Kedves Barátaim!
Sokan
készülünk a margitszigeti Békemenetre, arra a demonstrációra, amely láthatóvá fogja tenni ragaszkodásunkat
az emberi normalitáshoz, magyarságunkhoz, értékeinkhez, kormányunkhoz és ahhoz
az irányhoz, amely irányt immár tizenkét esztendeje meghatározott dr. Orbán
Viktor miniszterelnök. Készülünk, de politikai készülődésünk ebben a mai,
nemzetközi magyar gyűlöletben, ebben az Isten nélküliségben drámaian kevés. Most
a Kárpát-medencéből mindenkinek ott kell lennie majd, ezen a minden alkalommal
felemelő és erőt adó megmozduláson. Ám, most másként, mint eddig!
Most
lélekben is fel kell készülnünk. Lélekben, hiszen a kereszténységünknek is
kifejezője kell, hogy legyen ez a Békemenet. Emlékezzünk Mindszenty Józsefre,
aki azt mondta, hogy amíg van egymillió imádkozó magyar, addig nem félti ezt a
népet. És van egymillió magyar, aki imádkozik.
Emlékezzetek
az Eucharisztikus Kongresszus legnagyobb ünnepére, amikor a parlament előtti
szentmise után a tömeg énekelve és imádkozva vonult az Oltáriszentség mögött…
micsoda erő és micsoda szeretet lengte be az országot… a Kárpát-medencét. Most
ugyanezt az erőt kell megszereznünk Barátaim! Minden Krisztust követő magyar,
saját hite szerint képviseltessék a Békemeneten. Hiszen van közös imánk, vannak
közös énekeink, vannak papjaink akár püspökeink is, akik vállalják saját híveik
és az egész közösség imára hívását a Békemenet alkalmával. Ezt történt a
Kongresszuson is, hiszen sok protestáns testvér is jelen volt, amikor Krisztus
vonult végig a magyar Fővároson.
Az
isteni erő és az isteni védelem nélkül nem megyünk semmire! Nem holmi bigott elkötelezettség
szól belőlem, hanem a tények, és a nemzet hitének ismerte alapján kérlek
Benneteket, hogy szervezzétek meg ennek a Békemenetnek a keresztény-keresztyén jellegét.
Mert nem egy hit nélküli tömeg demonstrál majd, hanem
bizonyítsuk be Isten és emberek előtt, hogy egy keresztény nemzet kéri a
Mindenható Isten segítségét, megbánva bűneit, képmutatását és önzését.
Forduljunk
Hozzá, mint gyermekek a szüleikhez, mert bajban vagyunk, mert a Sátán és annak
szolgái akarják népünket és elért eredményeinket, hitünket és templomainkat –
azaz a gyermeki lelkeket – lerombolni, megsemmisíteni.
Mint
annyiszor a történelem során, a Máriás-zászló alatt le tudtuk győzni ellenségeinket,
most is sikerül, ha Istent megvallva és kérve állunk elé június 1-jén! És nem feledhetjük 1038. augusztus 15-ét... ha úgy tetszik a Szent István közbenjárásával biztosított, "örökös védelmünk" emléknapját...
A politikai megmozdulás ma Isten nélkül, imádság és könyörgés nélkül semmis. Csupán egy felvonulás, ami nem véd meg, nem hat ki a jövőre, csak egy pillanatnyi megkönnyebbülés, mert látjuk, hogy sokan vagyunk… Ha azonban kereszténységünk-keresztyénségünk őszinte megvallásával, és az Istenhez fordulással, őseinkhez méltó könyörgéssel, imával vonulunk végig a magyar keresztutat szimbolizáló Békemeneten, ígéretéhez híven Krisztus is ott lesz velünk. „Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt. 18. 20.)
Kérlek tehát Benneteket, hogy e nándorfehérvári csatához hasonló június 1-jei Békemeneten, ne csak a magunk politikai meggyőződésének szellemében vonuljunk, hanem Kapisztrán példáján fellelkesülve Istennel, Isten nevével álljunk a bástyán, hogy az utána következő két hét harcos imádságával végleg legyőzhessük Magyarország, a magyar kereszténység, a magyar nemzet mai ellenségeit, és megvédhessük gyermekeinket az erőszaktól. Hogy a Békemenet valóban a békéért, a megmaradásért, a jövőért vívott harc utolsó előtti csatája legyen… Istennel a Hazáért és a Szabadságért!
Szeretettel maradok:
Stoffán
György