra építi a normális világot…
Ma az emberiség a Golgotát járja a saját maga által ácsolt kereszttel a vállán, s viszi magával a szegeket is. Vakon és buzgón, mert akik irányítják ezt pa-rancsolták neki. És képes csak ötpercig zuhanyozni, ha ezt parancsolja neki a sátáni hatalom.
Mi magyarok tudjuk mi a Nagypéntek a nemzet számára, mi a megostoroz-tattatás, a töviskoszorú, a kereszthordozás és a megfeszíttetés. Ám, mi fel akarunk támadni. Lehetőségeink szerint Jézust igyekszünk követni, és egyre többen belátjuk és látjuk hová vezet a hit nélküli, Isten ellenes világ. Mi meg-szenvedtük a főpapok gyűlöletét, akik megtépték ruháikat, de a végén rájuk dőltek a templom oszlopai… és mi Nagypénteken együtt haltunk meg Jézus-sal, de együtt is támadunk fel Vele. Mert a kereszténység és a magyarság egy és elválaszthatatlan… szenvedéssel jár, ám, ha kitartunk Jézus mellett, akkor a Feltámadásban is részünk lesz.
Isten óvja a megkínzott, megfeszített, lándzsával átszúrt, a keresztről már leemelt, Égi Anyja ölében nyugvó, és a Feltámadását váró, abban remélő magyar nemzetet!
Áldott Húsvéti Ünnepet kívánok Kedves Olvasóimnak, a Feltámadás örömében és a magyar feltámadás reményében!
Stoffán György
