Kevés filmet nézek manapság,
mert a mai filmes világ messze áll az én igényeimtől. Akár Hollywood
kasszasikereit tekintem, akár a mai magyar filmgyártás alkotásait. Lett légyen
azok közül bármilyen nemzetközileg is elismert mű… Az ember belefárad a téves,
hiányos, politikai mondanivalók megemésztésébe, korrigálásába – legalább –
önmaga felé… Játékfilmekre pedig nincs igényem. Ám, a M5 jóvoltából most, egy
egyháztörténeti élményben volt részem, a katolikus egyház legdrámaibb, és a
kommunisták legsátánibb időszakáról. Mert egy másik kommunista államban, szinte
egyszerre történt a magyar szerzetesek megkínzása és koholt pereik, a
kényszerlakhelyre deportálás etc. És ott, Erdélyben is öltek meg szerzeteseket,
püspököket, s börtönöztek be olyan egyházi személyeket, akik kiálltak az
egyházukért és magyar népükért… Márton Áronról, Boros Fortunátról is szól ez a
film, mert a vértanúk életszentségét sem a határok ostoba vonala szabja meg. És
szól ez a mű a pálos Vezér Ferencről is… és ezernyi mártírunkról, vértanúnkról,
akiket ugyanaz a sátáni gonoszság a vörös fasizmus állított elénk példaképül! És e filmben ott van a történet, amikor a Gellért-hegy oldalában, az ÁVH gumibottal verte szét a Mindszentyt követő zarándokokat... Az Eperjes-mű olyan tehát, mint egy hatalmas Beethoven szimfónia....
Eperjes Károly alkotása
egybecseng azzal a több évtizedes kutatásommal, és azok eredményeivel, amit
mintegy szélmalomharcként folytatok, folytatunk néhányan ennek a kornak a
felderítése ügyében. Eperjes lélegzetelállítót alkotott, amikor egyetlen
alkotásában, teljes hitelességgel, és számos egyházi személy egyedi tragédiáját
komponálta meg egyetlen történetben, egyetlen ferences (kapucinus) barát
tragédiáját bemutatva.
Hiszen, a film
cselekményében ott rejtőzik Zadravecz István püspök letartóztatásának története,
Kiss Szaléz szenvedése, majd kivégzése, Mindszenty megkínzatása, és Ispánky
Béla kínvallatása… és egy pillanatra látjuk Trianon magyar holokausztjának
kommunisták általi semmibevételét is, amikor jelképesen, a baldachin tetején virágokból
kirakott Kárpát-hazát locsolják a kommunista pribékek, mintegy kimosva az
emberek fejéből ezt a gyalázatos és istentelen tényt. És feltűnik ebben a világban
a magyar keresztény nép, a parasztgazda megkínzatása is…
Ha Eperjes Károly semmi
mást nem tett volna, nem alkotott volna semmi mást egész életében, mint ezt a
filmet, akkor is olyan szolgálatot tett, ami pótolhatatlan és páratlan a mai
filmvilágban. Hiszen, a történelmi emlékezet egy ma is létező, fasisztoid-kommunista
szemléletre is felhívja a figyelmet. Ugyanannak az eszmének, ugyanannak a
hazaárulásnak, ugyanannak az Isten-nélküliségnek a mai követői törnek a
nemzetre, ugyanúgy, ahogy Eperjes alkotásában látjuk.
Számomra különösen fontos
igazolás volt ez a mű, hiszen két magyar, fehér vértanú életéről írtam könyvet
a film készítése és bemutatásának idején. Zadravecz István ferences püspökről,
akinek története is szerepel Eperjes filmjében. A könyv címe
Zadravecz-passió. Valamint, Mindszenty lelki szenvedésekkel és megaláztatásokkal
teli utolsó négy évéről, Sum paratus címmel. A harmadik könyv, amelyet a Magyarságkutató Intézet főigazgatójának, Horváth-Lugossy Gábornak és az egykor üldözött papnak, Kocsi Györgynek az előszava fémjelez, e teljes korszakot felöleli és az első kiadás után harminc évvel Isten kegyelméből ismét kiadhattam. És itt, nem saját "felzárkóztatásom" okán vagy annak szándékával jelzem e három könyv megjelenését és közeli
megjelenését, hanem Istennek hálát adva azért, hogy más-más műfajban, de
ugyanazoknak a példaképeinknek életét tehettük, tehetjük a nemzet katedrájára,
a tanítók elé, hogy mind többen lássák, éljék át a magyar nemzet kommunistáktól
elszenvedett keserveit, és óvják meg hazánkat attól a szellemiségtől, amely
keresztény nemzetünket, értékeinket és hőseinket válogatás és lelkiismeret furdalás
nélkül képesek voltak és képesek lennének megsemmisíteni.
Eperjes Károly filmjét
kötelezően kellene bemutatni minden magyar középiskolában, mint tették annak
idején egy másik drámai korszakot bemutató filmmel, a Sorstalansággal. Mert a
szenvedés és a nép, a hit ellenes korszakok nem nemzetekhez és vallásokhoz kötöttek,
hanem az emberi gonoszság megnyilvánulásai. És csak kevesen lesznek olyanok,
mint Ispánky Béla kihallgatója, aki megbánva iszonyatos bűneit és jóvátéve
azokat fejezte be életét, s ma együtt van talán már a Mennyek országban
azokkal, akiknek szenvedést okozott. Eperjes
filmjének talán, ez a legnagyobb érdeme és értéke, hogy megmutatta: Isten felé
fordulni, bűnbánatot tartani minden bűnösnek lehetősége van, mert
mindnyájunkban ott az Isten Kegyelme, amit ha kérünk, örömmel kapjuk meg!
Köszönöm Szamóca, hogy
alkotásod bejárhatta a lelkem zugait…!
Stoffán György