2021. július 3., szombat

A pofátlan tarhálástól, névtelen adományozás tiltásáig


Furcsa szokás a magyar közéletben, hogy egy-egy megérdemelt vagy méltatlan büntetést, a megbüntetett a hozzá közelálló olvasókkal vagy pártja tagságával fizettet ki. És persze, a társadalomban van elég idióta, aki zsebébe nyúl és fizet. Egyetlen pillanatig nem gondol sem a tarháló, sem az idióta arra, hogy mit is tesz voltaképpen. Milliomosokat segít ki az, aki a büntetést kifizeti. És esetleg saját családját, saját megélhetését nehezíti… mert a "szegény milliomost" sajnálja.

Nem egyedi esetről van szó, amikor a parlamenti képviselő lódoktor vagy a milliomos sztárújságíró tarhál, de ugyanakkor az emberi jellemtelenség legalja ez a módszer, aminek most a kormány – végre – elejét veszi azzal, hogy megtiltja a név nélküli adományozást. Mind a tarhálósokat, mind az idiótákat nehéz helyzetbe hozza ezzel, hiszen a pofátlanságnak és az emberi butaságnak szab határt. A tarhálók pofátlanságának. Ugyanis jó hazai mentalitás, hogy a társadalom idiótái Orbán-gyűlöletből, vagy egy közismert valaki iránti szimpátiából szeretnek támogatást nyújtani, saját lelkiismeretük megnyugtatása érdekében, akár pénzzel is segítve. Ám egyetlen dolog még mindig nehezen megy: a tettekért való felelősségvállalás. Név nélkül még hagyján, de amikor a nevet is oda kell kanyarintani, na, az már kevésbé vállalható. Bár nem tudom, ötforintos tételek esetében is kell-e a név…  

A jól fizetett ellenzéki hölgyek és urak ezután bajban lesznek, mert ha az NGO nem fizeti ki a megrendelt parlamenti zavarkeltés összegét, akkor a társadalom idiótáitól már nem lehet olyan könnyen adományt kapni. Nyilván lesznek tartva az adományozók.  

A kormány tehát, segített a névtelen adományozás tiltásával a legjellemtelenebb ellenzékieken, mert erővel csiszolt egy csöppet az erkölcsi tartásukon… illetve kierőszakol valami ilyesmit belőlük. Marad nekik a hazudozás és a vádaskodás, mint jellemtelenség. Mert a tarhálás sokkal nehezebbé válik mostantól. Viszont, nagy segítség ez a társadalom idiótáit tekintve is. Hiszen a névtelen adományozó jobbára az unokájára, gyermekeire, vagy a valóban rászorultakra költheti a milliomos tarháló által tőle, eddig kicsalt összeget.

Igaz, a problémát ezzel koránt sem oldotta meg a kormány, de jó úton halad. Mert a tarhálós sem változik olyan könnyen és a társadalom idiótái is nehezen gyógyulnak. Az embertelenség, a hazudozás és a tarhálás pedig ősidők óta létezik.

Mindig a leggazdagabbak tarhálnak és a legszegényebbek az adományozó idióták. Ettől embertelen és az erkölcstelenség alja a tarhálás, aminek most a kormány megpróbál véget vetni. Hiszen a tarhálós ellenzéki és nem ellenzéki kihasználja az idiótát, aki pedig nem ismeri, fel sem fogja ezt a megfontoltan aljas szándékot. Azt, hogy mit is gondolhat a havonta több milliót, munka nélkül bezsebelő tarháló arról, aki eddig névtelenül utalgatott a számlájára? Talán ezt le sem írnám…

(Viszont, hogy már nem lehet név nélkül "adományozni", érdekes látvány lesz, amikor a Kövér László által joggal kiszabott büntetések miatt, a Bazilika lépcsőjén játszik a parlamenti szájherfli-zenekar, Jakab és Hadházi szóló-herflisek vezetésével... hogy a mise után, a hívektől néhány forintot összedarizzon...)

Stoffán György