A háború közeledte és a
választási kampány együtt végre megrajzolja azokat a politikai határvonalakat,
amelyek mentén világos képet kapunk arról, hogy milyen is a hazai politikai
paletta. Ki, kivel van, hova húz, kitől kapja az apanázst és mi a fontos
egy-egy pártalakulatnak. Egy dolgot már most biztosra vehetünk: a kis pártocskák, és
a teljes ellenzék ugyanabba az irányba halad, ugyanazon parancsokat hajtja
végre, mint az Unió. Semmi más nem számít, csak a pénz, a hatalom és a külföldi parancsok jól
fizetett végrehajtása. Szemben a kormány logikus és a nemzeti érdekeket védő intézkedéseivel,
az ellenzék és a választásra alakult kis pártok, a parlamenti bársonyszékek után
epekednek és ez a vágy a hazaárulás és a nemzetvesztés mocsarába hajtja őket
úgy, hogy elvesztették józan ítélőképességüket, és nem mérik fel, hogy a háború
nem pártállás szerint válogatja, hogy kit pusztít el.
Ezeket a magyarellenes,
önző és kapzsi, gyűlölködő konglomerátumokat támogatja a beteg nyugati
szellemiség, amely sokszor összekeveri Magyarországot és Szerbiát, Romániát és
Bulgáriát… ugyanis arra sem veszik a fáradtságot, hogy legalább földrajzi
ismereteiket bővítsék. A nyugati politikusok minden területen tapasztalható tudatlansága
arra enged következtetni, hogy csak és kifejezetten parancsot hajtanak végre,
önálló gondolatok nélkül. Ezt bizonyítja az az ostoba és logikátlan törekvés, amelyet
az oroszok elleni szankcióknak neveznek, de amelyek elsősorban a nyugati
társadalmakat sújtják.
Hasonló káosz uralkodik a
nyugati politikusok parancsvégrehajtásra idomított fejében a jog, az emberiesség
és a háború tekintetében. Hiszen a jogot politikai végrehajtó szereppé
alacsonyították, s ezért ítélkezik hazug adatok és információkra hivatkozva a
nemzetközi bíróság és ezért van lehetősége többek között a tagállamok
vezetőinek letartóztatására, felelősségre vonására egy olyan főügyész
jóváhagyásával, akit saját hazájában bűncselekményekkel vádolnak.
Az emberiesség sem jelent
ma már semmit, hiszen amíg Oroszországot elítéli az Unió, addig nem vesz
tudomást a sok éve tartó népirtásról, amelyet Ukrajna az ott élő oroszok ellen
követett el. Hasonlóképpen nem látja, illetve nem akarja látni a szocializmust
és a nácizmust egyaránt pártoló Unió, hogy a fasiszta ukrán szabadcsapatok,
horogkeresztes zászlókkal, embertelen kegyetlenséggel vesznek és vettek részt
az orosz lakosság kiirtásában és a mostani háborúban is, amelynek során az
ukrán lakosságot sem kímélik, a kormányfő utasításainak megfelelően. Annak a
kormányfőnek az utasításait tartják be, aki náci jelképes pólóban kéri Izrael
támogatását… Kijev hazánkat is támadja, azzal vádolva a kormányt – minden
bizonnyal szintén Nyugati parancsra –, hogy oroszpártiságával hátba támadta
Ukrajnát. Tehát, Ukrajna egy NATO tagállamot igyekszik háborúba sodorni vagy ellenséggé
tenni, mert félti azt a területet, amelyet nem Ukrajna, hanem az egykor volt
Szovjetunió kapott meg 1947. február 10-én...
Jól látta mindezt a kínai államfő, amikor felszólította az Uniót, hogy igyekezzenek végre elszakadni Amerikától. Attól az Amerikától, amelynek korábbi elnökei és maga a mai elnök is véres háborúk kirobbantói, emberek millióinak gyilkosai voltak az elmúlt évtizedekben. Ezt épp úgy nem hallották meg az Unió vezetői, mint Putyin immár nem először hangoztatott figyelmeztetését, miszerint ne avatkozzon sem az Unió, sem a NATO abba a háborúba, amely az orosz nép védelme okán robbant ki amiatt, hogy sem az Unió, sem az ENSZ, sem más nemzetközi szervezet nem volt képes megakadályozni egy nyolc éve tartó népirtást, és eltűrte a horogkeresztes egységek gyilkos tevékenységét. Ma ott tartunk, hogy a németek örülnek(!) annak, miszerint '45 óta először lőhetnek oroszokra… és ez azt bizonyítja, hogy ma is ugyanonnan kapja a világ a parancsokat, ahonnan Hitler és Sztálin kapta… Azonban a mai parancsok végrehajtása végzetes lesz.
Közben pedig, az is kiderül lassan, ami ennek a mostani háborúnak az egyik titkolt célkitűzése, és amely miatt magyarokkal szemben a világpolitika gyűlölete egyre nő. Háborúval és a magyar nemzeti kormány eltávolításával akarják megszerezni maguknak a Kárpát-medencét. Amit 1920-ban felosztottak, azt ismét egyben szeretnék látni, de nem magyar vezetéssel, és már most a sajátjuknak tekintik. Egyetlen akadály ebben a nemzeti kormány. Jó alkalomnak gondolják a háborút, a magyarországi választást, valamint az önvédelemre általuk képtelennek tartott magyarokat, és a pénzért mindenre képes magyarországi ellenzéket… Sátáni tervek sokasága sorakozik ellenünk, amit a kormányellenességgel, az Orbán-gyűlölettel nagyban segít az ellenzék és benne a Mi Hazánk önző és a nemzettel, az országgal mit sem törődő, baloldalivá süllyedt retorikája… Ilyen helyzetben csak a "párt érdekeit nézni" aligha hazafias magatartás.
A megvalósítás sikere azonban,
korántsem egyértelmű. Az európai háború elkerülhetetlen, annak a kimenetelét
senki nem tudhatja előre, bár sötét sejtéseink vannak. Magyarországnak tehát, állandóságra
és logikus, nemzetvédő politikai és gazdasági magatartásra van szüksége ebben a
helyzetben. A választás tétje a nemzet léte vagy nemléte.
Reményt az adhat, hogy
hazánk a történelem során, Szent István ígérete szerint nem veszett el. S talán
április 3-án sem vész el… mert egy meghatározó történelmi ténnyel egyetlen
ellenségünk sincs tisztában. Ennek a dátuma pedig, 1038. augusztus 15-e…
Stoffán György