Kétségtelen, hogy az újabb kétharmadért mindnyájan megdolgoztunk: a magyar társadalom minden nemzetben és kereszténységben gondolkodó tagja, a hasonlóképpen gondolkodó politikusok, a nemzeti média munkatársai… mindenki!
Azonban, nem
feledkezhetünk meg a hatpárti kommunista-fasiszta csőcselék miniszterelnökjelöltjéről,
aki – bár szándéka ellenére, de – a mi emberünk volt ebben a küzdelemben.
Kiválóan beépült a nemzeti ellenség soraiba, és miniszterelnök-jelöltként remek
munkát végzett. Ha nem Petike, hanem egy tehén kinézetű, csúnya, bolgár néni
kerül ebbe a pozícióba, akkor nehezebb dolgunk lett volna. Így azonban, a mindenkit porig alázó,
sértegető beépített emberünk úgy söpörte le az asztalról a balliberális
ellenzék álmait, mint a kocsmában a részeg, az utolsó feles után, az asztalra borulva
a poharakat.
A hazai balosok, korábbi
parlamenti viselkedésük és emberünk országjárása eredményeként, akár a Guinness-rekordok
könyvébe is bekerülhetnének, hiszen, talán a világon nem volt még egy olyan
aljas, lélektelen, hazudozó választási kampány, amelyet az „öszödi bölcs”
vezényletével játszott el ez a kissé falch cirkuszi zenekar. Beépített emberünk,
hazudozós Peti azonban állta a sarat. Amolyan karikatúrája lett az 1919. óta, a
hazai politikában jelenlévő hazaáruló, gyilkoskedvű bolsevikoknak, és a CIA
ügynököknek… vegyítve egy kis Freiherr von Münchhausennel, Bolond
Istókkal és Háry Jánossal.
Mit
nekünk az ellenség, ha van egy emberünk közöttük, aki teljes gőzzel nekünk
dolgozik. És ő bizony dolgozott, akárcsak hülyeferi a korábbi választások előtt.
Egyik nap mondta, másnap lehazudta, saját híveit is a lehető legprimitívebb,
proli módon sértegette, és összességében sokkal nagyobb eredményt ért el ezzel
a magatartással, mint a főnöke, aki a végén már csak bólogatott, mint hátsó
szélvédő előtt ülő delíriumos, rugósnyakú kutyus.
A mi
emberünk beleélte magát a miniszterelnöki szerepbe, mint Zelenszkij haverja, akivel
már a magyar vérre megegyezést is kötött, de többek között emiatt is akkorát bukott,
mint amilyet az ukrán bohóc tárgyalópartnere fog hamarosan. Petike csókos kommunista
és fasiszta barátai, politikai játszótársai, és a többi, korábban őt istenítő ócska
politikai niemandok, látva a rettenetes bukást, amit választott próbaminiszterelnökük
okozott nekik is, a „harag napján” már nem álltak mögötte… Az olvadt műjégpályán,
néhány szétdobált „tüntitábla” között volt kénytelen külsős megbízottunk – gyerekeivel
a háta mögött –, elmondani a legpocsékabb, legprimitív politikusi beszédet… Akárcsak
Szamueli Tibor Győrben. Sajnos, korábbi, a bukás esetére tett ígéretét megszegte…
de nem is baj. Nagyobb büntetés neki élni…
A
többi rettenetpárt hallgatagon, fejét lehajtva távozott a pástról. A külföldi
apanázs a rossz teljesítés miatt megszűnik, de marad a Parlamentbe bejutottaknak
a havi kétmillió. A hat plusz egy ellenzéki pártocska begyűjtött magának összesen
ötvenhét helyet az ország kupolája alatt. És elmaradt a forradalomcsinálás is. Megszűntek
a börtönös, számonkéréses fenyegetődzések, és csak néhány teljesen elvakult fogyatékos
próbált pár erőtlen mocskolódást visszakiabálni még a választás után a népnek,
a régi-új kormánynak – menekülés közben.
Buda is elesett! Vajon
miért is?
Sokan
csodálkozva vették tudomásul, hogy Buda is beállt a leninista-liberális
hazaáruló budapesti választók sorába. Innen-onnan hallom, hogy már a Rózsadomb
is, a XI. a XII. és az I. kerület is vörössé és liberálissá változott. Igen! Mert
sajnos ezeknek a kerületeknek az őslakossága kiöregedett, meghalt, és a proli
újgazdagok, a buta sznobok, a régi kommunisták, az egykori ÁVH-sok és azok
leszármazottjai szállták meg az egykor békés, nemzeti-keresztény, sokhelyütt, egykor
sváb őslakossággal bíró városrészt. Meg kell említeni Újbuda leépülését, miszerint korábbi, jobboldali városvezetése ott hibázott
hatalmasat, hogy a legalapvetőbb polgári kéréseknek sem tett eleget (pl.; utca-,
és városrésznév-visszaállítások), így az égiek sem voltak kegyesek hozzájuk. Másodszor
esett el a Szent Imre Városrész, a Nagyboldogasszony útja, a Szent Imre herceg
út, és ezzel egész Kelenföld…
***
1945.
óta divat Pasaréten, a Hegyvidéken, a Rózsadombon és a Várban lakni… és ez a
folyamat most beteljesedett. A régi budai polgárok – mint magam is –, valamint
a pesti keresztény értelmiség vidékre menekült, a kunbélai szellemiség
elhatalmasodása elől. Jó volna ezért, ha Magyarország régi fővárosa, Székesfehérvár, visszakaphatná ősi státuszát. Buda és Pest pedig, maradjon
a vörös, liberális, újgazdag milliárdos, maffiózó, proli és sznob lakosság
főhadiszállása… elrettentő példaként.
***
Summa
summarum: Köszönetet kell
mondani a győzelemért mecenatúrának, így – mint azt Miniszterelnök úr is
említette –, Gyuri bácsinak, mert olyanokat pénzelt másfél évtizedig a
magyarság ellen, akik gondolkodni képtelenek, akiknek pónemjétől is hidegrázást
kap az a keresztény magyar, aki túl van a negyvenen, hiszen amihez ezek nyúltak
és nyúlnak, abból csak romhalmaz és nemzetárulás lesz. Köszönet az öregedő, és
ezért lecserélésre érett bolgár kommunista-kapitalista-sztálinista politikusasszonynak
és mindazoknak – akár újhülyék, akár régiek –, akik Brüsszelben hazánk ellen olyan
hangosan ordítoztak, hogy ez az ordítozás elhallatszott Magyarországra, a
hazáját szerető nemzet fülébe. Köszönet a hülyeferinek, köszönet a megtért
fasisztának, Jákobnak és az idő közben hazugságon ért, diplomamentes óvónőnek,
hogy bárdolatlan és primitív stílusukkal az urnához segítették még a nyomorék
és beteg jobboldali választót is. Köszönet a Márki-Zay által képviselt, egyesített
leninista-hitlerista-liberális hatpárti cirkuszosoknak – fasisztáknak, kommunistáknak
egyaránt –, akik minden fellépésüket, és cirkuszi számaikat hihetetlen
precízséggel úgy dolgozták ki, hogy azok egytől-egyig, április harmadikai, hatalmas
győzelmünket szolgálják…
Igen,
hálás vagyok tehát az ellenzéknek, mert ez a nyomorúságos, szánalmas és
primitív, gyűlölködő és vádaskodó magatartás, sikerre vitte a nemzeti oldal működése folyamatosságának lehetőségét, és egyben lehetőség ez arra is, hogy
folytassuk a tizenkét éve elkezdett munkát, az országépítést, a negyvenéves kommunista
rombolás szellemi, lelki és fizikai törmelékének végleges eltakarítását,
felszámolását.
Munkánk
van bőven, ezért számítunk 2026-ban is, erre a gyűlölködő, vádaskodó és
velejéig magyarellenes, és a normális emberek számára teljességgel
elfogadhatatlan szellemiségű támogatásukra!
Stoffán
György