Volhinia 1943. (fotó: ma7)
Excellenciás Nagykövet Asszony!
Azt a hangnemet és azt a mondanivalót, amelyet Ön megengedett magának a
magyar Miniszterelnöknek címezve, így a magyar nemzet egészét megsértve, a
magam részéről, mint magyar állampolgár, nyomatékosan visszautasítom.
Emlékeztetem Nagykövet Asszonyt, hogy a Kárpátaljai magyarok súlyos
diszkriminációja, olykor pedig, az ellenük generált kormányszintű kijevi
gyűlöletkeltés, majd a 21. században páratlanul aljas nyelvtörvény ellenére mi,
magyarok az Ön népe ellen nem gyűlölködtünk, hanem kértük Önöket arra, hogy a
magyarellenes szankcióikon változtassanak, hiszen, egy néhányszázezres nemzeti
kisebbség semmilyen fenyegetést nem jelent az Ön országára.
Az Önök történelme tele van gyilkosságokkal és gyilkosságsorozatokkal, a
kisebbségek elleni atrocitások és emberiség ellen elkövetett bűncselekmények
tömegével. Kezdve az 1943-as lengyelek elleni népirtástól a Kelet-Ukrajnában tizennégy
éve folyó szörnyű cselekményekkel, többek között gyermekek sokaságának
kiirtásával. Önök összesen 5,200,000 embert öltek meg bestiális módon, 1941. és 1943. között... !
Mi, magyarok mindezen súlyos történelmi bűneik ellenére az Ön hazájából
idemenekültek között nem teszünk kivételt, hanem mint rászoruló embereken
mindenkin segítünk lehetőségeink szerint. Az, hogy Önök ma mindenkitől elvárják,
hogy a politikájuk miatti súlyos csapás elhárításában támogatójuk legyen, hogy
háborúba vigyük fiainkat az Önök országa érdekében vagy fegyvereket adjunk az
Önök kezébe egy olyan háborúban, amihez semmi közünk nincsen, több mint
arcátlanság Öntől, kivált úgy, hogy nemzeti ünnepünket –amelyet a Kárpátalján
nem ünnepelhettek meg magyar testvéreink – veszi a szájára, súlyos sértésnek
veszem. Ön sem emberileg nem felel meg betöltött posztjának, sem, mint
diplomata. Ha rajtam múlna, e sértés miatt kiutasítanám ebből az országból,
ahová békét remélve és ellátást kapva érkeznek az Ön országából, az Önök miatt
kialakult helyzet okán, a háborúból ukránok, ruszinok, magyarok… és miközben Ön
minket sérteget, ők hálás szívvel és szeretettel vannak irántunk. És ez a fontosabb.
Ha mi most Önök miatt és az Önök érdekében háborúban állnánk, akkor az Ön
országának polgárai meghalnának, mert nem volna hová menekülniük. Habár, az Ön
szavai arra engednek következtetni, hogy Önöket a saját állampolgáraik testi
épsége és élete sem érdekli…
Excellenciás Nagykövet Asszony!
Ne kérjen bocsánatot sem, csak távozzék innen, mert helyrehozhatatlan az, amit
tett, mondott. Szégyellje magát!
Stoffán
György
magyar
állampolgár, író
... és egy érdekes dokumentum a múltból...