Magyarország
egykor volt fővárosában, Székesfehérváron olyan élményben lehet része a Kárpát-medencében
élő honfitársainknak, amely megismételhetetlen. A Turul-dinasztia négyszáz
esztendejének hangulatát idéző, a nemzeti büszkeséget erősítő és a keresztény
hit megerősítését szolgáló tárlat valami megfoghatatlan lelki feltöltődést
okoz, végigjárva a tizenhét termet, amelyekben Szent István kardjától, Julianus
barát IV. Bélának írott leveléig szinte minden, e korból származó relikvia
megtekinthető.
A
kiállítás jelentősége ma még felfoghatatlan, hiszen egy olyan korban sikerült
megvalósítani egy több, mint száz éves álmot, amely kor lehet a magyar nemzet
számára győzedelmes és hasonló az Árpád-kor négyszáz évéhez, de lehet a vég kezdete is. Mert háború van
körülöttünk és háborút indított a magyarság ellen az a politikai kör, amely
Magyarországon ellenzéknek nevezteti magát, de ádázabb ellenségünk, mint a
tatár és a török.
Az
1800 m²-es kiállítótérben, 17 teremben, mintegy 700 kiállított tárgyat láthatunk,
amelyeket 10 ország 20 intézménye adott kölcsön e tárlatra, de amelyek mind magyar,
Árpád-házi relikviák. Szent István kardja Prágából jött haza, egy Árpád-kori
zászlót pedig Svájcból kértünk kölcsön…
Magyarországon
nem maradhatott meg tárgyi emlék ebből a korból, hiszen tatár, török, szovjet
tiporta végig hazánkat, s ami megmaradt, az is immár egy másik ország tulajdonává
lett.
A magyarországi relikviákat az Anyaföld rejtegette az ellenség elől, és amit e rejtett kincsekből láthatunk Székesfehérvárott, az a magyar archeológusok, régészek emberfeletti munkáját és szakértelmét dicséri…
Négyszáz
év történelme, dicsősége, nagysága jelenik meg előttünk a Királyok és szentek –
Az Árpádok kora kiállításon, amelyet a Magyarságkutató Intézet, a Magyar Nemzeti
Múzeum, a Szent István Király Múzeum és a Székesfehérvári Önkormányzat a Kormány
támogatásával hozott létre. Százak dolgoztak éjt nappallá téve azért az
élményért, lelki feltöltődésért, amelynek részesei lehetünk meglátogatván ezt a
tárlatot, amely arany betűkkel írta be a magyar múzeumtörténetbe Kásler Miklós
professzor nevét. A professzor indította útjára a valós magyarságkutatást, amelyre
soha nem volt még lehetőség, hiszen a történelemhamisítás kötelező volt
korábban mind a Habsburg, mind a kommunista, mind a rendszerváltás korai korszakában…
Ma a nemzeti büszkeség, az egyszerű tényekből összeálló nemzeti nagyság
körvonalazódik, nem pedig a „merjünk kicsik lenni” szellemiség.
A
monumentális tárlat lélekemelő, és megborzongatja a nemzeti tudatot, hiszen
önkéntelenül eszünkbe jut, hogy egy ilyen csodálatos korszak, mint a
Turul-dinasztia négy évszázada után, miként jutottunk az országvesztés, az
árulások és széthúzás drámai örvényébe… Most, e kiállítással ez az örvény
erejét vesztheti, ha megérti a nemzet egykori nagyságát, amely nagyság
lehetősége ma is ott rejtőzik a lelkében és a karjában, a szívében és a
szellemében… ezt az erőt és önfelismerést szolgálja Kásler Miklós szellemisége, és a létrehozó intézmények
főigazgatóinak, munkatársainak igyekezete, amely igyekezet sorsfordító lehet.
A
királyok mellett a magyar szentek is jelképeink, iránymutatóink, hiszen a Turul-dinasztia,
az Árpádok hatalmas családja, több szentet adott az egyetemes egyháznak, mint a
kor összes európai nemzete. És ezek a szentek a nagyok között is a legnagyobbak…
A
kiállított tárgyak, ereklyék, könyvek, levelek… eddig soha nem voltak együtt,
egy helyen, és minden bizonnyal ez a kiállítás nem ismételhető meg többé. Gyermekeinknek,
az iskoláknak kedvezményes látogatási lehetőséget biztosít a székesfehérvári
Önkormányzat, múzeumpedagógus és tárlatvezető közreműködésével. Az iskolákon, a
tanárokon múlik tehát, hogy gyermekeink a következő három hónapban
megismerhetik-e múltunk igazi nagyságát és jövőnk ebből eredő lehetőségeit. Az
iskolákon és a tanárokon múlik, hogy végre büszke fiatalokat nevelnek-e, akik
értékelik és meglátják magyarságuk értelmét és erőt meríthetnek ebből a
monumentális tárlatból a méltó jövő megteremtésére.
Mert
aki végigjárja ennek a kiállításnak a termeit, az más emberként távozik a most
felújított, és e kiállítással megnyitott volt ciszter kolostorból, az
Aranybulla kiadásának 800. évében.
Nem
csupán egy tárlat az, amelyet ma láthatunk a Kárpát-haza egykori fővárosában,
az 1050 éves Székesfehérvárott, hanem vitamin a léleknek, gyógyír, varázsszer a
mai beteg szellemiség ellen, egy szebb, magyarabb és keresztényebb jövő fundamentuma.
Már csak az a kérdés, hogy mindezt megértik-e, átérzik-e a pedagógusok, a családok és a társadalom. Ha igen, akkor újabb ezer év elé nézünk, amely ugyan nem lesz könnyű, de legalább megmaradunk…
Stoffán
György